Képminőség
Színhiba
A Nikon Z 20mm f/1,8 S objektívben három alacsony szórású lencsetag dolgozik a kromatikus aberráció mértékének csökkentésén.
Tesztfotónk alapján ez elegendő is a színhibák közel nullára csökkentéséhez, lila elszíneződés csak igen minimális mértékben jelentkezik. A nyitott blendés 45 Mpixeles tesztképen mindössze 5-6 pixelnyi, ami 60 cm-es nyomatnál 0,4 mm-nek adódna. Rekeszeléssel a színhiba természetesen csökkenthető, már F2,8-nál is szinte teljesen eltűnik, F4-től pedig gyakorlatilag nem felfedezhető a képeken.
Megnéztük azt is, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, a Lightroom közlése szerint van ilyen a RAW fájlban. Ezért Capture One-nal is átkonvertáltuk a RAW fájlokat, de itt már úgy, hogy a beágyazott profilt megkerültük. A színhiba ez esetben sem jelentős, igazán kis mértékben látni csak erősebb kromatikus aberrációt.
Színhiba (laterális)
Most sem maradt el az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Ez a színhiba abból ered, hogy a lencsék a különböző hullámhosszú fényeket nem pontosan a szenzorsíkra fókuszálják, némely hullámhosszokat előrébb, némelyeket hátrébb. Ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
Nyitott blendénél 1:1 nézetben jól látható ez a jelenség (fókusz előtt lilás, mögötte zöld színű aura), de teljes méretben nézve már nem mondható jelentősnek, tehát nyomaton sem lesz komoly gond. Rekeszeléssel ez a színhiba is csökken.
Vegyük figyelembe, hogy a lenti dobozban 1:1 kivágásokat mutatunk. Egy átlagos (nem 4k) monitor 94 ppi pixelsűrűsége nagyjából 3×-os nagyítást jelent egy 300 dpi-s nyomathoz képest, vagyis ha ilyen monitoron nézzük a lenti 1:1 képkivágásokat, akkor az olyan, mint ha 300 dpi-s nyomatot 3×-os nagyításon, vagy 100 dpi-s óriás nyomatot nagyítás nélkül néznénk. (100 dpi-ben a Z 7 képeit 2,1×1,4 méteres méretben nyomtathatjuk ki.)
Színhiba (axiális)
Boké’
A 20 mm-es gyújtótávolság, az f/1,8 fényerő és az igen rövid közelpont már lehetővé teszi, hogy kis mélységélességű fotókat készítsünk. A fókuszon kívül eső fényfoltok formája a képközépen nyitott blendén természetesen szép körkörös, egyedül a képszéleken, képsarkokban láthatunk lencse szerű eltorzulást. Érdekes módon F2,8-tól ezek már átlós irányban nyúlnak meg, amit feltételezhetően a szenzor felöli mezőelhajlás okoz.
Érdemes megfigyelni, hogy a kilenc rekeszlamella ellenére már F4-nél látható a teljes méretű képeken a fényfoltok sokszögesedése, F5,6-nál pedig már az aszférikus tagok okozta „hagymakarika” is megjelenik, ami F8-nál már több karikát jelent. Ez azonban csak nagy nagyításoknál, vagy 1:1 nézetben látszik jól, azaz kevésbé jelentős, mint maga a sokszögesedés.
Ellenfény, becsillanás
A Nikon Z rendszeréhez tervezett 14-30mm f/4 S objektívénél már láttuk, hogy milyen tökéletesre tudnak csiszolni ma már egy objektívet, amely azt is jelenti, hogy az ellenfényre szinte egyáltalán nem érzékeny. Nem hogy nincs meg a jellegzetes becsillanás, de még a kontrasztvesztés sem jelentős.
A Nikkor Z 20mm f/1,8 S-nél is kijelenthetjük, hogy még közvetlen ellenfényben, az objektívbe besütő napfényben sincs számottevő kontrasztvesztés, ami kiváló szóródást csökkentő bevonatokról ad tanubizonyságot. Komoly becsillanásról sem beszélhetünk, színes fényfolt helyett itt egyébként szivárvány forma jelenik meg, ami nyitott blendén két helyen érhető tetten. Ez persze talán kevésbé tud szép lenni, mint egy „igazi” lensflare, de ha valakit zavar, sokkal könnyebben retusálható.
