Képminőség
Színhiba
A Nikon Z-hez készült standard zoomobjektívbe összesen két alacsony szórású lencsetag került, ebből az egyik ráadásul még aszférikus is (aszférikusból összesen hármat használtak). A laterális kromatikus aberráció ennek ellenére jól láthatóan jelentkezik a képsarkokban, amit csak részben okoznak a képérzékelő szenzor mikrolencséi, hiszen rekeszeléssel a hiba jól csökkenthető. Ilyen színhibával leginkább nagylátószögnél találkozunk, a gyújtótávolság növelésével a színhiba mértéke csökken, 50 mm-től gyakorlatilag megszűnik, még nyitott blendénél is.
Megvizsgáltuk, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, de a tapasztalatunk az, hogy Capture One-nal, általános beállításokat használva (tehát az esetleges beágyazott profilt megkerülve) is ugyanilyen képeket kapunk, vagyis ez esetben a Lightroom sem korrigál színhibát.
Színhiba (laterális)
Megnéztük az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
E téren azonban igen jól teljesít az objektív, még teljesen nyitott blendén, szigorúan nézve, 1:1 nézetben sem mondható erősnek az axiális színhiba, éppen hogy csak érzékelhető. Teljes méretben pedig gyakorlatilag nyitott blendén sem látható.
Bokeh
Nyitott blendénél nem kérdéses, hogy szép körkörös fényfoltokat kapunk a fókuszon kívül eső pontszerű fényekből, a nagy kérdés azonban mindig az, hogy mi történik, ha rekeszelünk. A lekerekített blendék miatt várható, hogy F5,6-nál sem kapunk még szokszög formát, amit tesztképünk igazolt is, sőt, még F8-nál sincs erős sokszögesedés. F11-nél persze már jól látható ez a jelenség.
Ezek alapján tehát most is a szokásost kapjuk: nyitott blendéhez képest 2 Fé-kel szűkebb rekesz még kerek formájú háttér fényfoltokat ad, ennél szűkebb rekesznél viszont már a sokszög forma erőteljesebben jelentkezik.
Geometriai torzítás
Standard zoomoknál nem meglepő, ha nagylátószögnél hordótorzítás jelentkezik, míg tele végnél enyhe párnatorzítással találkozunk.
Az első tesztképek alapján nagyon szépen korrigált képeket láttunk, amik gyanúsan kis torzításúak voltak, így megnéztük ugyanezeket a RAW fájlokat Capure One-nal konvertálva, standard objektívprofillal, kvázi kikapcsolva a beágyazott torzítás profilt.
A MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
A látottak alapján egyértelmű, hogy itt optikailag nem sokat korrigált a gyártó, ennek lehet köszönhető egyébként a visszafogott tömeg is. A profil alapú torzítás csökkentés viszont tökéletesen teszi a dolgát, igaz, enyhe látószög csökkenésért cserébe.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Túlzottan erős vignettálásra nem számítottunk a 24-70mm f/4 objektívtől, persze nyitott blendén mindenképpen látunk majd valamit.
A tesztképek elkészítése után azonban bizonyossá vált, hogy erősebb a képsarkok sötétedése, 24 mm-en nyitott blendén pedig igen erős (közel 40%-os). Ezen kívül meglepő az is, hogy noha rekeszeléssel csökkenthető a vignettálás mértéke, még F8-nál is jól látható a peremsötétedés.
Nagyobb gyújtótávolságot választva már nem ennyire sarkos a helyzet (sarkos, nagyon jóó, nyelvi humor! 😀 ), de vignettálással itt is találkozni fogunk.
A 70 mm-es végállásnál ismét erős vignettálásba botlunk nyitott blendén, ami F8 rekeszt használva sem szűnik meg, csak enyhül.
Szerencsére a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni. Biztos vagyok benne, hogy a Lightroom hamarosan meg is kapja azt a profilt, ami szükséges lesz az automatikus korrekcióhoz (a decemberi frissítés még nem tartalmazza).
