Nokia N90

0

A Nokia N90-et nem lesz egyszerű bekategorizálni. Vannak, ugye, az alap- és tömegtelefonok, az üzleti felhasználóknak szóló vagy a fiatalos modellek, a Nokia multimédiára kihegyezett, meglehetősen egyedi készülékekből álló N szériája viszont leginkább a technológia-őrülteknek szól, azoknak, akiknek mindig valami veszélyes csillogás látszik a szemében, amikor a telefonjukért nyúlnak, és rosszul vannak a gondolattól is, hogy másnak is lehet olyan mobilja, mint nekik.

Ennek megfelelően az N90 is szokatlan külsőt kapott: a 6260-as kihajtogatható dizájnját örökölte. Összecsukva zömök, kicsi, semmihez sem hasonlító jószág, átlagos mobilmérettel, tehát kinyitva viszont épp kétszer akkora, mint egy mostani telefon, ami elsősorban akkor feltűnő, ha az ember telefonálás közben a füléhez tartja. Eléggé furcsa érzés, eleinte olyan, mintha az ember visszautazna az időben hét-nyolc évet és ismét egy féltéglát tartana a füléhez, de figyelembe véve, hogy ez a féltégla mennyire jól néz ki, az emberen hamar eluralkodik egyfajta kiválasztottság-tudat.



A készülék tetején, külön elforgatható részen kapott helyet a Carl Zeiss optika. (Ez csaknem akkora helyet kapott, mint amekkora optika egy rejtett optikájú ultrakompakt fényképezőgépben van, ami azt jelzi, hogy ezt a megoldást alkalmazva további gyors fejlődésre lehet számítani mobilkamera-téren. Ha hinni lehet a különféle mobilos híroldalak értesüléseinek és kémfotóinak, az alapvetően hasonló felépítésű, valamikor jövőre piacra kerülő, 3 megapixeles N95 például már 3x-os optikai zoomot is kap.) Az optikához külön csatlakozik a készülék kinyitható billentyűzet- és kiforgatható kijelzőrésze.


Összecsukva nem sok mindennel gazdálkodhatunk: egy kisebb, külső, készenléti kijelzőt látunk az előlapon. Ez 128×128 pixeles, azaz éppen akkora, mint a népszerű 6230-as modellé, de képe kevésbé tiszta, pixelesebb annál. Van még egy ki-/bekapcsológomb a tetején, egy joystick és egy exponálógomb az oldalán (ezekről később), és ennyi is. A ki-/bekapcsológombbal profilokat is lehet váltani, a joystick használatával pedig el lehet olvasni a bejövő sms-eket, illetve látszanak és visszahívhatók a nem fogadott hívások. (Ha összecsukott mobillal telefonálunk, csak a kihangosító használható.) Ugyancsak oldalt találjuk a töltő csatlakozóját (az N90-hez újfajta töltő jár, amely kisebb aljzatba csatlakozik, de a szériatartozék adapterrel a korábbi töltőkkel is használható), illetve a Pop-Port szabványú adatkábel- és headset-csatlakozót (ez ugyanaz, mint mondjuk a 6230-as modellen, így a headset is csereszabatos).



Kijelző, menü

A külső kijelzőről már szóltunk, úgyhogy ne is vesztegessünk rá több szót, hanem a belső!… Valószínűleg mindenkinek, aki a kezébe veszi az N90-est, meg fog maradni az a pillanat az emlékezetében, amikor először kinyitja: a 352×416 pixel felbontású, 2,13″-es, 262 ezer színű kijelző meglehetősen jó benyomást kelt: tűéles képet ad, ragyogóan szép színekkel. (Nem szereltük szét, de erős a tippünk, hogy arról a kijelzőről van szó, amely mostanában kezd szabvány lenni a Nokia okostelefonjaiban.) Szokatlan figyelmesség, hogy a kijelző fényereje állítható, ráadásul több mint 30 lépésben (!), így aztán erős fényben sincs probléma a láthatósággal.. A nagyobb felbontás miatt új betűtípust is rajzoltak az N90-hez, amely szintén remekül néz ki, a menük apró betűi is jól olvashatók, miközben a nagy betűk élei is szépen el vannak simítva, sehol egy kitüremkedő pixel, öröm nézni.



A menü grafikáitól valószínűleg senki nem fog heves izgalomba jönni: korrekt ikonok, semmi több. Készenléti módban öt menüpontot gyorsindításként a kijelző felső sorában tarthatunk, ez alatt az aznapi naptárbejegyzéseket, teendőket és emlékeztetőket látjuk, illetve az új üzenetekről vagy elmulasztott hívásokról tájékoztató feliratokat. A menü maga egy külön gombbal érhető el (ezt szokni kell), és 3×3-as mátrixos felépítésű. A nagy felbontásnak hála, ajánlatos is ezt használni, ez részemről az első eset, hogy a sok kis ikon jobban bejön, mint az egyszerű egymás alatti listázás.



