Archívum

Kicsit úgy éreztem magam, mint a régi vicc "hülyepistája", akit megkér a japán delikvens, hogy találja ki mi van a kezében. "Hifitorony", "Na, de mennyi?" A Rollei állványa esetében viszont szó sincs sem japánokról, sem szórakoztató elektronikáról, sem miniatürizálásról. Vagyis az utóbbiról azért mégis.

A Pixinfo nem versenyautó, így a visszapillantót elég évente egyszer használnunk, és nyugodtan hordhatjuk zsebben is. Most előbányásztuk, leporoltuk és belenézünk, milyennek látszik az elmúlt év – ez a rövid 2011-es – a digitális fotózás és saját szemszögünkből.

Sokat foglalkoztunk a kisfilmes, sőt a közép- és nagyformátumokat preferáló cégek múltjával, de nem esett még szó a kisebb formátumokról, például a hidegháború titkosszolgálatainak kedvenc fényképezőgép gyártójáról a Minoxról. A cég kedvenc jelszava ma is: „Férjen el egy csukott tenyérben”.

Mindenki mondjon egy Oscar-díjas filmrendezőt! Jól van. Most egy Oscar-díjas színészt! Ez is megy? Akkor most egy Oscar-díjas objektívgyártót! …? Pedig létezik ilyen. Röviden úgy hívják Schneider, és Marlon Brandóhoz hasonlóan kétszer kapta meg az arany szobrocskát. Csak nem ugyanabban a kategóriában.

A fényképezés – jó indulattal- néhány száz éves történetét zömmel a német, majd az utóbbi évtizedekben a japán cégek uralták. Talán pont emiatt jelent kis felüdülést, ha más vidékről érkezett vállalatokról is szó esik. A svájci Sinar azonban nem csak ezért különleges. Napjaink egyik legaktívabb digitális középformátumú hátfal és fényképezőgép gyártójáról van szó, mely azért nem ma kezdte a szakmát.

Sok öreg céget ismer a fototechnika. Vannak köztük 100 évesek, sőt ennél sokkal idősebbek is, de többségük pelyhes álló siheder az osztrák/német alapítású Voigtländerhez képest, mely a XVIII. század közepe óta létezik. A cég – mint sok más társa – családi vállalkozásként indult.

Találós kérdés. Melyik volt a világ első full-frame, kisfilmes DSLR fényképezőgépe? Akik a jelenleg ismert nagy cégekre gondoltak, rossz nyomon járnak. Akik a Contax N Digitalra, eltalálták. Az újabb Contaxok mögött pedig olyan nevek állnak mint a Kyocera, vagy történelmi áttekintésünk „hőse”, a Yashica.

Ha a Rolleire gondolunk többségünknek egy szép, bőrborítású, fekete doboz képe sejlik fel, elején két objektívvel tetején a felnyitható keresőaknával. Az emblematikus Rolleiflex gép szinte egyet jelent a középformátumú fényképezéssel. A nagy múltú és élő jelenű német cég „élettörténetét” a következő oldalak elevenítik fel.

Az Encyclopaedia Britannica így kezdi, ha felütjük a Carl Zeiss szócikknél: „Német gyáriparos, aki minőségi optikai eszközei révén vált világszerte ismertté.” Az idézet ugyanígy szólna az általa alapított cégről is, hiszen a minőségi optikák fogalmát manapság már nem csak a nagy alapítóhoz, hanem a nevét viselő vállalathoz is kötjük. De ki volt, – sőt, kik voltak - akiknek mindezt köszönhetjük?

A fényképezőgép gyártók után most egy nyugdíjaskorba lépett, örökifjú optikai céget mutatunk be. A japán Tamron nemzetközi mércével közepes vállalatnak számít, de jól ismert objektívjeik ott bújnak milliónyi fotóstáskában, nevüket minden fotózással foglalkozó ismeri. Reméljük, újabb cégtörténeti cikkünk egy kicsit szélesítheti az ismereteket.