Kipróbáltuk: Sony Alpha DSLR-A350 teszt

Felépítés I.

Felépítés

Az Alpha A200, A300 és A350 úgy hasonlít egymásra, mint három tyúktojás. A korábbi A200 tesztben általam írtak tökéletesen igazak jelenlegi tesztalanyunkra is. A legolcsóbb modellhez képest mindössze az OVF/Live View kapcsolóban és egy Smart Teleconverter gombban különbözik az A350, ha leszámítjuk a típust és a felbontást jelző feliratokat. Az A300-hoz képest külsőre csak az utóbbi kettőben találunk különbséget.

A Sony Alpha DSLR A350-nél is elfelejthetjük a második tárcsát, helyette egy Fn (funkció) gombot kapunk, amellyel elérhetővé válnak a fontosabb beállítások, mint például az AF módok, vagy a fehéregyensúly. Az érzékenység beállításához külön gomb használható. Sajnos nincs külön programozható funkciógomb pedig néhány esetben jól jönne, például a képméret/minőség megadásánál. Mélységélesség ellenőrzést sem kapunk, úgy tűnik ez újabban nem divat ebben a szegmensben.

Egy-két gomb számomra kényelmetlen helyen van. Gondolok itt a kicsit távol lévő exp. kompenzáció gombra, vagy az apró, LCD mellé biggyesztett MENU gombra és társaira. Ezt leszámítva elég kényelmesen használható fényképezőgépet tarthat kezében a vásárló.

A váz borítása teljesen műanyag, de nem volt negatív érzésem a hasonló árfekvésű konkurensekkel összehasonlítva sem. Építési minősége jó a markolat mélysége elfogadható, felülete csúszásmentes gumibevonatot kapott, így megfelelően stabil fogást ad. A mutatóujjnak kialakított rész határozott ívű és még tovább növeli a stabilitást, arról nem is beszélve, hogy a kényelmet is. Kis gépről lévén szó a markolat hossza elég kicsi, így nagyobb kéznél a kisujj már kimaradhat a fogásból, de ezzel együtt is jó fogású gépnek számít a kategóriájában. Az opcionálisan megvásárolható portrémarkolattal tovább javíthatunk a helyzeten. Ezzel együtt a legjobb fogású alsó kategóriás DSLR-ré válik, amit próbáltam. Nem hiába, hiszen a Sony DSLR markolatok kiváló ergonómiája itt is megjelenik. A portrémarkolat szinte tökéletes másolata az eredetinek, sőt egy fokkal jobb is annál, mivel hosszabb. Fura, mélyen ülő kialakításának oka, hogy a gépet 90 fokkal elfordítva is ugyanolyan magasságban találjuk a kezelőszerveket és a keresőt.

Képérzékelő

Aki a legnagyobb felbontású Sony DSLR-t szeretné birtokolni, válassza az A350-et, amely 14,9 megapixeles CCD képérzékelőjével jelenleg méltán pályázhat erre a posztra. A 23,5 x 15,7 mm-es szenzor persze ebből „csak” 14,2 megapixelnyit használ tényleges képalkotásra, sőt szemfülesebbeknek talán feltűnt, hogy a CCD-is leheletnyivel kisebb, mint a 10 megapixeles modellekben. A különbség persze nem számottevő, hisz az említettek 23,6 x 15,8 mm-es szenzort használtak. Az A350-nél így is kb.1,5x szorzófaktorral számolhatunk, vagyis felhelyezett 18-70 mm-es objektívünk kb. 27-105 mm-es kisfilmes értéknek megfelelő látószöget ad.

A képfeldolgozás feladata a Sony Alpha DSLR A700-ban debütált BIONZ rendszerre hárul, amely az összes újabb Sony gépben megtalálható. Az érzékenységet egész fényérték lépésközökkel állíthatjuk ISO100 és ISO3200 értékek között. Az érzékenység emelésével egyre nagyobb mértéket öltő zajszint szűrése a BIONZ processzor reszortja és a felhasználónak szinte semmi beleszólása a működésébe. Egyetlen kivétel a magas érzékenységnél bekapcsolható extra zajszűrési fokozat.

