Bevezető
Akik már rendelkeznek digitális fényképezőgéppel, bizonyára ismerik azt a rém kellemetlen érzést, ami akkor önti el az embert, amikor kiderül, már csak egy képnek elegendő hely van a memóriakártyán. Ilyen főleg akkor fordulhat elő, ha előzőleg nem mértük fel kellőképpen a háttértár igényt, vagy túl jó minőségű, nagy felbontású képekkel kell dolgoznunk (TIFF, RAW). Ez felettébb bosszantó lehet, ha mindez külföldön, a többhetes nyaralás kellős közepén, vagy – rosszabb esetben – egy sok ezer méteres hegy megmászásának felénél történik.
|
|
|
|
Mit tehet ilyenkor a kétségbeesett fotós?
Kereshet egy Internet-kávézót, ahol ha szerencséje van, kártyaolvasót is használhat, s feltöltheti a képeket egy szerverre. Bár ez eléggé nehezen kivitelezhető, már csak abból a szempontból is, hogy ilyenkor több száz megabájtot kellene feltölteni. Jó sávszélesség esetén néhány óra, rosszabb esetben egy fél vagy egész délelőtt is rámehet.
Vagy éppen kereshet egy digitális fotolabort is, ahol ha mázlija van CD-re archiváltathatja az eddigi fotóit. Sajnos az ilyen laborok nem csak kis hazánkban, de a nagyvilágban sem túl gyakoriak. Legtöbb esetben örül az ember, ha képet tud csináltatni a kártya tartalmáról, nemhogy CD-re írás.
Ha előzőleg felkészült ilyen esetre a fotós, akkor előveheti notebookját, s áttöltheti a képeket annak merevlemezére. Ezzel el is jutottunk a mobil háttértárak alapgondolatához. A notebook-okkal az a fő probléma, hogy meglehetősen súlyosak, s a méretük sem elhanyagolható. Elég viccesen nézne ki, ha egy hegymászás során – ahol minden cipelendő kilogrammot előzetesen jól mérlegelnünk kell, ahol a magunkkal cipelt víz mennyiségét is előzetesen jól meg kell becsülni, ahol az utolsó szendvicsünket már cipőkanállal préseljük be a hátizsákunkba – egyik pihenő alkalmával előkapnánk a hátizsákunkból egy méretes számítógépet, hogy áttöltsük képeinket az ultra-kompakt fényképezőgépünkről.
Persze ez eléggé sarkított példa, de azt hiszem azzal nem vitatkozik senki, hogy mennyivel praktikusabb egy tenyérnyi méretű, alig 400 grammos kis készüléket magunkkal vinni, amire több gigabájtnyi fotót menthetünk kártyáinkról. A mobil háttértárak tehát a legkényelmesebb és legelegánsabb megoldás nagy kapacitások kielégítésére.
Befejezve gondolatmenetünket, egy kétségbeesett fotós biztos, hogy nem egy mobil háttértárat fog előkapni táskájából, vagy övéről, hiszen aki ilyen eszközzel kezdi meg útját, biztos nem fog kétségbe esni. Következő oldalainkon két mobil háttértárat mutatunk be, melyeket alaposan megvizsgáltunk.