A kifejezett ellenfényes tesztképünk mellett tesztfotó galériánkban is találhatók olyan képek, amiket Nappal szemben készítettünk, érdemes azokat is megnézni!
Geometriai torzítás
Ha egy 20 mm-es ultranagy látószögű objektívre gondolunk, akkor képzeletünkben elég jelentős hordótorzítású kép jelenhet meg.
A MILC gépekhez készült objektívek között viszont akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a gép saját JPEG-einél, saját RAW konverterében és egyéb, pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Emiatt itt is tettünk egy próbát a Capture One RAW konverterével is, ugyanis ott van lehetőség a torzítás korrekciót kikapcsolni, így láthatjuk, hogy mit tud maga az objektív (na és persze azt, hogy azok a 3rd party RAW konverterek mit tudnak majd, amelyek nem támogatják a beágyazott torzítás profilokat).
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a RAW fájlokba a gép beágyazza a torzítást csökkentő profilt, akkor is, ha a gépen belüli torzítás korrekció ki van kapcsolva. Emaitt aztán Lightroomból konvertált RAW képeknél minden esetben alkalmazásra kerül a szoftveres torzítás korrekció.
Capture One esetében viszont van lehetőség a „Manufacturer’s profile” helyett az általános, „Generic” profilt használni, ahol nincs torzítás korrekció. Az így konvertált képeknél már látható valamicske hordótorzítás, de ennek mértéke sem vészes. Ezt látva én azt gondolom, hogy kár ráerőltetni a Lightroom használókra a kötelező szoftveres korrekciót…
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A kiváló fényerő miatt gyanítható, hogy nyitott blendén jól látható lesz a képsarkok sötétedése, azaz a vignettálás. Ezt tesztképeink is alátámasztották, amelyből az is látszik, hogy a rekeszt szűkítve ugyan csökken a peremsötétedés, de teljesen még F11-nél sem szűnik meg, sőt, mértéke még itt is 20%-os.
Beágyazott profil most nem csökkenti a vignettálást, illetve a nem túl erős torzítás korrekció miatt sem látunk jóval kevesebbet a peremsötétedés hatásából. Capture One-ban konvertálva a képeket, kikapcsolva a beágyazott profil használatát sem lesz komolyabb mértékben erősebb vignettálás a képen.
Egyébként a peremsötétedés lenne az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehetne korrigálni utólag, már persze ha van letölthető, vagy gyárilag mellékelt profil. A beágyazott profil miatt viszont könnyen lehet, hogy a Lightroomhoz sosem lesz Adobe által eleve mellékelt külső profil (hiszen maga az objektív már elmúlt egy éves, de az Adobe még mindig nem kínál ehhez profilt). Így viszont a peremsötétedés korrekció már macerásabb lehetne, szerencsére az F bajonettes AF-S 20mm f/1,8 objektív profilja egészen jó eredményt hoz. Ha kell, használhatjuk ezt is.
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja gyári adatok szerint 20 cm, bár nekünk 15 cm-re lévő milliméter papír közepére is sikerült fókuszálni, amikor még az autofókusz os működött. A munkatávolság (frontlencse és téma közötti távolsága) ez esetben 6 cm volt.
Ilyenkor 165 mm széles témával tölthetjük ki a Leica képkocka méretű szenzor képmezejét, amely 1:4,6 leképezési arányt jelent (a gyári érték 1:5,25).
Legalábbis a torzítás korrekcióval együtt, mert ha ezt kikerüljük (pl. Capture One-nal), akkor anélkül 4 mm-rel szélesebb lefedést és jól látható hordótorzítást tapasztalunk.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Nikkor Z 20mm f/1,8 S objektív eddig vegyes képet mutat: a torzítás ugyan jelen van, de nem elviselhetetlen (Lightroomból ráadásul mindenképpen szoftveresen korrigált képet kapunk), a közelpont miatt a közelfényképezés különleges képek készítését is lehetővé teszi (kvázi makrózhatunk is vele, persze mindezt a nagylátószög érdekes perspektívájával együtt), a színhiba gyakorlatilag elhanyagolható, ahogy az ellenfényben fotózásnál sincs problémás kontrasztvesztés.
