Képminőség
Színhiba
Az 50mm-es kisfilmes objektívekbe viszonylag ritkán kerülnek alacsony szórású, illetve aszférikus tagok, de a Nikon ennél az objektívnél ezekkel sem spórolt. A két alacsony szórású lencse remélhetőleg elegendő is lesz a színhibák minimalizálására.
A készült tesztképek alapján ez így is van, még teljesen nyitott blendén, 1:1 nézetben is csak alig vehető észre laterális színhiba.
Persze éltünk a gyanúval, így megnéztük azt is, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, de a Capture One nem mutatott beágyazott profilt a színhiba tesztképeinknél, és a színhiba mértéke is hasonló volt a Lightroommal konvertálthoz.
A szokásos tesztképeken kívül a tesztfotó galériánkban is található olyan fotó, ahol megvizsgálható a laterális kromatikus aberráció, ezeket a 71-76. sorszámoknál találjuk. Érdemes azokra is egy pillantást vetni, kicsit erősebben látható ott a színhiba.
Színhiba (laterális)
Most is megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Nyitott blendénél 1:1 nézetben az erős elmosású területeknél észrevehető ez a jelenség néhány pixelnyi szélességben (fókusz előtt lilás, mögötte cián színű aura), de teljes méretben nézve már nem látszik, tehát még nagy nyomaton sem fog ez gondot okozni. Érdemes tudni, hogy egy átlagos monitor 94 ppi pixelsűrűsége 3×-os nagyítást jelent egy 300 dpi-s nyomathoz képest, vagyis ha ilyen monitoron nézzük a lenti 1:1 képkivágásokat, akkor az olyan, mint ha 300 dpi-s nyomatot 3×-os nagyításon, vagy 100 dpi-s óriás nyomatot nagyítás nélkül néznénk. (100 dpi-ben a Z 7 képeit 2,1×1,4 méteres méretben nyomtathatjuk ki.)
Bokeh
Egy 50mm-es nagy fényerejű objektívtől joggal várjuk el, hogy szép háttérelmosást adjon és a háttérben, a fókuszon kívül eső területek fényfoltjai hangulatos kör formát mutassanak. A Nikkor Z 50mm f/1,8 s nyitott blendén csodaszép bokeht kínál és a sarkokban is csak minimálisan torzulnak a fényfoltok formái – még itt is közel kör formájúak. S noha csak 9 rekeszlamellája van, F5,6-nál még így sem nagyon látszik sokszögesedés, ez inkább csak F8-nál jön elő.
Ellenfény, becsillanás
Az eddig kipróbált Nikkor Z objektíveknél mindig azt láttuk, hogy nagyon jól sikerült kezelni az ellenfény, az objektívbe direkt besütő Nap okozta problémákat. Itt már nem kell attól félnünk, hogy durva becsillanások jelennek meg, vagy éppen fátyolossá válik a kép a fényszóródástól. Mindkét jelenséget ügyesen korrigálta a Nikon, így csak nagyon minimális becsillanás jelentkezik, illetve a kontrasztvesztés is enyhe.
Az itt bemutatott tesztképeken kívül a tesztfotó galériánkban a nappal szemben készített portréképek is találhatók (19-23., valamint 29., 32. és 33. sorszámúak), azokat is érdemes megnézni!
Geometriai torzítás
Egy 50 mm-es kisfilmes objektívnél a legkevésbé érdekes kérdés a geometriai torzításé, már csak azért is, mert ez az a gyújtótávolság, ahol a legkönnyebb eleve jól korrigált optikát készíteni.
A MILC gépekhez készült objektívek között azonban akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Érdekes módon hiába a két felhasznált aszférikus tag és az összesen 12 lencse, itt mégis beágyazott torzítás korrekciós profilt használ a Nikon. Ez pedig ha nem is jelentősen, de kis mértékben csökkenti a látószöget.
A szoftveres torzítás korrekcióra egyébként nem volna igazság szerint nagy szükség, hiszen ha kikerüljük ezt a funkciót (a Capture One erre lehetőséget kínál), akkor megláthatjuk, hogy mit is tud maga az objektív, erre pedig sok mindent mondhatunk, de azt nem, hogy erősen torzult lenne.
Sőt, ez nem csak a nagyobb tárgytávolságoknál, de a közelfényképezésnél is így van (lásd közelfényképezés makró bekezdésünket).
Úgy érzem, hogy ebben az esetben jobban jártunk volna, ha a szoftveres torzítás korrekciót nem erőlteti ránk a gyártó, pusztán meghagyja a torzításkorrekció nélküli képet és ha esetleg valakit mégis zavar az a nagyon minimális torzítás (főképp közelebbi témáknál), ő még az utólagos, külső profil alapján történő korrekcióval élhetne.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Nincs az az objektív, amelynél ne alakulna ki peremsötétedés nyitott blendén. Persze a mértéke és az átmenet jelege objektívenként változó.
