Képminőség
Színhiba
A színi hiba nagyjából a teljes zoomtartományt végigköveti. Leginkább nagylátószögnél és a zoom középállásánál jelentkezik, de még 55 mm-es állásban is imitt-amott felfedezhető.
A kromatikus aberráció rekeszeléssel jól csökkenthető, de teljesen megszüntetni csak kb. 40 mm-es gyújtótávolságtól tudjuk. 40 mm alatti gyújtótávolságoknál még F8-as fényrekesznél is látható színi hiba.
A legrosszabb esetet nagylátószögnél, nyitott blendénél találjuk. Ekkor 10 Mpixelre vonatkoztatva cirka 7-9 pixelnyi színhibát találhatunk, amely 45×30 cm-es papírképen 1 mm, 10×15 cm-es fotón 0,35 mm méretben fog látszani. Ez tehát még elviselhető mértékű, nem túl drasztikus.
Színhiba
Geometriai torzítás
Belépőszintű objektívről lévén szó, várható, hogy a geometriai torzítás jól láthatóan jelentkezik majd. Ez be is következett, ráadásul a nagylátószögű felvételen az is látszik, hogy erős korrekció sincs az objektíven belül, hiszen „szép” íves torzítást láthatunk.
Ettől függetlenül nem mondhatjuk azt, hogy borzasztó lenne a helyzet, sőt, valójában dícséretes, amit ez az objektív produkál.
A geometriai torzítás ugyanis szinte csak nagylátószögnél jelentkezik. 18 mm-nél még 1,1% körüli hordótorzítást tapasztalunk, amely átlagos érték, de 30 mm-es gyújtótávolságnál már csak 0,2%-os a hordótorzítás, amely bőven átlag alatti, s már nem is tűnik fel, igazából ez már csak méréssel ellenőrizhető.
Tovább növelve a gyújtótávolságot teljesen megszűnik a torzítás (40 mm környéke), majd a végállásban igen enyhe párnatorzítás jelentkezik (55mm-en 0,1%).
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
DX-es objektívről lévén szó, a sarkok sötétedése kritikusabb és jobban látható, mint ha teljes képkockára tervezett objektívet használnánk DX formátumú vázzal.
Nyitott fényrekesznél sajnos minden gyújtótávolságnál 10% feletti értéket tapasztalunk, amely már szemmel is észrevehető. F8-ra szűkítve a blendét javul a helyzet, bár 18 mm-nél még ekkor is 7%-nyi peremsötétedés jelentkezik, nagyobb gyújtótávolságoknál 5% illetve ez alatti értéket mértünk, amely már elfogadható.
A sarkok tehát mindenképpen sötétebbek lesznek, mint a képközép, de jelentősebb mértékben csak nyitott blendénél találkozunk ezzel a hatással.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja 28 cm, amely gyári adatok alapján 0,31×-es leképezési arányt eredményez. A tesztképünket 65 mm széles területtel sikerült lefedni, amely 1:2,75 leképezési arányt jelent (0,36×).
Legnagyobb nagyításnál sincs jelentős torzítás, sőt, valójában mérhető torzítás sincs. A sarkok élessége is megfelelő, így sík témák reprózása is könnyedén megvalósítható.
Képminőség
A Nikon 18-55mm-es stabilizált kitobjektíve hozza azt a minőséget, amit elvárhatunk tőle. Képe nyitott blendénél enyhe lágyságot mutat, a legjobb rajzolat itt kb 1,5-2 blendével szűkebb állásban érhető el. A homogenitás jó, bár nyitott blendénél azért érezhető, hogy a sarkokban nincs olyan jó a feloldóképesség.
Értékelés
A kitobjektívek a köztudatban sokszor a gyenge minőség és az igen korlátozott használhatóság szinonímájaként jelennek meg. Régebben lehet, hogy így volt, de pár éve a gyártók olyan minőségű kitobjektíveket fejlesztenek, amelyekről a filmes világban sokszor csak álmodoztunk. Jóllehet, a fényerő mindig csak átlagos, de a rajzolat jó és az optikai hibákat is ügyesen kiküszöbölik már.
A Nikkor 18-55mm f3,5-5,6G AF-S DX VR a legtöbb általános esetre elegendő is lesz, aki tájképezni, portrézni, makrózni akar, s nem kíván komolyabb mélységekbe ereszkedni.
Tesztfotóink a cikkünk alatti linkről érhetők el!