Loupedeck+ a könnyedebb képfeldolgozásért – nem csak Lightroomhoz

Az emberiséget az juttatta el a civilizáció csúcsára, hogy mindig újabb és újabb eszközöket keresett, fejlesztett, amely segítette a munkáját, a hatékonyságát, az előrébb jutását. Így volt ez már az őskorban is, amikor a pattintott kőszerszámok segítettek a vadászatban, később pedig a földművelésben is. Nyilván mindenki tudja, hogy a vaskor újabb lendületet hozott, amikor még fejlettebb eszközök és szerszámok készülhettek.

Most pedig már ott tartunk, hogy potenciométerek segítségével változtathatjuk meg egy digitálisan készült kép színezetét, vagy éppen világosságát, kontrasztját.

Idáig persze hosszú út vezetett, de a RAW fájlok kidolgozása sosem tartozott a könnyű és kényelmes feladatok közé.
Aki sok képpel dolgozik, tudja jól, hogy milyen unalmas tud lenni az egérrel állandóan a Lightroom jobb oldali paneljét görgetni, keresni a megfelelő csúszkát és azt gombkattintás után jobbra vagy balra tologatni. Arról nem is beszélve, hogy az egyre nagyobb felbontású monitorok korában már a csúszkák mérete is adott esetben kisebbé válik, ami még precízebb és még frusztrálóbb munkafolyamatot jelenthet.

Jóllehet, a digitalizáló táblák segítségével sok pepecselős feladat vált egyszerűbbé azáltal, hogy ceruzaszerű (vagy inkább tollszerű) használatot kapunk, ami nem csak az egér lapos fogásából adódó, inkább húzós-tolós mozgatásának problémáját váltja ki, de a nyomásérzékenysége segítségével még a rajzolás folyamata is finomodik.
Más kérdés, hogy egy digitalizáló tábla sem ad sokkal nagyobb könnyedséget a Lightroom csúszkáinak finom mozgatásánál, ahogy ezt korábbi tesztjeinkben már tapasztaltuk. Az tehát nem elég, ha a mozgató eszközt cseréljük le…

A Lightroom egyébként alapvetően igen jól strukturált és logikusan felépített dobozokat használ, a csúszkák is jól kidolgozottak, nem véletlenül nem változott ez az évek során, sőt, más szoftvercégek is hasonló elvű RAW konvertereket fejlesztenek. Néhányan próbálkoztak már kör formájú beállító tárcsákkal is, de a nagy marketing mögött nem volt valóban előre mutató változás.

Nem véletlen tehát, hogy itt jobbára nem a szoftveres résszel van a probléma, inkább a hardverrel, vagyis pontosabban azzal, hogy egy mutatóval kell egy vékony csúszkára rámutatni és azt húzni. Sokan próbáltak már erre hatékony megoldást találni, voltak, akik MIDI porton keresztül használtak programozható keverőt, volt aki saját fejlesztésbe fogott. A híreink között Olvasóink találkozhattak már a PFixerrel, és a Loupedeckkel is, utóbbi tömeggyártásához még 2016-ban kalapozták össze a finn fejlesztők a szükséges pénzt az Indiegogon.

Azóta a termék kereskedelmi forgalomba került, sőt, megjelent a második, tovább fejlesztett változata is, a Loupedeck +. Ezt próbáltuk ki most.

A Loupedeck + szokásos billentyűzet méretű (vagy annál egy kicsit keskenyebb), s nem meglepő módon USB kábellel köthető számítógéphez. A dobozban nem mellékelnek semmilyen drivert vagy szoftver CD-t, azt az internetről tölthetjük le.

A telepítés gyors és automatikus, ezt követően már használhatjuk is az eszközt.