A Nikkor Z 50mm f/1,8 S objektívnél is elég jelentős a vignettálás nyitott blendénél, amely a rekeszt szűkítve jelentősen csökken, F8-nál már alig látható. Más kérdés, hogy méréssel még F11 blendén is kimutatható a képsarkok besötétedése (kb. 10% mértékű), de ez már egyáltalán nem lehet zavaró.
A beágyazott profil lehetősége miatt a gyártó élhetett volna azzal, hogy ezt az optikai hibát is szoftveresen korrigálja, hiszen ráadásul ez az, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni. A beágyazott profil azonban nem tartalmaz peremsötétedés korrekciós adatokat, így ezt nem korrigálja sem a gép, sem a gyári RAW konverter, illetve a Lightroomban sem találni hozzá való profilt, sőt, a beágyazott profil miatt valószínűleg nem is lesz ilyen.
Makró, közelfényképezés
A hagyományos 50 mm-es objektívek általában nem tartoznak a nagyon jó leképezési arányú objektívek közé, kivéve persze, ha kifejezetten makrózáshoz készülnek. A Nikkor Z 50mm f/1,8 S nem kifejezett makró objektív, amelyet 40 cm-es közelpontja is mutat. Nekünk 27 cm-es munkatávolsággal (objektív frontlencse és téma távolsága) sikerült jól fókuszált képet készíteni, ami 37,5 cm-es tárgytávolságot jelent (szenzor-téma távolság). Ebben az esetben 21 cm szélességű témával tudtuk kitölteni a teljes képmezőt, ami 1:5,8 leképezési arányt jelent.
A torzítás ekkor sem jelentős, de még akkor sem, ha direkt kikerüljük a beágyazott profil adta szoftveres torzítás korrekciót.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Nikkor Z 50mm f/1,8 S objektív gyönyörűen rajzol, már teljesen nyitott blendén is penge éles képeket készíthetünk, még olyan nagy felbontású géppel is, mint a Z 7. Nyilvánvaló, hogy nem létezik olyan objektív, amely nyitott blendén és rekeszelve ugyanazt a rajzolatot kínálja, így itt is javul a képkeménység, ha szűkítünk a blendén, viszont nincs az az óriási eltérés a rekeszelt és nyitott blendés kép között, mint a régi, filmes gépekhez készített objektívek esetén.
A képsarkokban az asztigmatizmus átlóra merőleges felbontást rontó hatása itt is tapasztalható, mértéke azonban visszafogott, nem vészes. A képsarki kóma F4-től szűnik meg.
Ahogy láttuk, a geometriai torzítás korrekció nélkül sem problémás, a modern RAW konverterek által támogatott beágyazott profilokkal pedig még annyira sem kell ezzel foglalkoznunk.
Értékelés
Gyönyörű bokeh, kiváló rajzolat nyitott blendén, jól kordában tartott színhiba, szinte észrevehetetlen torzítás, minimális becsillanás ellenfényben. Ezek a Nikkor Z 50mm f/1,8 S leginkább jó tulajdonságai. Nyilván van azért árnyoldal is, hiszen a peremsötétedés elég erőteljes és a beágyazott torzítás profil miatt nem biztos, hogy könnyű lesz utólag javítani a vignettálást, de erre majd az idő választ ad.
Addig is, aki szereti az 50 mm-es objektíveket és már a Nikon tükör nélküli gépére váltott át (vagy tervez átváltani), nyugodt szívvel lecserélheti a régebbi, DSLR-rel használt 50 mm-es fixét, hiszen kiváló minőséget kap majd a Z rendszerhez készült 50 mm-estől is. Persze ha művészlelkek vagyunk és szerettük eddig kihasználni a lencse csillanás hangulatát, akkor ezt hiányolni fogjuk. A Nikkor Z 50mm f/1,8 S soha sem fog olyan „lensflare”-t adni, mint a jó öreg Nikkor 50mm f/1,8 D. De ez már kicsit olyan, mint annak idején a CD elterjedésekor, amikor a bakelitet imádó zenehallgatók már túl sterilnek érezték a digitális rögzítés zajmentességét. Ízlés kérdése.
Ezek után már csak egyetlen dolog van hátra, az objektív ára.
A látottak alapján arra gondolhatnánk, hogy ilyen tökéletesre hangolt objektívért komoly összeget kérnek. Nos, a jó hír az, hogy nem annyira. Persze nem a 80 ezres kategóriába került a Nikkor Z 50mm f/1,8 S, de nem is a kvázi megfizethetetlen f/1,2-esek brancsa felé húz. Cikkünk tárgyát ugyanis 140 ezer Ft-ért vehetjük meg, ami minden bizonnyal jó ideig a Z rendszer legolcsóbb objektíve lesz.