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja 30 cm, ami nagyjából 15 cm-es munkatávolságot jelent 70 mm-es gyújtótávolságnál. Gyári adatok szerint 0,3×-es, azaz 1:3 a leképezési arány, ami annyit jelent, hogy 108 mm széles témával tölthető ki a képterület.
A készített tesztképen jól látható, hogy 110 mm széles területtel tudtuk lefedni a képmezőt, ami valóban 1:3 leképezési arányt jelent.
Ezúttal is megnéztük, hogy ha Lightroom helyett Capture One 12-vel konvertálunk (ami még nem támogatta ezen objektív beágyazott torzítás profilját), akkor mennyire erős torzítást kapunk. Itt is hasonló a tapasztalat, vagyis közelre fotózásnál is erős párnatorzítású az objektív tele végállásban. Ez azonban szoftveresen egy kis látószögcsökkenésért cserébe jól korrigálható (amit egyébként a Nikon Z gépek meg is tesznek a saját JPEG képeiknél és persze a saját RAW konverterük is).
Közelfényképezés – makró
Ellenfény, becsillanás
Mivel ez a „riporterzoom” nem mellékesen portrékhoz is használható, az is érdekes kérdés, hogy ellenfényben mit tud felmutatni. Nem mintha csak portrénál lehetne vagy kellene ellenfényben fotózni, előfordulhat olyan helyzet, amikor nagylátószögű felvételt szeretnénk készíteni és a Napot is a képbe akarjuk komponálni, mert jót tesz a képnek.
Ha a Nap képszélen vagy sarkon belesüt az objektívbe, akkor nagylátószögnél és tele végnél is csak igen minimális becsillanás jelentkezik. Tele végnél a becsillanás mellett nem meglepő módon kontrasztvesztés is jelentkezik, de ennek mértéke sem vészes.
Ezek alapján tehát a Nikkor Z alapzoomját egészen nyugodtan használhatjuk Nappal szemben is, persze azért vigyázzunk, túl sokáig ne tartsuk a képmező egy helyén a Napot, főleg ne tele állásnál, mert zokon veheti a szenzor.
Képminőség
A Nikkor Z 24-70mm f/4 S objektív remek rajzolatot kínál, nem csak képközépen, de sarkokban is. Teljesen nyitott blendén csak minimális lágyság jelentkezik, F5,6-nál pedig már kiváló az élesség. Érdekes, hogy itt már F8-nál látható, hogy veszt a felbontásából az objektív.
A sarkokat asztigmatizmus csak igazán minimálisan terheli, ez is csak teljes nagylátószögnél, maximálisan nyitott blendén vehető észre, ha összevetjük egy szűkebb blendével készült képpel.
Ahogy láttuk, a geometriai torzítás korrekció nélkül elég jelentős, de ez a modern RAW konverterekkel, illetve a Nikon Z gépek belső JPEG motorjával nem jelenthet gondot.
Értékelés
A Nikkor Z 24-70mm f/4 S kiváló teljesítményt mutatott fel, mind összeszerelésében, kialakításában, mind pedig képminőségében jól szerepelt. A nagy felbontású Nikon Z 7-en is megállta a helyét, így bátran javasolható még a minőségre sokkal érzékenyebb profiknak is. Számukra egyedül az F4 fényerő lehet az, ami kevésbé teszi vonzóvá ezt az objektívet, hiszen gyengébb fényben így magasabb érzékenységet kell választani, mint ha F2,8 fényerőn tudnánk nyitott blendével fotózni.
Általános célú objektívnek viszont igazán remek, így aki kitben vesz Nikon Z 7-et ezzel az objektívvel, bizony nagyon jól jár.
A Nikkor Z 24-70mm f/4 S külön megvásárolva 325-350 ezer Ft, míg kitben a gép mellett a csomag árát 250 ezer Ft-tal növeli.
