Felépítés II.
Ergonómia
A fényképezőgép igazi markolatot is kapott, így kézbenfogása megfelelő stabilitást és biztonságérzetet ad. A kényelem már más kérdés, ugyanis a markolat egy kicsit keskenyre sikerült, de a gép kis tömege szerencsére nem teszi emiatt kényelmetlenné. Pusztán arról van szó, hogy egy vastagabb, ergonómikusabb markolat kényelmesebb fogást eredményezhetne, jóllehet az exponáló gomb illetve zoomgyűrű alatt kialakított bemélyedés pont a kényelmet szolgálja.
Bár sok gomb található a gépen, ez mégsem a zsúfoltság érzetét kelti. Ez minden bizonnyal a logikus elhelyezésnek köszönhető. A kezelőszervek nagyrészét jobb kézzel elérhetjük, ha a gépet bal kézzel megtámasztjuk. Egyetlen gomb a kivétel ez alól, ez pedig az LCD/EVF váltó gomb, amely bal oldalra került.
A hátlap jobb felső részén, az üzemmódtárcsa alatt helyezték el a vezérlőtárcsát, amelynek benyomásával különböző beállítható paraméterek között válthatunk, az értékeket pedig a tárcsa elfordításával változtathatjuk meg.
LCD és kereső
A DSC-HX1 hátuljára 3″-os képátlójú (hasznos átló: 7,7 cm) kijelző került, mely remek betekintési szöggel büszkélkedhet, felbontása átlagos: 230.400 szubpixel (R, G, B képpontok összege). Az LCD-t könnyedén fel is hajthatjuk, amely a föld szintjéhez közelről történő fotózást teszi kényelmesebbé. A lefelé fordítás már nem ennyire egyértelmű, nekem legalábbis pár napnak el kellett telnie, hogy véletlenül észrevegyem ezt a lehetőséget. Természetesen ha saját gépről lenne szó, első lépésként úgyis elolvasnánk a kezelési útmutatót, amiből kiderülne ez a lehetőség. A felnyitott LCD-t közel 180 fokban lefelé is elfordíthatjuk, amely így a fej fölül fotózást igen könnyűvé teszi. Sajnos a kijelzőt kifordítani nem lehet, amely portré állású, nem fejmagassából történő fotózásnál okozhat nehézséget (álló formátumú képet fej fölül vagy föld szintjéről készíteni nehézkes). Egy kihajtható és elfordítható változat sokkal felxibilisebb lenne, ezáltal több helyzetben lehetne hatékonyan alkalmazni.
Szerencsére a nagy betekintési szögű LCD ezt a problémát minimális kellemetlenséggé zsugorítja csak, hiszen kis szögből nézve a kijelzőt is jó kontrasztos képet kapunk, igaz, a színek telítettsége lecsökken. Így tehát a fej fölül fotózás – bár nem annyira elegáns megoldással, de – kivitelezhető.
A napsütésben történő fotózáshoz a könnyebb használat érdekében a kijelzőt tükröződésmentesítő bevonattal is ellátták. Ezen felül ha szükséges, nagyobb fényerőt is válaszhatunk. Nyár közepén végzett tesztünk alatt az is kiderült, hogy még az igen erős napsütés sem okozza a kijelző olvashatatlanságát.
Ha kényelmesebbnek érezzük, használhatjuk az elektronikus keresőt is. Az általa adott keresőkép sajnos meglehetősen kicsi, mindössze 15 fokos szög alatt látszik (mint egy 19″-os LCD 142 cm-ről, vagy mint egy képzeletbeli filmes tükörrexes, 1×-es nagyítású, 100-%-os lefedettségű keresőképének 38%-a).
Az itt alkalmazott kijelzővel más fényképezőgépekben már találkozhattunk, mint például a Casio Exilim EX-FH20-ban.
Az elektronikus kereső (EVF) 0,2″ méretű, 201 ezer képpontos. A hagyományos kijelzőkkel szemben itt minden képpont képes bármilyen szín megjelenítésére, ennek módszere a váltottképes megoldás, amely egymás után rajzolja ki a kép vörös, kék és zöld összetevőjét. A képfrissítés miatt váltakozva megjelenő monokróm képeket színes képként érzékeljük. Ennek köszönhetően az elektronikus keresőben látható kép alig tűnik pixelesnek, csak komoly odafigyeléssel vehetők észre a képpontok.
Az EVF-et dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták.
A kijelzőn a fotózás legfontosabb paraméterei ellenőrizhetők, úgymint akkuállapot, hátralévő akkuidő, kép oldalarány, felbontás, mappa, hátralévő képek száma, üzemmód, fehéregyensúly, AF segédfény, vakumód, arcfelismerő mód, fókuszpont, érzékenység, zársebesség, rekeszérték, expozíció kompenzáció. Ha nem szükségesek, eltűntethetjük a legtöbb információt a kijelzőről, s csak az érzékenységtől kezdődően jelennek meg.
A kompozíció pontosabb elvégzéséhez segédrácsot is használhatunk, a helyes expozíciót pedig akár élő hisztogramon is ellenőrizhetjük. A kiégett részeket sajnos nem tudjuk külön megtekinteni sem felvétel előtt, sem lejátszáskor.
Lejátszáskor is módosítható a megjelenített információ mennyisége: alapesetben az akkuállapot, hátralévő akkuidő, kép oldalarány, felbontás, kép sorszáma, fájlnév, dátum és idő látható, de ezeket mind el is tüntethetjük.
Az egyképes módon kívül választhatunk 16 vagy 25 képes indexnézetet, sőt naptármódot is. Ez utóbbit viszont már csak menüből.