Pár kérdés van már csak hátra, amely a nyitott blendés rajzolatot, illetve a képsarki leképezést illetik.
Hiszen hiába a kiváló fényerő, a jó ellenfénytűrés, vagy épp a remek közelpont, ha épp nyitott blendén katasztrofálisan gyenge a rajzolat.
Jó hír, hogy a Nikkor Z 20mm f/1,8 S objektív már F1,8 rekesznél is remek részletgazdagságú képeket ad, legalábbis képközépen. Nyitott blendén a homogenitás jó, bár nem tökéletes, a külső képszélek, illetve képsarkok esetében 1:1 nézetben látható azért, hogy picit gyengébben teljesít az objektív, de ez 45 Mpixeles felbontásnál is a legtöbb esetben teljesen bevállalható.
Mivel kiváló fényerőt kínál az objektív, ami miatt asztrotájképek készítésére is alkalmas lehet, ezért azt is megnéztük, hogy milyen leképezést ad csillagok esetén. Ilyenkor természetesen az asztigmatizmus az az optikai hiba, amely a legártalmasabb lehet. A tapasztalatunk azonban az, hogy ez szintén annyira minimális mértékű, hogy tökéletesen alkalmas a Nikkor Z 20mm f/1,8 S az asztrotájképekhez is.
Ami pedig a közelfényképezést illeti: nem csak képközépen, de harmadoló ponton, sőt attól kintebb is remek rajzolatot kapunk a közeli témáknál, itt elsősorban a szférikus hiba fedezhető fel, de az is inkább csak a fókuszon kívüli területeknél (lásd legelős tesztkép).
A nagy fényerő miatt a szűk rekesz okozta diffrakció képélesség rontó hatása már F6,3-tól kezd érezhető lenni, azaz az objektív legjobb felbontását (sweet point) F4-5,6 környékén adja.
Értékelés
A Nikkor Z 20mm f/1,8 S ismét bemutatta, hogy milyen elképesztő magasságokba jutott már az objektívtervezés. Az ultranagy látószög és a kiváló fényerő ellenére minimális a színhiba, enyhe a geometriai torzítás (korrekció nélkül is), de ami fontosabb: remek a rajzolat, ami még a képsarkokban is jó. Így hát nem véletlen, hogy az S széria tagja lett, amely a prémium minőségű Nikkor Z objektívek családja.
Ami különösen tetszett, az a nyitott blendén is szép rajzolat, az asztrotájképekhez és éjszakai városképekhez is használható remek fényerő, az enyhe (elfogadható) torzítás és a gyors fókusz. Amit kevésbé éreztem pozitívnak, az a Lightroomban kötelező torzítás korrekció, bár ebben nem a Nikon a hibás, az Adobe igazán megtehetné, hogy opcionálissá teszi a beágyazott profilok használatát (ahogy azt teszi a Capture One).
Mindezek alapján tartottam tőle, hogy elég komoly, akár 450-500e Ft-os árcímkét is találhatok ehhez az objektívhez (a tesztek előtt soha nem nézem meg a termékek árát, hagyom, hogy maga a termék tegyen rám jó benyomást, ami alapján árat tippelek).
Örömteli és egyben meglepő volt látni, hogy míg a tükörreflexesekhez készült Nikkor AF-S 20mm f/1,8G ED 300 ezer Ft körüli árral rendelkezik, cikkünk tárgya, a Nikkor Z 20mm f/1,8 S sem rugaszkodott sokkal távolabb. Akkor most tessék megkapaszkodni: ezért a vadonatúj, kiváló módon megtervezett objektívért itthon 350 ezer Ft-ot kérnek.
Azt hiszem nem állítok valótlant, ha azt mondom, ezért az árért nem csak a tájképfotósoknak lesz kvázi kötelező darab, de azoknak is, akik egy jó, de nem túl drága ultranagy látószögű fixet keresnek, akár éjszakai város, vagy asztrotájkép fotózáshoz, akár különleges perspektívájú közelképek készítéséhez.
