Képminőség
Színhiba
Bár fényerő tekintetében nem túl izmos a Nikkor Z 24-200mm f/4-6,3 VR, a nagy átfogás és a nagylátószögtől induló gyújtótávolság tartomány miatt komoly színhiba jelenhet meg. Ezt csökkentendő a Nikon egy extra alacsony szórású aszférikus és két extra alacsony szórású tagot is felhasznált. Kérdés, hogy ez mennyire elég a kromatikus aberráció megszüntetéséhez.
A nagy zoomátfogás miatt most a szokásosnál több ponton vizsgáltuk meg a színhibát, így 24, 35, 50, 90 és 200 mm-nél is.
A tesztképek alapján jól látszik, hogy nagylátószögnél elég jelentős a kromatikus aberráció, amit még rekeszeléssel sem csökkenthetünk.
35mm-nél hasonló a helyzet, de 50 mm-nél már csak minimális színhiba jelentkezik, ennél nagyobb gyújtótávolságnál pedig gyakorlatilag megszűnik a laterális színhiba.
Félig sikerült tehát megszüntetni a színhiba előfordulását, de 50 mm alatt mindenképpen számítanunk kell ilyesmi hibára a képsarkokban, ha a képünkön erős fényerő különbség jelenik meg hirtelen határvonallal.
A legrosszabb helyzet teljes nagylátószögnél van, ilyenkor (a 45 Mpixeles szenzorral) a képsarkokban akár 14-15 pixel méretű kék, vagy lila elszíneződés látható, ami 15 cm-es nyomatnál 0,25mm, 60 cm széles nyomatnál 1 mm méretben jelentkezhet, tehát közepes mértékű.
Persze most is éltünk a gyanúval, hogy esetleg szoftveres korrekció is történik, így megnéztük azt is, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, illetve ezt alkalmazza-e a laterális színhiba csökkentésére. Noha a Lightroom azt mutatta, hogy van beágyazott profil a torzítás és a színhiba csökkentésére, a Capture One-nal általános profilt választva (a Lightroom nem engedi kikapcsolni a beágyazott profil használatát, de a Capture One igen) általában nem lett nagyobb a kromatikus aberráció mértéke, kivéve a 200 mm-es tele véget, ahol viszont nem laterális, hanem inkább axiális színhibát látunk.
Színhiba (laterális)
Most sem maradt el az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata. Ezt a fajta színhibát a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatója okozza és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Ennél az objektívnél azonban axiális színhiba nem látható, nyitott blendénél sem.
Nem látszik akkor sem színhiba, amikor Capture One-nal konvertáltunk, Generic profillal kikerülve a gyári beágyazott profilt.
Bokeh
Mivel teleobjektíveknél kifejezetten jó dolog lehet, hogy nem túl nagy fényerőnél is szépen le lehet választani kis mélységélességgel a háttérről a témát, így jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: na de milyen lesz a háttérben, a fókuszon kívüli területeknél a fényfoltok formája, ha egyszer nem túl komoly a fényerő?
Nos, ennek is utánajártunk, azonban nincs jó hírünk. Ahogy azt már az előző oldalon, a „Használati tapasztalatok” blokkban írtuk, a rekesz mindenképpen valamennyire zárja a fény útját, azaz amikor úgy gondoljuk, hogy F6,3 értéken teljes nyitott blendével fotózunk, valójában ott is van egy kis rekeszelés.
Ez pedig jól látható az F6,3 rekeszen készült tesztképen is, ahol is a képközép fényfoltjai nem teljesen kör formájúak, hanem kissé sokszög felé hajlanak, amit akár meg is számolhatunk hány szögű (hét).
Ezt természetesen a hét lamellás rekesz okozza, amely nem nyit teljes mértékben.
Szűkebb rekeszt választva természetesen a sokszögesedés is erőteljesebbé válik, ugyanakkor a képsarkokban maximális rekesznyílásnál látható betakarás megszűnik.
Ellenfény, becsillanás
Az eddig kipróbált Nikkor Z objektíveknél mindig azt láttuk, hogy nagyon jól sikerült kezelni az ellenfény, az objektívbe direkt besütő Nap okozta problémákat. Tény, hogy ez a szép sor Nikkor Z 70-200mm f/2,8 S VR-nél véget ért, de a telék mindig is érzékenyebbek voltak a szóródás okozta kontrasztvesztésre.
Vélhetően itt is hasonló fog történni tele végnél, de tekintettel arra, hogy a nagy gyújtótávolság és a tavaszi, erősebb napsütés már esetleg komoly melegedést okoznak a szenzoron a folyamatos élőkép miatt, ezért a gép szenzorának megóvása érdekében nem kockáztattunk és tele tartományban nem végeztünk tesztet.
