Képminőség II.
Általános képminőség
Szerencsére egy igen jó objektívvel tudtuk kipróbálni a gépet, így a kis A200-as tényleg megmutathatta mit tud a képminőség terén. Nem semmit, az biztos! A Sony nagyon jól eltalálta a JPEG feldolgozást. Hiába a viszonylag nagy felbontás a fotók JPEG-ben is képesek az apró részletek visszaadására. A szubjektív élességérzet nagyon jó, megközelíti egy jól feldolgozott RAW minőségét. Ehhez azonban szükségünk lesz egy kitűnő objektívere, mint amilyen a tesztünkhöz használt Zeiss Vario-Sonnar 24-70mm F2,8.
A színek terén sem nyitnám panaszra a számat. A vörösekkel ismét egy kicsit bőkezűen bánik a fényképezőgép, de még bőven az elfogadható szint alatt. A gép színvisszaadása összességében jó. Ha egyedi szín és feldolgozási beállításokat szeretnénk a Felvételi menü Saját Beállítás pontja alatt megtaláljuk őket. Összesen nyolc színséma közül választhatunk és bármelyiken belül +/- 3 lépésben módosíthatjuk a kép kontrasztját, a színtelítettséget és az élességet. Egyetlen kivétel a fekete-fehér mód, ahol a színtelítettség – értelemszerűen – nem változtatható. A rendelkezésre álló színsémák: Normál (Std), Élénk (Vivid), Portré (Port.), Tájkép (Land.), Éjszakai látkép (Night.), Naplemente (Sunset), Fekete-fehér (B/W) és AdobeRGB. Ezek a beállítások nem csak a három felsorolt képjellemzőre, de az egyes színek dominanciájára, vagy visszafogottságára is hatással vannak, az Adobe RGB színtér pedig egy jóval szélesebb spektrumot biztosít a profi minőséghez.
A Sony ebben a modellben is elérhetővé tette a mostanra alapszolgáltatássá vált DRO módot, vagyis a dinamika-tartomány optimalizációt. A továbbfejlesztett szolgáltatás már magasabb érzékenységeknél is használható és három fokozatba állítható: Kikapcsolt, Normál (D-R), Mesterfok (D-R+). Segítségével kiegyenlíthetjük a nagy kontrasztkülönbségű területek világosságát. A gyakorlatban jó szolgálatot tesz például épületfotózásnál a világos égbolt és az árnyékos épülettömb, vagy tájfotónál szintén az ég és a sötétebb táj közti különbségek áthidalásában.
Stabilizátor
A Sony Alpha DSLR A200 – elődei révén – nem újonc versenyző a beépített stabilizátorok világában. Már az A100-ban is ott munkálkodott a saját fejlesztésű Super SteadyShot stabilizátor, amely a CCD érzékelő finom elmozdulásaival korrigálja a kezünk remegéséből adó bemozdításveszélyt. Az előd stabilizátorának hatásfokát 2-3,5 fényértékben adta meg a gyártó, itt viszont némileg javítottak rajta. Az A200 2,5-3,5 fényértéket ígér, ami nem tűnik nagy előrelépésnek, pedig igen hatásosan, egyszerűen – és ami még fontosabb – észrevétlenül működik. Szinte észre sem vesszük, hogy van. Csak a gép hátlapjának alján lévő kapcsoló jelzi a jelenlétét, amellyel ki- és bekapcsolhatjuk. Igazán csak akkor tűnik fel a hiánya, ha kikapcsoltuk és összehasonlítjuk a gyenge fényben készült képeket a stabilizátorosakkal. Az elődből átvett másik okos szolgáltatás a keresőben lévő bemozdulásjelző ikon és skála. Az ikon más gépeknél is általános. Ha túl hosszú a záridőnk, ami már bemozdításveszélyes lehet, egyszerűen felvillan. A vele kombinált skála már sokkal furfangosabb találmány. A kereső státuszsorának jobb oldalán öt apró rovátka figyelmeztet a gép mozgásának mértékére. Ha mind az öt felvillan, erősen rázzuk a gépet és a stabilizátornál is gyengébb hatásfokot várhatunk, ha csak 1-2 jel világít, sokkal jobb eredményre számíthatunk.
A stabilizátort a Zeiss Vario-Sonnar 24-70mm-es objektívével teszteltük, 70mm-es állásban, ami az A200 kb. 1,5x szorzótényezőjét is figyelembe véve, 1/125-1/100 mp-es időket kíván. Ehhez a reciprokszabályt vettük alapul, amely szerint az ekvivalens gyújtótávolság 70mm (105mm) reciprokának megfelelő záridőt (~1/100 mp) kell használnunk a bemozdulásmentes, kézből készült fotókhoz.
Stabilizátor nélkül 1/125 mp-nél még az összes kép éles lett, azonban 1/3 fényértékkel növelve a záridőt már a 20%-uk bemozdult és ennek aránya nagyjából egyenletesen nőtt a záridő hosszával. 1/13 mp, volt a kritikus pont, ennél már az össze fotónk életlen volt. Ehhez képest a bekapcsolt Super SteadyShot stabilizátor helyből 2 2/3 fényértékkel jobb eredményt adott, vagyis még 1/25 mp-nél is sikerült az összes fotónk. A stabilizátor hatásfoka tesztünkben 2-2 2/3 fényérték között mozgott.
A következő két kép 70mm-es (ekv. 105mm) gyújtótávolsággal és 1/25 záridővel készült. A stabilizátor itt még az összes kézből készült fotónkat „megfogta”, míg enélkül a képek 70%-a bemozdult lett.
