Történelem: Carl Zeiss

0

A mikroszkópgyáros

Carl Friedrich Zeiss

Carl Friedrich Zeiss tizenegy testvére közt ötödikként, 1816-ban látta meg a napvilágot a németországi Weimarban. Középiskolai tanulmányait elvégezve a híres jenai műszerésznél, Dr. Friedrich Körnernél töltötte inaséveit, aki német udvar megrendelésére is készített tudományos berendezéseket, többek között mikroszkópokat. Itt ismerkedett meg a finommechanikával és az optikával, közben pedig matematikai tanulmányokat folytatott, melyből 1838-ban szerzett oklevelet. Később utazni kezdett Németországban, majd Ausztriában, ahol fizikát, antropológiát, ásványtant és optikát tanult. Öt év utazgatás után visszatért Jénába, ahol felsőfokú matematikát és kémiát hallgatott a helyi egyetemen.

1846 végén saját műhelyt nyitott, melyben – három segédjével – mikroszkópok, mérőműszerek és egyéb optikai-mechanikai eszközök készítésébe kezdett. Az első Zeiss mikroszkóp a következő évben, 1847-ben készült el. Tíz éven belül sikerült tökéletesítenie saját gyártású mikroszkópjait, melynek köszönhetően a Türingiai Ipari Vásáron arany medállal jutalmazták és komoly műszerészeti megrendeléseket kapott. 1863-ra a Jénai Egyetem hivatalos beszállítója lett, a következő évben pedig már 200 munkást foglalkoztatott. 1866-ban készült el 1000. precíziós mikroszkópja. Ekkorra már a Zeiss név egész Európa tudományos berkeiben ismert volt, mint a minőségi mikroszkópok gyártója.

Ernst Abbe

Zeiss belátta, hogy a korábbinál jobb minőséget nem csak egyre jobb anyagok felhasználásával illetve képzett munkásokkal, de felkészült elméleti szakemberek alkalmazásával is javíthatja. Felfogadta tehát Ernst Abbét a Jénai Egyetem mindössze 26 éves fizika és matematika tanárát, aki később a Zeiss vállalat meghatározó személyisége lett. Egy forrás szerint Abbe segítségére volt szükség ahhoz, hogy a Zeiss név az „optika sztratoszférájába” kerülhessen. Nem is oly túlzó kijelentés, ha megnézzük, hogy a 23 évesen már egyetemi tanárként tevékenykedő Abbe nevéhez a későbbiekben az optika elmélet számos alapvetése fűződik. 1866-ban azonban még csak tehetséges matematikus és fizikus, akinek megragadta fantáziáját a Zeiss által felajánlott lehetőség, nevezetesen a precíziós mikroszkópok tökéletesítése. Ezt a XIX. század közepén jobbára tapasztalati úton érték el és nem a számok ösvényéről. A távcsöveknél már felhasználtak elméleti számításokat is, de a sokkal precízebb, finomabb mikroszkópokhoz ezek alkalmatlanok voltak.

Zeiss mikroszkóp a XIX. századból

Abbe 1868-ban feltalálta az apokromatikus lencserendszert, mellyel a mikroszkópok több optikai hibáját is sikerült kiküszöbölni. A lencsék és prizmák színszóródását jellemző számtani érték az úgynevezett Abbe-szám. Egy év múlva egy új megvilágítási rendszert szabadalmaztat, mellyel a mikroszkóp alatt tanulmányozott tárgyak jobb bevilágítása érhető el. 1872-ben megalkotja az optikai leképezés leírására szolgáló függvényt. Persze a kísérletei áldozatot is követeltek a cégtől. Farkas János László, így ír erről Szabad szemmel górcső alatt című munkájában:

„A kísérletek Zeisst az üzleti csőd közelébe sodorták, de ő nem vesztette el bizalmát Abbéban, aki végül is sikerrel birkózott meg a feladattal. A Zeiss műhely ettől kezdve piacvezető lett a szakmában, és viharos fejlődésnek indult.„

