Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a sportcsarnokok erős világítása és jégkorong esetén a fehér jég ideális terepet biztosít a sportfotózáshoz, a gyakorlat mégis mást mutat. Fényből ilyen helyen szinte sose lehet elég, pláne gyors mozgások fotózásakor, ráadásul a mindenfelől jövő fények lapossá teszik a képeket. Ezen a helyzeten tervezett meghívónk néhány stúdióvakuval segíteni.
A hivatásos sportfotós fél tucat Mikrosat Basic stúdióvakut hozott magával a fotózásra, hogy egyrészt jobban irányíthassa a fényeket, másrészt elnyomja a jégről visszavert fény miatt az arcokon megjelenő természetellenes világítást. Elképzelése szerint a jól elhelyezett vakukkal és a fényük által keltett árnyékokkal élőbbé, térbelibbé tehetők a képek.
A hagyományos rendszervakuval történő fotózás egy ilyen környezetben, amikor a téma több, mint 10 méterre van a vakutól, természetes módon nem működhet. Túl kicsi a teljesítmény, így nem sokra menne vele a fotós. A feladatot tehát izmosabb stúdióvakukkal kell megoldani. Igen ám, de a stúdióvakuk egyszerű rádiós kioldóval való használatakor előkerül a vakuszinkron problémája, ami fekvő gépállás esetén csak a kép felső részét világosítaná ki. E problémáról korábban már írtunk a High Speed Sync módot bemutató cikkünkben.
A szinkronidő tehát attól függ, milyen gyorsan tud a zár lefutni. Ebből adódik a különböző fényképezőgépek különböző szinkronideje, így találunk olyan modellt, amely csak 1/160 mp-re képes, de akad olyan is, amely 1/320 mp-re is. Az átlag gépek 1/200 mp vagy 1/250 mp-es szinkronra képesek.
A nagy sebességű vakuszinkronban működő vakuk úgy működnek, hogy az expozíció elejétől a végéig igyekeznek folyamatos fényt adni, megoldva ezzel azt, hogy a lefelé haladó résen folyamatosan bejusson a vaku tárgytól visszavert fénye, s a teljes képmezőn egyenletes fényt produkáljon (azaz többnyire legalább 1/200 mp-ig ki kell tartania a világítási időnek).
A fő cél tehát itt most nem a „több fény, kisebb érzékenység”, hanem egy kicsit az árnyékok erősítése, illetve a játékosok jobb megvilágítása volt.
A nagy sebességű szinkronnal csak bizonyos rádiós kioldók és bizonyos stúdióvakuk használhatók. A próbához a Yongnuo YN-622C-t használtuk, ami már nálunk is járt.
Vakuból több lehetőség is adódott, László kifejezetten a Mikrosat Basic vakukat választotta, amelyek eleve kicsit hosszabb villanási idejűek, így várhatóan könnyebben dolgoznak majd a HSS módú kioldókkal is.
A hat darab 300 Ws-os stúdióvaku a pálya két hosszanti oldala mentén a csarnok felső szerelőrácsozatára került. A hálózati áramellátás előnye, hogy nem kell lemerülő akkumulátorokkal foglalkozni, hátránya, hogy a készülékhez áramot is ki kell építeni. A kioldókat a stabilabb vétel reményében László a rácsozat alá lógatta.
Mivel az nem volt cél, hogy a vakuk fényével elnyomjuk a környezeti fényt, így ügyelni kellett a csarnok kb. 3500 K-es higanygőzlámpás világításának és a vaku fényének az összehangolására is. Így a vakuk elé 1/2 CTO színszűrők kerültek, amivel már a lámpákhoz közel azonos színhőmérsékletű fényt biztosítottak. Bár egy kis zöld szűrő még elfért volna, ez a megoldás már bőven az elfogadható szintet hozta.
A nap első meccsét az ukránok és a lengyelek játszották, így bőven akadt lehetőség tapasztalatszerzésre a számunkra fontosabb magyar-francia meccs előtt.
A fotós írta:
Először azt terveztem, hogy a minél egyenletesebb megvilágítás érdekében a vakukat viszonylag alacsonyra, a pályától a lehető legtávolabb szerelem fel, így elkerülhető lett volna, hogy túl nagy legyen a vaku fényerő különbség a pálya vakuhoz közel eső és tőle távol eső pontja között. Végül így a távolság miatt túl nagy volt a fényteljesítmény-veszteség, ezért behoztam a vakukat a pálya szélei fölé és a tetőszerkezeten rögzítettem őket, 45 fokos szögben lefelé irányítva. A reflektorok elé a csarnok világításának legjobban megfelelő 1/2-CTO fóliát használtam, így hozva összhangba a vakuk és a csarnok világításának színhőmérsékletét. A tökéletes összhangoz kellett volna még egy leheletnyi zöld fólia is a vakuk elé, de ilyen enyhe árnyalatot nem kaptam, ezért ettől eltekintettem.
A vakukat szuper satukkal rögzítettem a jég fölött keresztbe futó úgynevezett macskajárdákon. A szuper satukon kívül minden vakufej kapott egy acél sodronyt karabinerrel rögzítve a dupla leesés biztonság érdekében. Ezen felül harmadik biztosítékként a vaku táp kábelét a vakura és az acél szerkezetre is rögzítettem egy-egy laza csomóval. Így háromszorosan biztosítva volt minden leesés ellen. A reflektort ragasztószalagokkal rögzítettem a vakufejhez a plusz biztosítás érdekében. A táp ellátást 10-20-30 méteres hosszabbítókkal oldottam meg. A vakukioldókban akku helyett jó minőségű elemeket használtam, mivel a sok acélszerkezet és a relatív hagy távolság negatívan befolyásolja a rádió hatótávolságát. A vevőket a szinkronkábelen 20-30 centire le is lógattam a vakuk alá, hogy a jó vételt megkönnyítsem. A vakufejek elég mélyen ültek az acélszerkezetben, ezért volt erre szükség.
Ami a konkrét hoki tornát illeti: Az ideálisnál jóval kisebb teljesítményű vakukkal vágtam bele a megvalósításba (300 Ws), mivel az ünnepek előtti roham miatt csak ezekből állt rendelkezésre a megfelelő bérelhető mennyiség, de mivel kísérletről van szó, a szükséges tanulságok levonásához ez is megfelelt. Már tervezés alatt van az ismétlés 1200 Ws-os vakukkal a közeljövőben, illetve jégkorongon kívül más sportágakban is (pl. röplabda, kézilabda).
A képek és a nap során szerzett tapasztalatok beigazolták a sejtéseinket. Igenis megéri a rutinszerűen művelt fotózásokon is új technikákkal kísérletezni. A felszerelt vakukkal és az azok nélkül készült képek közt ég és föld a különbség, bár az is kiderült, hogy ekkora csarnokhoz ideális esetben még több és még nagyobb teljesítményű vakura lenne szükség.
Vakuk nélkül és HSS vakukkal
A Yongnuo YN-622C E-TTL rádiós kioldót és a Mikrosat Basic vakukat a Mikrosat biztosította.
