Archívum

Minden évben akadnak olyan különlegességek a digitális fényképezőgép kínálatban, melyekre felkapjuk a fejünket, de ha nem is rengetik meg a fotótechnikát, valamiben eltérnek a megszokottól. Természetesen idén is akadtak egyedi modellek, melyek közül többnyire a víz- és ütésálló típusok a legnépszerűbbek, de akad itt még pár érdekesség.

Négy (és fél) megapixel kétezernyolcban? Magasra húzhatnánk a szemöldökünket, ha nem tudnánk, hogy ez a trendtörő fényképezőgép a Sigma DP1, amely a forradalmi Foveon X3 technológiát és kompakt létére egy DSLR-nek is erényére váló CMOS szenzort vonultatott fel az elkápráztatásunkra. A világ első APS-C érzékelős kiskompaktja megérkezett szerkesztőségünkbe, de, hogy a látogatás tompa állkoppanásokkal kísért diadalmenet, vagy szúrós pillantásokkal övezett rémálom volt e, arra a következő teszt deríthet fényt.

A digitális tükörreflexes fényképezőgépek szenzorának tisztítására már sokan sokféle módszert kitaláltak. Manapság már a gyártók is igyekeznek minimálisra csökkenteni annak esélyét, hogy a képérzékelő elé por tapadjon. Korábbi tesztünk alapján ez utóbbiak valamelyest működnek is, de tökéletes eredményt nem minden esetben hoznak. Ilyenkor kerülhet sor a szenzor komolyabb tisztítására, melynek egyik remek eszköze lehet a Green Clean.

A Sigma a tavalyi Photokinán jelentette be a háromrétegű Foveon X3 szenzorra épülő harmadik digitális tükörreflexes fényképezőgépét. Az SD9 és SD10 után jó pár évig nem történt semmi a Sigma háza táján - legalábbis a fényképezőgép váz fronton - így már bőven időszerű volt egy új modell elkészítése. A Sigma SD14 kifejlesztése során a korábbi modellek néhány problémáját is javították. Cikkünkből kiderül, hogy az új, akár 14 Mpixeles képek készítésére is alkalmas váz vajon mennyire jól használható.

Ma már több gyártó is kínál olyan digitális tükörreflexes fényképezőgépet, amelyben szenzor tisztítás funkció is megtalálható. Sokakban, így bennünk is felmerült a kérdés: vajon az egyes módszerek mennyire hatékonyak, van-e különbség a gyártók megoldásai között, s legfőképp: kidobhatjuk-e a körtefecskendőt?

Az APS-C érzékelőmérethez készített nagylátószögű zoomobjektívek közül a Canon nagy fényerejű, stabilizált változatát már kipróbáltuk, következzen a Sigma hasonló képességű optikája, igaz stabilizátor nélkül. A 18-50 mm lefedettségű változat a kitobjektívek leváltására készült, átfogása nagyjából megegyezik azokkal, ám fényereje sokkal jobb náluk. Az EX sorozatban megtalálható típus ára közel 100e Ft, nézzük mit kapunk ennyi pénzért (tesztünkben a Canon bajonettes verziót használtuk).

Be kell vallanom, már a tavaszi Lumix szemináriumra is úgy utaztam el, hogy ott biztosan kipróbálhatjuk majd az L1-et. A nagyon egyedi, de mégis ígéretes külsővel mézesmadzagként használt DMC-L1-ből azonban még csak kiállított példány sem volt a rendezvényen. A készüléket először (ugyan ott is csak üveggömbben) az orlandói PMA kiállításon láttam, ahol a körülöttem állók majdnem mind a konkurens gyártók standjáról érkeztek.

A gyártók tovább csiszolgatják a sok évtizedes technológiákat, vagy bele mernek vágni forradalmi fejlesztésekbe is, és ezeknek lesz-e jövője? A FujiFilm új eredményei felvetnek néhány gondolatot...

Az optikák közül általában a teleobjektívek kerülnek a legtöbbe. Egy jó minőségű, fényerős darabért nem ritka, hogy több százezer Ft-ot is ki kell adjunk. Az APS-C szenzorméretre rajzoló optikák azonban itt is költséghatékonyabb megoldást nyújtanak. Cikkünk alanya kevesebb, mint 50e Ft-ba kerül, mégis jó választás lehet a hobbi fotósok számára.

Főleg a kompakt gépről SLR-re váltó új tulajdonosoknak lehet furcsa, hogy a képeket nem tudják LCD-n komponálni, így jóval nehezebb a föld szintjéről, vagy fej fölül fotózni. A problémára részleges megoldást nyújtanak a szögkeresők, de fej fölül ez sem segít. Ekkor jöhet jól egy digitális szögkereső.