A kezelőpanel negyvennél is több billentyűt és tizennégy 360 fokban forgatható jeladót („digitális potenciométert”) kínál, ezek szinte mindegyike programozható funkciójú. Ahogy a feliratozáson is jól látható, a legtöbb feladatra dedikált gombot és „potmétert” használhatunk, így a Lightroom főbb csúszkáit közvetlenül kiválthatjuk egy-egy kezelőszervvel.
Az eszközt egyébként úgy alakították ki, hogy a Lightroom használatakor egyáltalán ne kelljen a billentyűzethez nyúlnunk, ezért a négy irányú navigáló gombok (a hagyományos billentyűzet kurzor mozgató gombjai) is megtalálhatók rajta.

Persze lehetnek kivételek, amikor nem ússzuk meg, hogy ne kelljen a billentyűzethez nyúlnunk, ilyen pl. az exportálásnál ha új mappát kell létrehoznunk és annak nevet adnunk.
De alapvetően a cél az volt, hogy tökéletesen kiváltsa a tasztatúrát.

A Lopuedeck + nem csak Lightroommal, de több Adobe szoftverrel és más cégek programjaival is használható. A teljes listát az alábbi kép mutatja:

Jópár gomb nem csak egy, hanem két funkcióval is rendelkezhet, a második funkció az Fn gomb megnyomásával érhető el. Így pl. a D1 és D2 forgatógombok a Dehaze-t és az élesítést állítják, de az Fn gomb nyomvatartása közben forgatva már az effekt panel Post-crop vignettálás, illetve a zajszűrés értékét módosítják. A Control Dial segítségével képforgatást (és egyben képkivágást) végezhetünk, 0,8 fokonként.

A D1, D2 és a nagy méretű vezérlő (Control Dial) forgatógombokon kívül a többi „potméter” funkciója alapesetben fix.
Van azonban egy Custom Mode gomb, amelyet benyomva ezekhez is más funkciókat rendelhetünk.

A forgatógombok nem csak jobbra vagy balra tekerhetők, de be is nyomhatók. Alapértelmezésként ez az adott paraméter nullázására szolgál, de ez is módosítható.

Az alapértelmezett funkciók normál módra és Fn módra az alábbi képeken láthatók:

1 of 20

Aki nem szereti nézni a csúszkákat a képfeldolgozás során, de nem rendelkezik dupla monitoros rendszerrel, számára igen jó hír, hogy teljes képernyős módban is használható a Lopuedeck+. Ehhez a Screen Mode gombot kell megnyomnunk, amelynek hatására az éppen feldolgozás alatt álló kép teljes képernyőterületet fog elfoglalni és így módosíthatjuk a képet a forgatógombok segítségével.
Az előző és következő képet ez esetben is a balra/jobbra gombokkal érhetjük el.

Sajnos az előtte/utána nézet (Before/After) nem érhető el teljes képernyős módban, de ez nem a Loupedeck+ hibája, hanem a Lightroomé.

Sokszor lehet szükség a kép részleteinek ellenőrzésére, vagy akár arra, hogy nagy felbontásban korrigáljunk ecsettel valamit. A képnagyítás az egér bal gombja segítségével egyébként is elérhető, de a C5 gomb is ezt szolgálja. Így persze sok értelme nincs, de van lehetőség arra, hogy az összes zoomon keresztül vigyen ennek a gombnak a megnyomása, amivel már elérhetjük, hogy ne csak 1:1 nézetre, hanem nagyon, vagy éppen enyhébb nagyításra álljunk át.

Érdekes kérdés lehet, hogy vajon mennyivel kínál precízebb, vagy éppen gyorsabb beállítást a forgatógomb, mint mondjuk az egér segítségével a csúszka jobbra/balra tologatása.

Az biztos, hogy az egérrel a mozgatás sebességének függvényében állíthatók a csúszkák, de normál esetben nem túl precízen. Van azonban lehetőség a finomabb beállításra, ehhez a csúszkára kattintás után kell a Shift gombot lenyomnunk és nyomva tartanunk.