Abbénál a kormányrúd

Otto Schott

1875-ben Carl Zeiss üzleti társa lett a cég vezetésében, de emellett megtartotta jenai tanári állását is – 1870-től már professzor. Az egyetemen ismerte meg a 1875-ben doktorált Otto Schottot, aki vegyészként az üveggyártás tökéletesítésén dolgozott. A régi üveggyáros famíliából származó Schott az évtized végén vette fel a kapcsolatot újra Abbéval, bemutatva neki elért eredményeit. 1881-re sikerült egy addig ismeretlen tisztaságú üveget előállítania, mely Abbe és Zeiss figyelmét is felkelti. 1884 elején közös üveggyártó céget alapítanak Mainzban Jenaer Glaswerk Schott & Genossen néven, mely ettől kezdve a Zeiss Művek fő üvegbeszállítója lesz. Az alapítók közt Schott, Abbé és Carl Zeiss mellett ott találjuk fiát, Dr. Roderich Zeisst, aki 1881-től mint társtulajdonos tevékenykedik a cégnél. A Schott -féle üveg tette lehetővé a Zeiss művek által elsőként bevezetett apokromát objektívek elkészítését, melyre 1886-ban került sor. Ebben a mikroszkóp objektívben használtak elsőként fluorit (folypát) lencsetagokat.

A Carl Zeiss Optikai Művek ekkorra már a világ vezető optikai vállalata. Carl Zeiss azonban nem sokáig élvezheti a sikert, 1885-ben enyhe agyvérzést szenved. A következő évben legyártják a 10 000. mikroszkópot, az idős alapító pedig a szász-weimar-i nagyhercegtől megkapja a Fehér Sólyom-rend lovagi nagykeresztjét. Dr. Carl Zeiss 1888. december 3-án távozik az élők sorából. A céget fia Roderich és Ernst Abbe viszik tovább, aki rövidesen felvásárolja a teljes vállalkozást, és létrehozza a Carl-Zeiss Alapítványt, melynek javára lemond a cég tulajdonjogáról. 1889-től Ernst Abbe a Carl Zeiss alapítvány igazgatójaként tevékenykedik.

Abbe nem csak elméleti eredményeiről ismert, hanem az üzemszervezés és munkaszociológia terén véghezvitt újításairól is. Igazgatóként a kor munkaviszonyai közt szokatlan ötletekkel állt elő. A vállalat elsőként vezette be a 8 órás munkanapot (az amerikai Fordot megelőzve), ezen kívül a dolgozók beteg- és nyugdíjbiztosítást, fizetett szabadságot és nyereségrészesedést kaptak.

Néhány évtizeddel korábban Abbe felfedezett egy új prizmát, teljesen függetlenül eredeti feltalálójától Ignazio Porrotól. Az azóta Porro-Abbe prizmaként ismert találmány előállításához azonban csak az 1890-es évektől voltak adottak a feltételek. A Schott gyárnak ekkorra sikerült olyan üveget előállítania, amely már alkalmas volt a legyártásához. A találmány révén, 1893-ban a Zeiss vállalat szabadalmaztatta a binokuláris távcsövet, melynek gyártását a következő évben kezdték meg. A két betekintő nyílással rendelkező távcső jobb mélység észlelést biztosít a korábbinál. 1897-ben Horatio S. Greenough amerikai biológus ötlete alapján elkészítették az első sztereomikroszkópot, mely szintén a megfigyelt dolog pontosabb térérzékelését nyújtja a szemlélőnek.

A századfordulóra már több mint 1000 embert foglalkoztat a vállalat. Ekkoriban vezetik be, hogy minden Zeiss termék valamilyen kódnevet kapjon, így könnyebben pozicionálható, beazonosítható a piacon. 1902-ben megszületik a Tessar objektív, mely kiváló minőségével azonnal komoly figyelmet kap.

1903-ban Ernst Abbe, megromlott egészségi állapota miatt visszavonult. A cég sikereinek egyik legnagyobb kovácsa 1905. január 15-én hunyt el.

A nagy öregek után

A XX. század elején Németország a világ vezető optikai gyártója, rengeteg kisebb-nagyobb vállalattal. Abbe halála után már a Zeiss útját is nehezebb követni, hiszen számos céggel egyesült, vagy új leányvállalatokat hozott létre. Ilyen volt a jenai Palmos fényképezőgép gyártó, melyet mindössze két év működés után vásárolt fel az addig főként mikroszkópjairól és távcsöveiről híres Zeiss. Az „oldalhajtás 1909-ig üzemelt Carl Zeiss Palmos AG. Néven. Ebben az évben jön létre a négy német fényképezőgép gyártót egyesítő ICA (International Camera AG.), melyben a CZ Palmos mellett a drezdai veterán, Hüttig, a Krügner és a Wünsche cégek kapnak helyet. A drezdai székhelyű ICA továbbvitte az alapítók által gyártott fényképezőgép termékvonalakat, mint például a Hüttig Ideal, vagy a Wünsche Siren modelljei.