A képekbe 2-8×-os mértékben nagyíthatunk bele. A hátsó vezérlőtárcsa segítségével nagyított nézetben is válthatunk a képek között, amely az egymás utáni, azonos témájú képek közül könnyen kiszűrhetővé teszi a hibás fokuszút. A maximális nagyításnál egyébként leginkább a 2×2 pixeles blokkok különíthetők el, az 1×1 pixeles részletek már az LCD felbontása miatt egybemosódnak, ez azonban így is elegendő lesz az élesség ellenőrzésére.
Élességállítás
A fókusz beállítását automatikus és kézi módon tehetjük. Az automatikus élességállítás során használhatunk széles fókuszterületet (9 fókuszterülettel), középső fókuszterületet, szabadon mozgatható fókuszpontot. Ez utóbbi 13×9-es mátrixból választható ki, amely nagyjából a képterület 80%-át fedi le.
Kézi élességállítást és félig kézi élességállítást is használhatunk, előbbi esetén távolságskálán és kétszeresen digitálisan kinagyított képen állíthatjuk be a fókuszt, míg utóbbinál távolságskálán adható meg a hozzávetőleges tárgytávolság, és ebben a távolságban fog dolgozni az autofókusz. Ötletes megoldás, amely igen könnyűvé teszi az állatkertben kerítés mögött lévő állatok fotózását.
Az automatikus élességállítást arcfelismeréssel is kombinálhatjuk, amelynél megszabhatjuk, hogy elsődlegesen felnőtt vagy gyerekarcra állítson élességet, illetve hagyhatjuk mindezt automatikus értéken is. A gép inkább csak az egenesen álló arcokat képes felismerni, ferde állású gépnél az arcfelismerés nem működik. Ha a HX1 több arcot is detektált, lehetőség van ezek közül kiválasztani azt, amelyre az élességállítást elvégezze a gép. Bár nem konkrétan az élességállításhoz kapcsolódik, de köze van az arcfelismeréshez, így itt érdemes megemlíteni a mosolyfelismerést, amely képes automatikusan exponálni ha a képen legalább egy személy elmosolyodik. A mosolyérzékelés érzékenysége háromféle lépésben állítható: félmosoly, normál mosoly, széles mosoly. Szintén különleges szolgáltatás a pislogás érzékelés, ami figyelmeztet, ha a képünk alanya a fotózáskor behunyta a szemét.
Ha az automatikus élességállításhoz nincs elegendő fény, a fényképezőgép LED-es AF segédfénye aktiválódik, amely narancs színnel világítja meg a témát. Ennek hatótávolsága nem túlzottan nagy, de közeli felvételeknél 0,5-1,5 m jó hasznát vehetjük.
Az elérhető legkisebb munkatávolság a frontlencsétől 1 cm, amelynek használatához nem kell külön makró módba lépnünk, azt a gép automatikusan elvégzi helyettünk.
Vaku
A fényképezőgépre felpattanó vakut építettek, amelyet a fényképezőgép nyit fel, ha ezt engedélyezzük neki. A vaku az optikai tengelytől mintegy 6 cm-re nyílik fel, amely kisebb távolságoknál csökkentheti a vörösszemek előfordulásának esélyét. A vakumódok között derítő és lassú szinkronú üzemmódokat állíthatunk be, vörösszem hatás csökkentést csak a menüből kérhetünk.
Ha mégis kialakulnának a nemkívánatos vörösszemek, azt utólag a lejátszás módból elérhető retusálás menüpontban javíthatjuk ki.
A vaku teljesítményét ±2 Fé tartományban módosíthatjuk, melyet a menüből érhetünk el. A vaku feltöltése átlagos témáknál 2-2,5 mp, maximális teljesítményen használva max. 6 mp-ig tart.
A fényképezőgépre külső vaku nem tehető.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az állványmenetet fémből készítették, s az optikai tengely vetületétől 2,5 cm-re, nagyjából a tömegközéppont alatt található. Az akkumulátor fedlapja viszonylag közel található az állványmenethez, ezért állványra helyezett gépnél állványtalp mérettől függően többnyire nem tudjuk majd cserélni az akkut. Ez még nem is lenne annyira kellemetlen, hiszen a nagy kapacitású akkumulátorunk sokáig bírja szuflával. Nagyobb kellemetlenség inkább az, ha memóriakártya-cserére szorulunk egy már beállított kompozíciónál. Ilyen esetben muszáj leszerelnünk a gépet az állványról ill. állványtalpról.
A csatlakozókat a gép bal oldalán két műanyag ajtó mögött találjuk, fent kapott helyet a DC bemenet, amely az opcionális egyenáramú adapter csatlakozóját fogadja, míg az alsó ajtó mögött találjuk a kombinált USB és kompozit A/V aljzatot. Szintén ide lehet illeszteni a HDMI adaptert, amely opcionális HDMI kábeles összeköttetést tesz lehetővé.
A fotókat és a videókat a gép belső, 11 MB-os memóriájába, vagy opcionálisan megvásárolható MemoryStick Duo ill. MemoryStick Pro HG Duo memóriakártyára menthetjük. A kártyafoglalat az akkumulátor foglalattal együtt került kialakításra, mely a gép alján található ajtó kinyitása után válik elérhetővé. Ezen ajtó kinyitása nem okozza a gép működésképtelenségét, így esetleges letörése esetén gond nélkül továbbhasználhatjuk a fényképezőgépet.
Az energiaellátást Sony NP-FH50 jelű, InfoLithium Li-ion akkumulátor biztosítja, amely 6,8V névleges feszültségű és 870 mAh töltésfelvevő képességű (6,1 Wh). Az akku feltöltését külső töltőben végezhetjük el.