A forgatógombok szintén lehetőséget kínálnak gyorsabb és precízebb beállításra is, így pl. az expozíciót akár egy fél fordulattal feltekerhetjük 3,3 Fé-re, de lassan forgatva a gombot 0,05 fé pontossággal állítható be az expozíció, egy teljes fordulatot elfordítva ilyenkor 1,65 Fé-ig jutunk. A forgatógombok tehát sebesség érzékenyek, gyors forgatásnál nagyobb lépésekben mozgatják a csúszkákat.

Egyedül a fehéregyensúly állításnál tapasztaltunk furcsaságot, ahol is gyorsan tekerve a forgatógombot gyakorlatilag kisebb mértékben tolódott tovább a csúszka, mint amikor lassan forgattuk.
Ennek okára nem derült fény, de itt egyértelműen lassabban követte a Lightroom a Loupedecket.

Az összes többi esetben gond nélkül lehetett gyorsan és lassan is mozgatni a csúszkákat.
Érdekes egyébként, hogy azt gondolnánk, hogy a forgatógombokkal egyértelműen gyorsabban állíthatjuk be a kívánt értéket, valójában azonban ez csak akkor igaz, ha kis mértékű módosításokat kell végezzünk, mint pl. általában az expozíciónál.
Más esetekben, amikor jelentősebb eltolás kell a csúszkára, ott már az egerezős módszernek nincs komolyabb hátránya, a Loupedeck+ pedig hiába kínál sebesség függő eltolást, nehéz eltalálni, hogy milyen sebességgel és meddig kell forgassuk a „potmétert” a kellő érték eléréséhez. Így inkább csak a finom forgatgatás, esetleg a gyors forgatás után a visszafelé finomhangolás marad, ami időben nem jelentett előnyt az egeres módszerhez képest.
Valószínűleg egyébként idővel rááll majd a kezünk, hogy mennyit kell forgassunk a kívánt értékhez.

Aki szereti használni az „egérrel rámutatunk a csúszkára és a numerikus + és – gombokkal módosítunk” módszert, annak rossz hír, hogy ez a Loupedeck+ csatlakoztatásakor már nem érhető el, ilyenkor mindenképpen a szaturáció csúszkát állítja a + és – gomb (persze nem sokból tart kihúzni a Loupedecket, így ha gyorsan akarunk egymás utáni képeken expozíciót állítani a + és – gombok, valamint a kurzormozgató billentyűk segítségével, akkor ezt elérhetjük, ha ez időre eltávolítjuk az eszközt a gépből).

A legtöbb csúszka tehát dedikált forgatógombbal állítható, van azonban néhány kivétel, ezek pedig a Loupedeck felső részén található színcsatornák. Ezeket nem függőleges, hanem vízszintes tengelyen ülő forgatható gombbal állíthatjuk, azaz itt fel és lefelé tolva, mint az egereken lévő görgőt.

Az nem feltétlenül egyértelmű, így leírjuk, hogy ha fut a Lightroom, vagy bármelyik másik támogatott program, akkor bármilyen ablak is van fókuszban, a Loupedeck+ valamely gombjának vagy forgatójának használata azonnal előre hozza a képfeldolgozó szoftver ablakát és rögtön a megfelelő csúszkát tartalmazó dobozra is ugrik. Ha több támogatott program is fut, akkor az utoljára használt kerül előtérbe a Loupedeck gombjainak vagy „potmétereinek” használatára.

Összességében a Loupedeck+ eszköz valóban jobban átláthatóbbá teszi a RAW feldolgozást, főleg azok számára, akik még nem annyira ismerik a Lightroomot és sokat kell keresgélniük a dobozok között, hogy a kívánt paraméter csúszkája vajon merre található. A gyors használathoz viszont itt is elkerülhetetlen lesz begyakorolni, hogy melyik funkcióhoz melyik forgatógomb tartozik, azaz eleinte senki se várja azt, hogy a képfeldolgozás majd töredék idő alatt menni fog (hasonlóan a digitalizáló táblához, amelynek használatát szintén szokni és tanulni kell).

A Loupedeck+ a Tripont-tól érkezett hozzánk kipróbálásra, a termék ára bruttó 75 ezer Ft.

Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!