1904-ben, egy jenai művészt megbízva új emblémát terveztet a vállalat. A jól ismert Carl Zeiss Jena felirat a cég klasszikus, világhírű védjegyévé vált.

ICA fényképezőgép

a klasszikus embléma

binokulár reklám a 20-as évekből

A századelő divatja a binokulár, vagyis a kukker lett. 1894-ben alig több mint kétszáz darabot gyártottak belőle, az első világháború idejére azonban már 59 különböző modellt kínáltak. A látcsövek nagyon népszerűek voltak a fogyasztói piacon, de a közelgő és hamarosan kitörő háború miatt a katonai megrendelések is egyre sűrűsödtek. Előfordult, hogy mindkét piacra ugyanazt a terméket szállította a vállalat, de a polgári forgalomban valami fantázianevet, a katonai vonalon viszont csak modellszámot használt. A század első felében, a II világháború végéig összesen 2 260 000 Carl Zeiss látcső készült, a mini 11mm-es frontlencséjű modelltől, az állványról használható 110 mm-esig.

A Zeiss által uralt másik terület a csillagászati eszközöké volt. Ide tartoztak a planetáriumi vetítőgépek, melyek világújdonságnak számítottak, és a Carl Zeiss Jena szabadalmaztatta őket először. A Münchenben működő Német Nemzeti Múzeum megbízásából a cég két ilyen vetítőt is épített a 10-es években. Az I. világháború némileg hátráltatta a munkát de 1922-re elkészült az első planetárium, mely következő évben nyitotta meg kapuit Münchenben. Megkezdődött a „planetárium-őrület”, világszerte sorra nyíltak a félgömb kupolás épületek, melyet a városok szinte presztízskérdésként kezeltek. A Zeiss sorra kapta a megrendeléseket, melyek a gazdasági világválság átvészelésében is segítettek. A vetítő megrendelések jóval a II. világháború után is komoly bevételhez juttatták a cége(ke)t.

Magyarországon már a 20-as években felmerült az ötlet egy budapesti planetárium megépítésére, de csak a 40-es években sikerült megrendelni az első vetítőt – természetesen a Zeisstől – mely a II. világháborúban elveszett. A következő hazai vetítő szintén a Zeiss műhelyben készült, de csak 1961-től üzemeltették, többek között a Vidámparban. A Népligetben álló planetáriumot 1977-ben nyitották, melyben a harmadik hazai Zeiss készülék szolgál, már több mint 30 éve.

A két világháború között a Carl Zeiss Jena belekóstolt a gépkocsi reflektorok gyártásába is, ez azonban 1933-ra, egyrészt a váltásnak, másrészt az erős konkurenciának köszönhetően csak jelentéktelen bevételt hozott.

1923-ban már 5000 dolgozót foglalkoztatott a vállalat, és egyre növekedett európai és tengerentúli befolyása is. Európában már számos helyen működött képviseletük, és az Egyesült Államokban pedig a keleti és nyugati parton is irodákat nyitottak. Számos licenszet is eladtak, így például a Kodak cég Zeiss licenc alapján gyártotta fényképezőgépeihez az anasztigmát objektíveket.

A fényképezőgép gyártás ikonja

Contax katalógus

A fényképezőgép gyártást Zeiss részről a korábban említett ICA vállalat-szövetség képviselte. A fő céget is működtető Carl Zeiss Alapítvány azonban 1926-ban létrehozta a Zeiss Ikon AG-t, mely felvásárolta az ICA-t, a drezdai, nagy sebességű kamerákat készítő Ernemannt, a csődbe ment berlini Goerz gyárat, valamint a stuttgarti Contessa Nettel vállalatot. Ezzel megszületett a Zeiss minden eddiginél erősebb fényképezőgép és objektív divíziója. A vállalat Drezdában, Stuttgartban és Berlinben termelt. Először az akkoriban népszerű dobozgépeket gyártották, majd a harmincas évektől belekezdtek a 35mm-es, kisfilmes gépek készítésébe. 1932-ben jelent meg első jelentős modelljük a Contax I. távmérős fényképezőgép, melyet nem is titkoltan a kisfilmes piacvezető, Leica konkurenciájának szántak. A háború előtt még két változat készült belőle áttervezett keresővel és beépített fénymérővel. Az akkoriban népszerű TLR (twin lens reflex) kínálatból a Zeiss a Contaflex modellel vívott ki elismerést.