A tesztképek alapján itt is jól látszik, hogy az ellenfény okozta fátyolosodás, kontrasztvesztés nagylátószögnél igen minimális, a becsillanás viszont több ponton is jelentkezik. Aki szereti a napfényes, ellenfényes képeket, az nyugodtan próbálkozhat ezzel az objektívvel is, hiszen látványos eredményt kaphat. Igen szűk rekeszt választva a Napkorongból induló szép csillag formájú fényeket is kapunk, ami akár városképeknél, akár tájképeknél jól jöhet (néhány példa erre található a tesztfotó galériánkban is – lásd oldal alja).
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd az F8 rekesszel készült ellenfényes kép zársebességével megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.
Geometriai torzítás
A Nikkor Z 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektívnél már láttuk, hogy elég jelentősen bízták a szoftveres korrekcióra a torzítás csökkentését. Hiszen a MILC gépekhez készült objektívek már lehetőséget biztosítanak beágyazott torzítás profil alkalmazására, amely a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében is automatikusan alkalmazásra kerül, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Az a helyzet, hogy nincs ez másként a Nikkor Z 24-200mm f/4-6,3 VR objektívnél sem, jóllehet, ezt a gépváz igyekszik eltitkolni. Gyakorlatilag mindenképpen bekapcsol a torzítás korrekció (nem letiltható a menüben), azaz élőképen és a JPEG formátumú képeknél is torzításmentes eredményt kapunk.
Sőt, még akkor sincs torzítás, ha Lightroomba töltjük be a RAW képet és azon dolgozunk és azzal exportálunk (meg persze nyilvánvalóan a Nikon NX Studio esetében sincs ugyanígy).
Ha azonban másik RAW konverter használatára vetemedünk, amelyik nem kezeli a beágyazott torzítás korrekciós profilt, akkor már előjön az optika torzítása.
A Capture One szoftverében van lehetőség a beágyazott profil helyett általános profilt használni, így azt is megnéztük, mit tud maga az objektív (illetve mit kapunk, ha olyan konvertert használunk esetleg, ami nem támogatja a beágyazott profilt).
Az eredmény meglepő volt, hiszen nagylátószögnél igen erős hordótorzítást tapasztaltunk. Jó hír viszont, hogy 35 mm környékén már nincs komoly torzítás, bár az optikai korrekció miatt a hullámosodás jól észrevehető.
50 mm-től kezdődően párnatorzítás jelentkezik, ami 200 mm-es gyújtótávolságig ki is tart.
Összességében tehát elmondható, hogy ha JPEG-ben fotózunk, vagy a gyári NX Studio-t, esetleg az Adobe Lightroomot használjuk a RAW képeink kidolgozásához, akkor nem tapasztalunk majd erős torzítást, hiszen a szoftveres torzítás korrekció dolgozni fog.
Jelentős geometriai torzítást csak akkor fogunk tapasztalni, ha 30-50 mm-es „gyutávtól” eltérőt használunk, és a RAW fotók feldolgozására olyan szoftvert választunk, ami nem támogatja a beágyazott profilt (vagy szántszándékkal kikapcsoljuk a korrekciót).
Geometriai torzítás
- tesztábra
beágyazott profillal - tesztábra
kikapcsolt torzítás korrekcióval - terem
beágyazott profillal - terem
kikapcsolt torzítás korrekcióval
- tesztábra
beágyazott profillal - tesztábra
kikapcsolt torzítás korrekcióval - terem
beágyazott profillal - terem
kikapcsolt torzítás korrekcióval
- tesztábra
beágyazott profillal - tesztábra
kikapcsolt torzítás korrekcióval - terem
beágyazott profillal - terem
kikapcsolt torzítás korrekcióval
Peremsötétedés
Szintén a viszonylag nagy átfogás miatt várható, hogy jelentős peremsötétedést tapasztalunk a zoom két végállásánál, nyitott blendén. Bár a korábban látottak alapján, miszerint a rekesz mindenképpen egy kicsit szűkítve van, itt nem gondolnánk, hogy erős vignettálás jelentkezik majd.
A készült tesztfotók alapján ez részben igaz is, de 24 mm-es nagylátószögnél így is elég komoly a képsarkok sötétedése. 35 mm-től azonban jelentősen visszább esik a nyitott blendés vignettálás, majd a komolyabb tele végnél ismét erősebbé válik ez a jelenség.
A beágyazott profil lehetősége miatt a gyártó élhetett volna azzal, hogy ezt az optikai hibát is szoftveresen korrigálja, hiszen ráadásul ez az, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni. A beágyazott profil azonban nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így ezt nem korrigálja sem a gép, sem a gyári RAW konverter, illetve a Lightroomban sem találni hozzá való profilt, sőt, a beágyazott profil miatt valószínűleg nem is lesz ilyen (bár ennek elvi akadálya nincs).
Makró, közelfényképezés
A Nikkor Z 24-200mm f/4-6,3 VR objektív közelpontja a tükörreflexesekhez készült objektívekkel szemben nem állandó a zoomtartományban. Itt nagylátószögnél 50 cm, míg a 200 mm-es gyújtótávolságú tele végnél 70 cm a legkisebb tárgytávolság. Nem kérdés, hogy a legnagyobb leképezési arányt a tele vég adja majd, így mi is itt vizsgálódtunk.
