Bevezetés
A Nikon 1 tavalyi bevezetése után szerintem kevesen lettek volna azok, akik azt mondják, hogy 1 év múlva akár a J1, akár a V1 ne kapna új, frissített modellt. A MILC kategóriában ugyanis megszokott az évenkénti frissítés. Főleg úgy, hogy egy jelenleg fejlődő kategóriáról beszélünk.
A Nikon 1 V2-t már kipróbáltuk, s akkor vegyes tapasztalatokat szereztünk a frissítés kapcsán. Most a Nikon 1 J2-n a sor, amely az olcsóbb 1 J1 leváltására készült.
Míg az 1 V2-nél találtunk bőven olyan paramétert vagy funkciót, amely változott, az 1 J2-nél ilyen alig található. Első körben most is azt nézzük meg, hogy mit is kínál a Nikon 1 J2 gépe:
- CX formátumú, 13,2×8,8 mm-es, 2,7×-es képkivágás faktorú ultragyors CMOS szenzor
- 10 Mpixeles felbontás
- ISO100-6400 érzékenység, 1 Fé lépésekben
- kontraszt és fázis eltolás alapú fókuszrendszer
- vázba épített felpattanó vaku
- FullHD videófelvétel H.264 tömörítéssel, MOV konténerben, 60i képfrissítéssel
- SlowMotion videók készítése 400 és 1200 kép/mp sebességgel (640×240 és 320×120 pixeles felbontásban)
- elektronikus zár
- 10 és 60 kép/mp sebességű sorozat
- RAW formátum támogatása
- Aktív D-Lighting
- 3″-os, 921 ezer szubpixeles LCD.
Ami pedig a változásokat illeti, nos, most nem közlünk erről táblázatot, megelégszünk egy felsorolással, hiszen csak két dolgot kell megemlítenünk:
- kikerült az 1 J2-ből az 1 J1 százalékos akkumulátor töltöttség ellenőrzésének lehetősége,
- jobb felbontású, 921 ezer szubpixeles LCD-t kapott az 1 J2 (a korábbi 460e szubpixeles helyett).
Ennyi. Oh, majd’ elfelejtettem. 3 grammal nehezebb lett a J2.
Egyébiránt a Nikon 1-es rendszere még mindig unikumnak számít a (V szériánál választható módon a) teljesen csendes működésével, melyet az elektronikus zárral ér el, redőnyzárhang nélkül. Említhetnénk még az ultragyors sorozatot is, mint különlegesség, de ide sorolhatjuk a mozgó pillanatkép és az intelligens képválasztó funkciókat is.
Igaz, akadnak olyan szolgáltatások is, amelyek még mindig hiányoznak a rendszer fényképezőgépeiből, ilyen az expozíció sorozat és más automatikus sorozatok, az elektronikus vízszintező, a pásztázó panoráma, a könnyű kézi élességállítás, a kis lépésekben választható érzékenység, a vakupapucs (az 1 V2-nél is csak rendszer szintű kiegészítő csatlakozót találunk), a kihajtható vagy dönthető LCD, a videófelvétel közbeni rekeszállítás, a kiégett és bebukott részek jelzése, vagy éppen a képek fokonként történő elforgatása, mely más Nikon gépekben már megtalálhatók. Mint látjuk, sajnos hosszú a hiánylista, amely sem a J2-nél, sem a V2-nél nem rövidebb. Már csak reménykedni tudunk benne, hogy a Nikon 1 rendszer harmadik, jövőre várható szériája már tartalmazni fog a fenti szolgáltatásokból is néhányat, mert bizony úgy érezni, hogy az idő nagyon eljárt az 1 felett.