Az objektívek terén a világszerte ismert Tessar, Biotar, Triotar, Distagon és Sonnar nevek alapozták meg fotográfiai hírnevét. Ebben az időszakban a Zeiss Ikon AG számított a világ legnagyobb 8mm-es filmfelvevő gyártójának.

1935-ben a Zeiss egyik alkalmazottja Alexander Smakula kifejlesztette a tükröződésmentesítő, T (Tranzparenz) bevonatot, melyet elsőként a távcsövek lencséin kezdtek alkalmazni és igen komoly javulást sikerült elérni a képtisztaság terén. A találmány súlyára, és a pattanásig feszült európai helyzetre jellemző, hogy a T-bevonatot a 40-es évekig szigorú katonai titokként kezelték.

a #000000 sorozatszámú Sonnar

bevonatos frontlencse

A II. világháborúban főként hadi megrendeléseket teljesített cég. Meghatározó jelentőségű német optikai vállalatként nem is tehettek volna mást, bár a Zeiss vezetése hatalomra jutásától nyíltan támogatta a náci pártot. Gyáraik különféle fegyverekhez készítettek célzótávcsöveket és ultra nagy fényerejű látcsöveket. A Zeiss termeléséhez sok esetben külföldi munkásokat és munkatábori foglyokat alkalmaztak.

A háború elején elért német sikerek még nem intették óvatosságra a cégeket, a katonai optikai eszközök is büszkén hirdették gyártójuk nevét, sőt székhelyét is, emlékezzünk csak a Carl Zeiss Jena logóra. A későbbi kudarcoknál azonban belátták, hogy a szövetségesek a márkanév alapján könnyebben beazonosíthatják a bombázásra érdemes német üzemeket. Emiatt minden stratégiailag fontos gyártó katonai kódneveket nyomott termékeire. A Zeiss például a „BLC” megjelölést használta.

A német városok bombázása következtében a Zeiss üzemei csak részleges károkat szenvedtek, pedig Drezda és Stuttgart is komoly támadásnak volt kitéve, és Jena sem kerülhette el a sorozatos bombázásokat.

Külön utakon

A háborút követően a Carl Zeiss cég sorsa összefonódott Németországéval. A két részre szakított országhoz hasonlóan a Zeisset is kettéosztották, annak megfelelően, hogy az adott üzem a szovjet, vagy amerikai érdekeltségi területre esett. Jena és Drezda a keleti blokkban találta magát. A drezdai Zeiss Ikon gyár gépeinek 92%-át a szovjetek leszerelték és elszállították. A világhíres Contax gyártósorok Kievben folytatták munkájukat, a Contax fényképezőgépek pedig szovjet gyártmányként, Kiev márkanéven árasztották el Kelet-Európát. A jenai fő részleg VEB Carl Zeiss Jena néven indult újjá az NDK kebelén belül, míg a Drezdai Zeiss Ikon fényképezőgép gyártó VEB Zeiss Ikon Dresden név alatt futott. A Jenában működő gyár elsőként látcsöveket kezdett gyártani, majd 1948-tól fokozatosan bekerültek a termékkörbe a mikroszkópok, távcsövek, mérőműszerek, katonai optikák, fényképezőgépek és objektívek. 1948-ban egy 35mm-es tükörreflexes gép gyártásába kezdtek Contax S néven, 1949-től pedig, 42mm-es objektívmenettel, újjáélesztették a Contax II modellt. Az ötvenes évek elején megkezdték a planetárium vetítők gyártását is.