Szenzortisztítás

A Sony az automatikus szenzortisztító rendszer bevezetésének egyik úttörője volt, hiszen az A100 modellben elsők között alkalmazta a szolgáltatást. Az alapelv mit sem változott az újabb modellekben. Ismét a CCD-shift rendszerű érzékelő adja a folyamat lelkét, mely egyben a stabilizációért is felel. A készülék be- és kikapcsolásakor apró vibrációsorozatot végez a szenzor, ami mintegy lerázza magáról a rátapadt, kevésbé makacs porszemeket és egyéb szennyeződéseket. Ezt egészíti ki a belső felületeknél alkalmazott, portaszító indium-ón-oxid bevonat, amely kevesebb szennyeződés megtelepedését engedi a tüköraknában.

A tisztítás nem csak a be- és kikapcsoláskor, de a menüből engedélyezve bármikor aktiválható. Ezesetben a szenzor egy jóval hosszabb vibrációt indít, majd kikapcsol. Az önállóan kezdeményezett tisztítás csak legalább 50%-ra töltött akkumulátorral futtatható.

Az automata szenzortisztító rendszer – ahogy a reklámok általános mosóporai – a makacsabb szennyeződésekkel már nem képesek elbánni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tesztfotóinkon is feltűnő folt, amely tucatnyi tisztítás után is makacsul ragaszkodott kiharcolt helyéhez. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a jó öreg kézi tisztítás.

Sorozat fényképezés

JPEG sorozat hangfelvétele

A fényképezőgép tetején lévő Drive gombbal aktiválhatjuk a sorozat fényképezést. Mindjárt a második pont a megjelenő menüben. Egyféle sorozat beállítás létezik, ami a gyári adatlap szerint 2,5 kép/mp sebességű. Ez kissé elmarad a többi belépő kategóriás Sony DSLR 3 kép/mp-es sebességétől, de itt 14 megapixelnyi adatot kell a készüléknek feldolgoznia. A sebesség állandó, akár JPEG, akár RAW képformátumot választunk, ellenben a készíthető képek száma ennek függvényében változhat. JPEG képeknél csak memóriakártyánk kapacitása szabhat gátat a sorozat hosszának, lényegében a teljes kártyát megtölthetjük. RAW formátumnál a maximálisan készíthető felvételek száma 4, ami kissé elmarad a kisebb felbontású modellektől, RAW+JPEG beállításban pedig csak 3 képet készíthetünk.

A sorozat teljesítményt mi is megmértük és hasonló, bár néhány téren a gyáritól elmaradó értékeket kaptunk. A teszthez Kingston 2 GB, SanDisk Ultra II 1 GB és SanDisk Extreme IV 4 Gb kártyákat használtunk. A sebesség minden esetben, bármely formátumot használva 2,3 kép/mp volt, bármilyen kártyát is használtunk. JPEG-nél a sorozat valóban a kártya teljes kapacitásáig folytatható, RAW-ban pedig jóval hosszabb, 8 képes sorozatot mértünk. A rögzítés ezután is folytatódott, de érezhetően lassabban, kissé rapszodikus sebességgel, melynek átlaga 1,3 kép/mp volt. Kombinált (RAW+JPG) formátumot választva a maximális sebesség 1,8 kép/mp-ben állapodott meg, amit 3 képig tudott tartani a gép, majd 1,3 kép/mp-re lassult.

A Drive gombbal hívható elő az automata expozíció sorozat is, melyet két beállításban (sorozat, egyképes) választhatunk ki. Mindkét esetben három kép készíthető, 0,3, vagy 0,7 fényérték lépésközökkel. Készíthetünk automata fehéregyensúly sorozatot is, amely szintén 3 kép lehet. Két beállítás választható, Lo és Hi értékkel, mely 10, illetve 20 miredes színhőmérsékleti lépéseket jelent. A 10 miredes lépés nagyjából egy finomhangolási lépésköznek felel meg, így a két opció 1 és 2 finomhangolási lépcsőnek is megfeleltethető.

Ugyanitt választhatók ki az önkioldó beállításai is, 2, vagy 10 másodperces késleltetéssel.