Műszaki gépek és objektívek
Műszaki objektívek tervezésének szempontjai
A műszaki objektíveket tervezhetik síkra és térre korrigálva. Szinte kivétel nélkül szimmetrikus felépítésűek, ugyanis ez a rendszer nyújtja a legnagyobb korrekciós lehetőséget az optikai tervezők számára. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a tükörreflexes kategóriában az elérhető maximális élességet és felbontóképességet egyébként az korlátozza, hogy a kis váz és a csapódó tükör miatt nemigen lehet szimmetrikus felépítésű objektívet alkalmazni. A távmérős Leica és Mamiya 7-es obektívjei is gyakran szimmetrikusak, így élesebbek, mint a kisfilmes gépek objektívjei. A műszaki objektíveknél nincsen megalkuvás, maximális teljesítményre tervezik őket, hiszen az ár csak sokadlagos szempont.
A modern szimmetrikus objektívekív két fele enyhén mindig eltér egymástól. Makrokategóriában az eltérést az okozza, hogy a síkra korrigált objektívet úgy tervezik, hogy az egy síkban elhelyezkedő képpontokról rajzoljon maximálisan éles képet. A térre korrigált objektívek esetében pedig az igaz, hogy egymástól eltérő távolságokon elhelyezkedő 3D-s tereptárgyakról kell optimálisan éles képet rajzolniuk. Minden esetben igaz az, hogy ez az objektív tárgytér felé forduló felére érvényes az eltérő tervezés. Az objektív ugyanis mindent síkra képez le, azaz a képtér felé forduló felének mindig síkra korrigáltnak kell lennie. Ha az objektív nem makró tartományra tervezett, akkor további eltérést jelent a tökéletes szimmetriától, hogy két felétől jelentősen különböző távolságokra vannak a leképezendő tárgyak, illetve a filmsík.
A rigid vázas gépek objektívjeit úgy tervezik, hogy az általuk élesen kirajzolt kör átmérője a kép átlójával egyezzen meg. Élességállításkor az objektív csak az optikai tengely mentén mozdul el. Természetesen a Scheimpflug-feltétel érvényes minden objektívre, még a kézinagyító üvegére is (ki lehet próbálni!), azonban a Scheimpflug korrekcióra kényszerített átlagos objektív teljesítménye igencsak romlik, képélessége rohamosan csökken. Ezért nem is lett sikeres a Hasselblad Flexbody, bár a gyártó nagyon reklámozta. A műszaki és tilt-shift objektíveket ezzel szemben úgy tervezik, hogy kirajzolt képkörük nagyobb legyen a képátlónál, így eltolás esetén is kirajzolják a teljes képfelületet. Ez egyébként nem kis optikai teljesítmény, különösen a nagylátószögű kategóriában. Másfelől a döntések, forgatások miatt nem egy síkra kell a rajzukat optimalizálni, hanem egy térrészre. Ennek a térrésznek az alakja egy olyan forgáshiperboloid, melynek tengelye az optikai tengely. Ez további szellemi és kutatási teljesítményt igényel a gyártól, így a műszaki és tilt-shift objektívek mindig jobban tervezettek, rajzuk lényegesen jobb, mint „kistestvéreiké”.
A tilt-shift objektíveknél tervezési szempont a nagy fényerő, hogy a kisgépek – erre a célra gyatra – keresőiben is jól látható legyen az élesség, az élességállításhoz. A kivételes felbontóképesség elérése már nem szempont, ugyanis a fényrekeszelésből adódó képéletlenség egyedül a gyújtótávolság függvénye. Az alkalmazott fizikai modell függvényében 7.6-7.9 mm között van az optimális fényrekesznyílás (Rodenstock és Schneider szakpublikációk), a rekesz szélén fellépő fényelhajlást modellezve. A 24 mm-es TS objektívek optimális fényrekersze így F3.2, a 28 mm-eseké F3.5, a 35 mm-eseké F4.5, a 45 mm-eseké F5.6, míg a 85-90 mm-eseké F11. Egyedül az utóbbiak esetében van értelme a 60-70 vonal/mm-es felbontást megcélozni. A többi objektív rajzát már enyhén lerekeszelve is agyoncsapja a fotós.