Contax IIa

A nyugati országrész számára kevesebb jutott a Zeissből. Itt a Carl Zeiss Jena utódja az oberkocheni székhelyű Zeiss-Opton lett, mely 1951-től újra Carl Zeiss néven termelt. A mikroszkóp gyártást Göttingenben, a szemüveglencsék termelését Aalenben folytatták. A Zeiss Ikon AG fényképezőgép gyár a megmaradt stuttgarti üzemben rendezkedett be. A gyár ideiglenesen az Egyesült Államok tulajdonába került és csak 1960-ban került vissza teljesen az NSZK-hoz. Az itt lévő gyár teljesen újratervezte a korábbi Contax távmérős modelleket és Contax IIa, valamint IIIa néven kezdték őket gyártani 1950 és ’51-től. Az érlelődő tükörreflexes divatot a Contaflex név felhozásával próbálták kielégíteni, de ezúttal nem TLR, hanem egy kisfilmes SLR gépet adtak ki 1953-tól. A Contaflex tükörreflexes sorozat egészen 1971-ig gyártásban maradt.

A háborút követő években a keleti és nyugati Zeiss között teljesen megszakadt a kapcsolat. Sokáig még a nevük is könnyen összetéveszthető volt, ezért 1958-ban, főleg a márkanév használati perek hatására, a keleti gyár VEB Kinowerke néven futott tovább. Ez azonban csak rövid ideig tartott, mivel egy éven belül egyesült a Niedersedlitzben működő VEB Kamera-Werke céggel. Ebből az összeolvadásból – a Welta hozzácsapásával – jött létre 1964-ben a drezdai Pentacon.

A Pentacon név a PENTAprizma és a CONtax összevonásából származik.

Praktica MTL3

A Pentacon folytatta a drezdai előd (VEB Zeiss Ikon) által korábban kiadott Contax D, E és F kisfilmes tükörreflexes fényképezőgépek gyártását, melyeket a keleti blokkon kívül többnyire már Pentacon márkanéven forgalmazott. Egyéb országokban legalább féltucat márkanéven kerültek forgalomba ezek a gépek (pl. Astraflex 35, Consol, Haxacon), de előfordulnak márkajelzés nélküli darabok is. Innen indult a hazánkban is igen népszerű és elterjedt Praktica fényképezőgép család, de középformátumú modellek is kikerültek a Pentacon gyárból, mint például a Pentacon Six termékvonal. A fényképezőgépek mellett diavetítők készítésével is foglalkozott a gyár.

1956-tól a világ egyik legöregebb optikai cége az 1756-ban Bécsben alapított Voigtländer az NSZK-ban működő Carl Zeiss alapítvány tulajdonába került. A vállalatot 1965-ban beolvasztották a nyugatnémet Zeiss Ikon AG-be.

Ahogy korábban említettem a kettészakadt Zeiss érdekeltségek között évtizedekig tartó pereskedés folytatódott a név és a márkajelzés használatáért. A hetvenes évek elején egy amerikai Legfelsőbb Bírósági határozat próbálta lezárni a vitát azzal, hogy a Zeiss név kizárólagos használatát a nyugatnémet cégnek ítélte. A VEB Carl Zeiss Jena viszont továbbra is használta az eredeti nevet, és védjegyet a világ összes országában, kivéve az USÁ-t. Itt Jenoptik és Jenoptik Jena néven kerültek forgalomba termékei. A keleti Zeiss gyárak a hidegháborús helyzet ellenére is az egész világon értékesítettek és az NDK ipar egyik oszlopának számítottak.

Praktica MTL3

1972. szomorú dátum a stuttgarti Zeiss Ikon AG számára, mivel a cég beszüntette a fényképezőgépek gyártását és bezárt. A vállalat nem tudott lépést tartani az egyre népszerűbb, egyre jobb minőségű és egyre olcsóbb japán fotótermékekkel. A Voigtländer gyártósorokat a német Rollei vette át, a Contax név, és a Carl Zeiss márka használati joga pedig a japán Yashica tulajdonába került.