A tele végállásban használható 70 cm-es minimális tárgytávolság a gyakorlatban 50 cm-es munkatávolságot ad (téma – frontlencse távolsága), ilyen esetben 123 mm szélességű témával tölthető ki a teljes Leica képkocka. Ez 1:3,4 leképezési arányt (0,3×-es nagyítást) jelent, ami egész jónak számít.
Más kérdés, hogy reprózásra nem igazán alkalmas itt az objektív, hiszen a képsarkok a mezőelhajlás miatt nem élesek (a tesztképek készítéséhez F8 rekeszt használtunk).
Nyilván érdekes kérdés, hogy a mezőelhajlás ellenére van-e mód arra, hogy a képsarkot élesre állítsuk, így hát erre is tettünk egy próbát. A tapasztalat azonban az, hogy az extrém külső képsarkok sajnos olyan mértékű asztigmatizmussal rendelkeznek, ami miatt nem lehet éles leképezést létrehozni közelponton.
A torzításmentes kép itt is a szoftveres korrekciónak köszönhető, ha RAW-ban fotózunk és olyan konvertert használunk, ami nem támogatja a beágyazott profilt (vagy kikapcsoljuk annak használatát), akkor jelentős párnatorzítást tapasztalunk (egy hajszállal kisebbet, mint távoli témáknál).
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Nikkor Z 24-200mm f/4-6,3 VR képminősége képességeihez mérten rendben van. Nyitott blendén is szépen rajzol képközépen, nincs jelentős lágyulás. A homogenitás sem rossz, a képsarkok csak teljes telénél lesznek érezhetően lágyabbak nyitott blendén, mint képközépen, de egy teleobjektívnél viszonylag ritka az, amikor a képsarokban is ugyanolyan távolságra lévő témát kell élesen leképezni, inkább a háttérelmosás jellemző ezen a területen.
Közelfényképezés esetében a képsarkok sajnos már nem tudnak élesek lenni, ezért reprózásra ezt az objektívet nem ajánljuk.
Általános jellegű témáknál viszont nem lesz vele gond, azaz harmadolóponton még tud részletgazdag képet adni.
Ahogy láttuk, a vignettálás elég jelentős, amit sajnos profil alapon nem tudunk egyelőre automatikusan korrigálni (nagy kérdés, hogy lesz-e valaha ehhez külső profil az Adobe Lightroomhoz).
Könnyen javítható viszont a geometriai torzítás, amihez beágyazott profilt kapunk.
Értékelés
A Nikkor Z 24-200mm f/4-6,3 VR a japán gyártó első full-frame szenzoros MILC-ekhez készített nagy átfogású „utazózoom” objektíve, amely néhány ponton igényel ugyan kompromisszumot, összességében azonban az elvárható szintet bőven hozza. Kicsit jobb fényerőt és közelfényképezésnél képsarkokban jobb képminőséget el tudnánk viselni, azonban a nyitott blendén is szép rajzolata ezt könnyen feledtetni tudja. Tény, hogy nem is akar makróobjektív lenni a 24-200m-es objektív, amire viszont kitalálták – azaz hogy egyben nyújtson lehetőséget nagylátószögű és középtele jellegű fotózásra – azt tudja is.
A szoftveres korrekció nélküli jelentős geometriai torzítást vélhetően kevesen veszik majd észre (anélkül, hogy a tesztünket olvasnák), de aki nem akarja a Nikon saját szoftverét használni és mégis ingyenes RAW konvertert választ, ott már lesznek ezzel problémák.
Mindezek után már csak azt kellene tisztázni, hogy mennyit kérnek el ezért az objektívért.
A cikkünk megjelenésekor a Nikkor Z 24-200mm f/4-6,3 VR ára bruttó 350 ezer Ft, ami így leírva nem kevés, ugyanakkor sajnos el kell fogadnunk, hogy a gyenge nemzeti valutánk jelentősen felverte az árakat. Ha azt nézzük, hogy a Tamron a Sony E bajonettre kínált 28-200mm-es f/2,8-5,6 objektívét 300 ezer Ft-ért vehetjük meg, akkor mégis érezhető, hogy rendben van itt az árazás.
S hogy van-e alternatíva? Nos, jelenleg nincs. Gyártón belül is csak egy Nikkor Z 24-70mm f/4 S és 70-200mm f/2,8 VR S kombinációval tudjuk másként lefedni ezt a tartományt, ennek összértéke azonban megközelítik az 1,2 millió Ft-ot. Tény, ezek az objektívek már profi felhasználásra készültek, ezért áruk is magasabb (egyenként 300e és 870e Ft).
Majd ha bőségesen lesznek autofókuszos objektívek a Z rendszerre más gyártóktól is, akkor lehet majd arról beszélni, hogy mik a további alternatívák (talán pont a fent említett Tamron lehet az első).