A műszaki objektíveknél sokkal jobb a helyzet. Egyfelől a jóval hosszabb gyújtótávolságok miatt F16-F22-F32, vagy még kisebb lehet az optimális fényerő. Másfelől a lencsehibák a gyujtótávolság rövidülésének függvényében jelentősen emelkednek. Az 50 mm-es kisfilmes alapobjektív, ami az APS-C szenzoron portréobjektívnek minősül, 20 drioptiás szemüveglencsének felel meg. A 480 mm-es Schneider APO-Symmar L 8×10”-en ugyancsak portréobjektív, de alig több, mint 2 drioptiás. Márcsak emiatt is sokkal jobb lehet a rajza, nemcsak F45-F64-es optimális fényrekesze miatt. Így a 120 vonal/mm-es felbontóképességet is könnyen el lehet érni vele a rajzkörön belül bárhol. Csak tájékoztatásul: 4.2 mikronos CCD-t is ki lehet szolgálni ezzel a felbontóképességgel (élességgel).
Különböző objektívek felépítése – teljesítménye
A különböző felépítésű objektívek rajza is egyedi. Ez jellemző az adott lencserendszerre, akárhogyan is méretezik azt. A műszaki kategóriában nincsen zoomobjektív, így a gyakorlott szem – például szakértésnél – azt is megállpíthatja, hogy Tessar, Dialit, Plasmat, Biogon, Topogon vagy Tele-Xenar rendszerű objektívvel készítették-e a képet.
Fix objektívek esetében ugyanez az eset áll fenn a kisfilmes fényképezőgépeknél is. Egy-egy nagyon eltalált objektív rajza felismerhető. Ha azonban nem tudjuk, hogy fix objektívvel készült a felvétel, az objektív nemigen nevezhető meg, ugyanis egy-egy zoom-design is kiváló rajzzal bír. Ilyen sorozat például a Sigma 12-24, 15-30 és 20-40 mm EX DG.
Hasonlóan fontos az is, hogy például a négylencsés Tessar, bár nagyon kiegyensúlyozott, éles rajzú objektív, 50 évig az ugyancsak négylencsés, dialit felépítésű Rodenstock APO-Ronar és Schneider „Red-Dot” APO Artar számított a legélesebb objektívnek. Egy-egy optikai felépítés így nemcsak a rajzon hagyja ott kézjegyét, hanem meg is határozza az objektív elméleti, maximális teljesítményét. Folyománya ennek, hogy ha találkozunk egy kiemelkedően teljesítő objektívvel, érdemes metszeti rajzát és családfáját emlékezetünkbe vésnünk. Más gyujtótávolságú, nagyon hasonló felépítésű testvérei hasonlóan jól fognak rajzolni. Az ismeretlen felépítésű objektív lehet nagyon jó vagy éppen nagyon rossz rajzú is felépítésének függvényében, de nem feltétlenül éri meg próbálkozni. Ha idegen gyártó objektívsorozatáról derül ki a jó rajz, bármely vázhoz lehet őket használni. Ha fényképezőgépgyártó saját terméke az objektívsorozat, akkor más gépek tulajdonosai sajnos nem fotózhatnak a kiváló rajzú objektívekkel.
DSLR műszaki gépre szerelve
Sok műszaki fényképezőgépet gyártó cégnek van adaptere kisfilmes vázakhoz. A Horseman LD sem más, mint egy klasszikus, L-villás műszaki gép, melynek harmonikáját és hátsó villáján a keretet lecserélték. A műszaki gépek építőszekrény-elve alapján bármely Horseman gép átszerelhető síkfilm, rollfilm, digitális hátfal, vagy éppen DSLR használatára. Az LD így tehát egy „kit” gépnek tekinthető, mely Canon és Nikon vázakhoz is kapható. A klasszikus harmonikát redőzött nagylátószögű zsák helyettesíti a kis képtávolságok miatt. A síkfilmes keretet pedig egy objektívfészket tartó konzol helyettesíti. Erre csatlakozik a DSLR, elöl pedig nagyítóobjektívet, középméretű gépek objektívjeit, vagy műszaki objektíveket helyezhetünk el. Tesztünkben Nikkor SW 8/90 mm-es nagylátószögű műszaki objektívet használtunk Rodenstock 0.45D-s centerszűrővel.
A tilt-shift objektívekhez képest jóval nagyobb szabadságot ad a műszaki gép váza, hiszen a DSLR mint egy digitális hátfal funkcionál rajta. Mindkét villán megvan a 4-4 db korrekciós lehetőség: 2 tengely irányában forgatás és 2 irány szerinti tolás. Az így kialakuló fényképezőgép minimális vázmélysége azonban csak 80 mm-nél hosszabb objektívekkel használható, ha végtelenre is be szeretnénk állítani a gépet. A nagylátószögű és a normálobjektíves tartomány így nem használható a géppel.
