Kipróbáltuk: Sony Alpha DSLR-A350 teszt

Bevezetés, különbségek

Idén nem panaszkodhatnak a Sony Alpha rendszer hívei, legalábbis ami az olcsóbb szegmens gépeit illeti. Az új év első napjainak bejelentése volt a másfél éve piacon lévő belépő modellt felváltó A200, majd alig egy-két hét várakozás után nagyobb testvérei az A300 és A350 adatait is nyilvánosságra hozta a gyártó. A bevezető szériában tehát mindjárt három gép közül választhatnak a vásárlók, ki-ki a maga igényei szerint. Az igények pedig ezúttal három lényeges területre összpontosulhatnak. Az A200-at választók a bevezető modell felújított változatát kapják. Az A300 vásárlói mindezt egy kényelmes élőképes rendszerrel fejelhetik meg, míg tesztünk alanya, az A350 tulajdonosai az utóbbi mellé nagyobb felbontást is kapnak.

Változások

A Sony Alpha DSLR A100 és A200 modellek közti különbségekről, korábbi A200 cikkünkben már beszámoltunk. Most ideje megvizsgálni, hogy miben nyújt mást az A350. Az már első ránézésre is világosan látszik, hogy a Sony DSLR készülékek kezdenek egységes arculatot ölteni. Az őszi nagy bejelentés, az A700 nyitotta a sort, az új fényképezőgépek külsején pedig jól látszik a nagytestvér hatása.

Sony A200 vs. A350

Az A200-at és A350-et éppen ezért első ránézésre nem is olyan könnyű megkülönböztetni. Ha nem virítana az elejükön a típusszám, vagy az elég szerencsétlenül odabiggyesztett felbontás érték, könnyen bajban lehetnénk a beazonosításukkal. Azért persze akadnak jellegzetességek, mint a gép tetején lévő Live View kapcsoló, amely már sejteti is az A350 egyik legfontosabb különbségét.

A Sony az idei belépő DSLR-jeiben vezette be új, élőkép (Live View) szolgáltatását. Ennek segítségével ugyanúgy használhatjuk képeink komponálására az LCD kijelzőt, mint egy kompakt gépnél. A 40 szegmenses fénymérés helyett 1200 mérőmezőset kapunk (csak Live View módban), a kisebb modell 9 pontos AF rendszere pedig az A350-ben is visszaköszön. A Live View lehetőséget ad a Dinamikatartomány optimalizáció (DRO), valamint a sorozatfényképezés (2 kép/mp) használatára is. Az élőkép funkcióhoz kapcsolódó új szolgáltatás a Smart Teleconverter, ami egyfajta digitális zoomként működik a nagyítás változatlanul hagyásával és kisebb képkivágás alkalmazásával.

Az LCD kijelző méretében és felbontásában nem történt változás, de a könnyebb képkomponálás érdekében az A350-ben már két irányban dönthető monitort találunk. Ezzel együtt a kereső sajnos negatív irányban változott, a mérete valamivel kisebb, mint az élőkép nélküli típusokban. A változtatásra éppen az újfajta élőképes rendszer bevezetése miatt volt szükség, melyről később még szót ejtünk.

Szintén hátrány az A200-hoz képest a lassabb sorozat. Ez a kisebb modellben még 3 kép/mp volt az A350-ben viszont már csak 2,5 kép/mp a hivatalos érték. A RAW formátumban készült sorozat hosszát is „megnyirbálták”, a korábbi 6-ról 4 képre. A változás valamennyire érthető, ha megnézzük a gép felbontását. Az A350 CCD-jén ugyanis – a korábbi 10 helyett – már több mint 14 millió érzékelőhelyet találunk.

Az A200-ban még nem volt megtalálható, de az A300 és 350 már rendelkezik Pixeltérképezés (Pixel mapping) funkcióval is. Segítségével gyorsan kivonhatjuk a forgalomból az esetlegesen hibásan működő pixeleket. A gép egyszerűen a szomszédos képpontok átlagából számítja ki a hibás pont világossági és színértékeit, így az nem lesz észrevehető a képen.

Sony A300 vs. A350

Míg az A200-hoz viszonyítva némileg több különbséget találunk, az A300-al összevetve szinte csak a felbontást említhetjük lényeges eltérésként. Az A300 ugyebár marad a rég megszokott 10 megapixeles CCD-nél, míg a nagyobb típusszámú modellnél 4 megapixelt ugrik a felbontás. Ez egyben jobb nagyítási arány is jelent a visszanézett képeknél, ami 12x helyett 14x mértékű. A megnövelt képméret itt is eltérő sorozat teljesítményt jelent, hiszen az A300 is ugyanazt a szintet hozza, mint az A200. A trió legnagyobb felbontású tagja viszont ettől némileg elmarad, mind a sebesség, mind a sorozat hossza tekintetében. Egyébként mindkét modell ugyanazokat a kezelőszerveket, ugyanazokat a szolgáltatásokat és menürendszert kapta, a külsőről nem is beszélve. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egymás ikertestvéreiről van szó.