Felépítés
A Nikon tavaly, a belépő Z 5 megjelenésével egyidőben mutatta be igencsak könnyű kitobjektívét, a csupán 5 cm hosszúságúra összecsukható Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 modellt. Az elsősorban a Z 5 mellé szánt alapzoom természetesen külön is kapható, így ha valaki szükségét érzi a Z 6 képességeinek (vagy már rendelkezik vele), de szeretne egy igazán könnyű alap objektívet, annak is elérhető.
A Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 külső felépítésében első ránézésre semmi extrát nem mutat, ugyanakkor a már említett összecsukható kivitel miatt mégis különlegesnek számít. Jóllehet, a műanyag bajonett csatlakozóból már sejthető, hogy nem felső kategóriás objektívvel állunk szemben. Itt egyértelműen a kis méret és kis tömeg volt a fő szempont, na és persze a kedvező ár.
Látószög tekintetében a full-frame szenzoros Nikon Z gépeken 84 fokos látószögű nagylátószögtől 47 fokos standard látószögig jutunk el. Nagylátószögnél f/4 fényerővel dolgozhatunk, ami elfogadható, ugyanakkor a zoom végállásában már meglehetősen visszafogott, f/6,3 fényerőt kapunk. A fényerő egyébként szinte lineárisan csökken, azaz nem az jelentkezik, mint a 24-200mm-es utazózoomnál, ahol kb. a zoom felétől (már 80 mm-től) már csak f/6,3 fényerőt használhatunk. Itt az f/6,3 fényerő 48 mm-től van jelen, azaz csak a zoom legvégén.
Érdemes azért megemlíteni, hogy nem a Nikon az egyetlen, aki kicsi és könnyű standard objektívet kínál MILC-hez, hiszen a Sony is nemrégiben jött ki az FE 24-60mm f/4-5,6 objektívével – igaz, itt picit hosszabb a tele vég és 1/3 blendével jobb a fényerő.
Az alacsony ár miatt optikai stabilizátort nem kapott ez az objektív, így csak a Nikon Z vázak szenzorstabilizálását használhatjuk – ami tegyük hozzá, általában elegendő is.
Bár a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 a kis tömeg, kis méret és alacsony ár szempontjait figyelembe véve készült, az alkalmazott 11 lencsetag közül mégis kettő extra-alacsony szórású (ED), amely a kromatikus aberráció csökkentésében játszik szerepet, három pedig aszférikus, amely a szférikus hibát és a képsarki kómát igyekszik csökkenteni.
Az élességállításhoz egy léptetőmotort alkalmaztak, amely viszonyag csendben teszi a dolgát (nem tökéletesen hangtalan, de egyáltalán nem hangos).
Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során.
A gyújtótávolság változtatásával az objektív hossza is változik az alap zoomoknál jellemző módon: nagylátószögnél a leghosszabb, középállásban a legrövidebb, míg tele végnél egy kicsit ismét hosszabbá válik. Az eltérés a minimum és maximum hossz között azonban csupán 2 mm (végállásokban 75 mm, középállásban 73 mm az objektív hossza).
Az objektívhez az első/hátsó kupakot mellékelnek, napellenzőt opcionálisan vásárolhatunk.
A frontlencse hasznos átmérője csupán 32 mm-es, elé 52 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
A specifikáció a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3 tubusa teljes egészében polikarbonát, illetve a bajonett csatlakozó is műanyag, gumi perem nélkül. Ennek ellenére a Nikon azt valja, hogy az objekttív időjárásálló szigetelésekkel is rendelkezik. Belül talán igen, de a bajonett csatlakozásnál biztosan nem.
Ahogy már említettük, az objektív összecsukható, így használaton kívül 5 cm hosszú, míg kinyitva max. 7,5 cm-es (a 24mm-es és 50mm-es végállások között nincs jelentős hosszbeli eltérés). Tömege csupán 192 gramm, első és hátsó kupakokkal együtt pedig 220 grammot nyom a fotóstáskánkban.
Az objektív összecsukására és kinyitására a zoomgyűrűt használhatjuk, amely az objektív elején található. Ezen a legfőbb gyújtótávolságokat is feltüntették: 24, 28, 35, 40 és 50 mm-t. A teljes zoom bejárásához csupán 40 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt, azaz gyorsan változtathatjuk a gyújtótávolságot. Ennél precízebb beállításra a 2,1×-es zoom miatt nem is nagyon van szükség.
A zoomolás során a gyűrű egyáltalán nem akad, nem keményedik fel, a teljes tartományban azonos erővel forgatható.
A kézi élességállításhoz a hátsó, 1 cm szélességű, a zoomgyűrűnél sűrűbben bordázott vezérlőgyűrűt használhatjuk. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. A kézi élességállítás során kellően finoman és precízen dolgozhatunk, hiszen közel egy teljes fordulattal (360 fok) juthatunk a közelponttól a végtelen tárgytávolságig, legalábbis ha lassan forgatjuk a vezérlőgyűrűt. Gyors forgatásra az „áttétel” is magasabb lesz, így ha kell akár 90 fok elforgatással is átérünk a közelponttól a végtelenig.
E vezérlőgyűrű funkciója egyébként a gépvázról programozható, így nem csak a fókuszt, de a rekeszt, az expozíció kompenzációt, valamint az érzékenységet is módosíthatjuk vele (egyszerre csak az egyik regisztrálható a gyűrűre). Ha áttérünk a géppel kézi élességállítás módba, akkor a gyűrű mindenképpen a fókuszt vezérli.
Távolságskála nincs az objektíven, egy hozzávetőleges virtuális skálát a fényképezőgép LCD-jén láthatunk kézi élességállítás során.
Míg az S jelzéssel ellátott Nikkor Z objektíveken van automatikus és kézi fókuszt váltó AF/MF kapcsoló, a Nikkor Z 24-50mm f/4-6,3-ra egyetlen kapcsoló sem került, így a fókuszmód váltást is a vázon kell elvégeznünk.
Elég nyilvánvaló, hogy profi videós felhasználásra nem igazán fogják ezt az objektívet használni, de ha már nálunk volt, hát megnéztük most is, hogy mi a helyezet a fókuszlégzéssel. Ennél az objektívnél közelre állított élességnél kicsit nagyobb látószögünk lesz, de a különbség minimális. A két végállásban készült fotón kívül lentebb egy átfókuszálás videó is megtekinthető.
Bizonyos helyzetekben jól jöhet, ha tudjuk, hogy az objektív mind végtelen tárgytávnál, mind közelpontnál gyakorlatilag panfókuszos, azaz a gyújtótávolság megváltoztatásával a fókusz nem igen mászik el, tehát fix távolságra lévő témára úgy tudunk ráközelíteni, hogy nem kell átfókuszálni.
A következő oldalon mélyebben beleássuk magunkat a képminőség elemzésébe…