A nyugati országrészben csak – az egyébként világszínvonalú mérőműszereket, távcsöveket és mikroszkópokat készítő – Carl Zeiss Oberkochen maradt, míg keleten a VEB Carl Zeiss Jena (Jenoptik) és VEB Pentacon vitte tovább az örökséget. Utóbbihoz a hatvanas évek végén hozzácsatolták az Ihagee és a Göerlitz gyárakat, egy nagy központi fényképezőgép gyártó vállalatot hozva létre. 1980-ban már 9000 alkalmazottja volt a vállalatnak

Az „örömteli” egyesülés felé

Az oberkocheni Carl Zeiss a hetvenes és nyolcvanas években egy sor újdonsággal jelentkezett a mikroszkópok terén. 1976-ban bemutatták az első, élő sejtek vizsgálatára is alkalmas műszert, 1982-ben az első LSM lézeres pásztázómikroszkópot, később pedig az elektron-mikroszkópok terén értek el komoly eredményeket. Az általuk készített mérőműszereket a NASA Galileo űrszondájában is használták, mely 1995-ben érte el célját a Jupitert. 1988-ban bevezették a prizmák minőségének javítására szolgáló P-bevonatot, a szintén ekkoriban továbbfejlesztett T* tükröződésmentesítő bevonatokkal pedig 90% fölé tornázták a lencsék fényáteresztését.

A jénai gyár szintén komoly presztízst vívott ki a műszerei terén. Magasság és távolságmérői az 1980-as moszkvai, majd a los angelesi és a szöuli olimpiákon is dolgoztak. Szakmai sikerei ellenére azonban a szocialista termelési rendszer nem bizonyult kifizetődőnek. A 100%-ig állami forrásokra támaszkodó keleti cég anyagi gondjaira csak az 1990-es német újraegyesítést követően derült fény, mely persze a Carl Zeiss vállalat újbóli egyesítését is előrevetítette.

A nyugatnémet részleg ekkor 31 700 dolgozót foglalkoztatott és 2,18 milliárd dolláros forgalmat bonyolított. A jénai gyárat korszerűtlen géppark, túlfoglalkoztatottság és gyenge munkateljesítmény jellemezte, csődközeli anyagi helyzettel, melyet a nyugati cég nem akart átvállalni. Csak az eredeti Zeiss létesítményeket és meghatározott berendezéseket volt hajlandó átvenni a 70 ezer fős dolgozói létszámból pedig csak 27 ezernek biztosítottak munkahelyet. A Jenoptik GmbH néven tovább üzemelő gyárat több részlegre osztották, a gazdaságos működés reményében. Az évezred utolsó éveiben főként orvosi-optikai műszereket, mikroszkópokat és kiváló csillagászati távcsöveket készített a cég. 1995-ben LEO néven független vállalatot alapítottak a Leicával, mely elektron-mikroszkópokat készít.

A Pentacon fényképezőgép gyártó egy részét eladták a Jos. Schneider-csoportnak (Schneider-Kreuznach) és jelenleg is működik, igaz 1997-ben már csak 150 dolgozót foglalkoztatott. A fototechnikai termelés jelentősen visszaszorult a Pentaconnál, és ma már autóalkatrészekkel, műanyaggyártással, mérőberendezésekkel és optoelektronikával is foglalkozik.

A fényképezőgép gyártás terén még mindig találkozhatunk a Carl Zeiss névvel, de érdekes módon ezek már nem annyira az eredeti német gyárhoz, inkább a licenszeket felvásárló japán vállalatokhoz köthetők. A Zeiss Ikont és a Contaxot részben megszerző Yashicát 1983-ban felvásárolta a Kyocera, mely 2006-ban fejezte be a fényképezőgépek gyártását. A Yashica objektívek gyártását (beleértve a Carl Zeiss név jogát) ezután a Cosina folytatta, mely 1999-től a Rollei által birtokolt Voigtländer licenszt is megszerezte. Japánban tehát a legtöbb Carl Zeiss terméknév a Cosina „kezében” összpontosul. A digitális tükörreflexes gépekhez jelenleg is gyártott Carl Zeiss ZF, ZE, stb. objektívek szintén a Cosina gyártósoron készülnek. A Zeiss Ikon név egy Németországban fejlesztett és a Cosina által készített, kisfilmes fényképezőgépen él tovább.

A másik fontos licenszet a Sony birtokolja, aki minőségi videokamera és fényképezőgép objektívjeinél használja a Carl Zeiss nevet.

A Carl Zeiss cég jelenleg oberkocheni székhellyel működik, több mint 13 ezer alkalmazottal és 2,7 milliárd eurós forgalommal.