Archívum

A Pixinfo nem versenyautó, így a visszapillantót elég évente egyszer használnunk, és nyugodtan hordhatjuk zsebben is. Most előbányásztuk, leporoltuk és belenézünk, milyennek látszik az elmúlt év – ez a rövid 2011-es – a digitális fotózás és saját szemszögünkből.

Ritka vendég mifelénk a középformátumú fényképezőgép, és ahogy visszanézem az elmúlt évek termését hátfalas modell még nem is járt nálunk. Ideje hát megtörni a gonosz átkot. Tesztgépünk, vagy inkább tesztrendszerünk, a Mamiya egyik kiváló összeállítása a 645DF váz és a DM33 hátfal volt, megtoldva egy Sekor D 80mm-es objektívvel.

A középformátumú fényképezés emblematikus japán gyártója már hetven éve töretlenül halad kitaposott ösvényén. Voltak apróbb döccenői, de úgy tűnik a Mamiya nevű „járműnek” az ilyesmi meg sem kottyan. Most nézzünk egy kicsit a visszapillantóba, milyen mérföldkövek mellett haladt el megállíthatatlan gépezetük.

Válság ide, válság oda, idén sem maradtunk érdekesnél érdekesebb bejelentések nélkül. Szerencsére a gyártók nem nyitott szájjal várják a sült galambot, bizony közülük jópáran előkapták puskájukat, s el is sütötték a puskaporukat. Lett hát gerle sülve, főve, híreztünk is nyakra-főre.

Ha a Rolleire gondolunk többségünknek egy szép, bőrborítású, fekete doboz képe sejlik fel, elején két objektívvel tetején a felnyitható keresőaknával. Az emblematikus Rolleiflex gép szinte egyet jelent a középformátumú fényképezéssel. A nagy múltú és élő jelenű német cég „élettörténetét” a következő oldalak elevenítik fel.

Azt mondom, Tokina. Kinek mi jut róla eszébe? Hát persze, hogy az objektívek. Az apró japán cég évtizedek óta azon fáradozik, hogy elválaszthatatlanná tegye a nevet ettől a termékcsoporttól. Cégtörténeti sorozatunk legfrissebbje róluk szól, valamint arról, hogy John Lennonnak alig van köze hozzájuk.

A fényképezőgép gyártók után most egy nyugdíjaskorba lépett, örökifjú optikai céget mutatunk be. A japán Tamron nemzetközi mércével közepes vállalatnak számít, de jól ismert objektívjeik ott bújnak milliónyi fotóstáskában, nevüket minden fotózással foglalkozó ismeri. Reméljük, újabb cégtörténeti cikkünk egy kicsit szélesítheti az ismereteket.

Az európai kontinensen leginkább a fénymásolóiról ismert cég szülőhazájában, Japánban az egyik legpatinásabb fényképezőgép gyártónak számít. Indulása is egy közel 100 éve felmerült ötletnek köszönhető, melyből először egy állami kutatóintézet, később pedig egy világvállalat nőtte ki magát. A nagyvállalatot ma Ricohnak hívják.

Bár az Olympus nevet legtöbben a fotózás világából ismerjük, az idén 90 éves japán cég vetélytársaihoz hasonlóan nem fényképezőgép, hanem optikai eszközök gyártásával Takachiho Seisakusho néven kezdte sikertörténetét. A minőségi mikroszkóp és orvosi hőmérőgyártásban elért eredmények után az első fényképezőgép 1936-ban készült el.

Van, aki megállapodik a DSLR gépvázhoz vásárolt kitobjektívnél, vannak azonban örök nyugtalanok, akik megpróbálják minél szélesebb körben kipróbálni gépüket. Ez többnyire komoly kiadást jelent, de akadnak pénztárcakímélő megoldások is. Ilyen például az M42 szabványú, manuális, objektívek beszerzése. A szabvány 60 éves, így a kerek évforduló apropójából ideje körülnéznünk, mit kezdhetünk a digitális korszakban Apu vitrinbe zárt objektívjeivel?