Kezelés, tempó

A kameramódot kétféle módon használhatjuk. Ha összecsukott állapotában elforgatjuk a kamerarészt, automatikusan erre vált, ám a meglehetősen pixeles és életlen külső kijelzőn küzdelmes komponálni, ráadásul ilyenkor olyan fogást sem könnyű találni rajta, ahonnan kézreáll az exponálógomb: vagy jobb kézzel fogjuk és messze van, vagy ballal, és át kell nyúlni a kamerarészen, ami már megint nem egy kényelmes dolog. Ha siettünkben mégis erre fanyalodunk, a külső joystickkal gyorsan elérhetők a legfontosabb beállítások.

Célszerűbb normálisan, kinyitva használni, ezt úgy érhetjük el, ha a kijelzőrészt elforgatjuk 90 fokkal – ilyenkor szintén egyből fényképező módba kapcsol. Már csak azért is érdemes ezzel játszani, mert így sokkal több lehetőséget biztosít a csaknem 360 fokban elforgatható optika, kezdve onnan, hogy nyakkitörés és véletlen napbanézés nélkül lehet felfelé fényképezni, egészen addig, hogy vízszintesen tartva és ártatlan, „én csak az üzeneteimet olvasgatom” arcot vágva szinte bárkit le lehet fényképezni anélkül, hogy észrevenné – persze nem illik.

Az opciókat rejtő menükbe lépésre a kijelző bal oldalán levő két gombot használhatjuk, a menükben a külső joystickkal navigálhatunk vagy okézhatunk. A beállítási lehetőségek a következők:

  • képüzemmódok: automatikus, makró, éjszakai, sporttémák, arckép,tájkép, egyéni (utóbbiban a vaku alapbeállítását, a fehéregyensúlyt, az expozíció kompenzációt és a színtónust állíthatjuk be)
  • vaku: automatikus, vörösszem-csökkentő, mindig be, kikapcsolva
  • fehéregyensúly: automatikus, napos, felhős, izzófényes, fénycsöves
  • expozíciós érték: ±2, 0,5-ös lépésekben
  • színhatás: normál, szépia, fekete-fehér, negatív
  • fényképezési mód: normál, önkioldó (2 másodperc, 10 másodperc), sorozatmód
  • felbontás: 2 megapixel („nyomtatás”), 0,5 megapixel („e-mail”), 0,3 megapixel („MMS”)
  • fókuszpont megjelenítése ki-/be

Fényképezéskor némiképp szűkös a rendelkezésre álló információk köre: a csaknem az egész kijelzőt betöltő készülendő kép alsó sorában a mentés helyét és a még elkészíthető képek számát látjuk, a jobb alsó sarokban a felbontást, a jobb oldali oszlopban pedig a kiválasztott üzem- és vakumódot. Felbontásból természetesen mindenképpen a legnagyobbat érdemes választani, legalábbis ha számítógépes felhasználást vagy papírképeket tervezünk. A 2 megapixellel egy kép körülbelül 400 KB-os lesz.







A kijelző elhajtogatásakor körülbelül 2 másodperc, mire élőképet kapunk, az autófókusz viszont dicséretesen gyors: mobiltól szokatlanul tizedmásodpercek alatt elkattan a gép, miután megnyomjuk az exponálógombot (viszont ha vakut is használunk, ez 2-3 másodpercig is eltarthat). A mentéshez 2 másodpercre van szüksége, utána pedig 3 másodpercig az elkészült kép látszik a kijelzőn, de ez kikapcsolható. Sorozatmódban 6 képet készített 7 másodperc alatt, mielőtt feladta volna, amely fényképezőgép-viszonylatban szégyellnivaló volna, a mobilok között viszont az első használható sorozatmódot tisztelhetjük benne.

A fényképezés lényegében ugyanúgy működik, mint a „rendes” fényképezőgépeknél: a félig benyomott exponálógombbal fókuszálhatunk, majd utána elkattinthatjuk a képet. Az autófókusz a kép közepén, egy pont alapján állítja az élességet (ezt a területet kis fehér négyzet szegélyezi), és van egy bosszantó hibája is: ha ebben a négyzetbe éppen nem esik színes dolog, csak fekete-fehér, többnyire elvérzik. Cserébe kapunk egy hasznos funkciót is: ha kb. 5 cm-nél jobban megközelítünk valamit, a készülék magától makrómódba vált. Elméletileg akár 2 cm-ről is készíthetünk éles képet – nekünk 8 cm volt a rekordunk, figyelembe véve, hogy az N90-et sem letámasztani, sem mozdulatlanul tartani sem egyszerű. Egyrészt ez is remek érték egy mobiltelefontól (melyikben volt egyáltalán makrómód fél éve?), másrészt a letámasztás problémája az önkioldónál is jelentkezik: hiába lehet időzítve fényképezni, ha a képen kb. 75 fokkal átlósan elforgatva látszunk majd.



Képminőség

A mobiloknál megszokott módon az N90-ben is CMOS típusú érzékelő munkálkodik. Az első képek után hajlamosak lettünk volna arra, hogy a mennybe menesszük a telefont, ám a helyzet csalóka: a remek képű, de a képek méretéhez mérten pici kijelzőn minden egyes fotó gyönyörűnek és tűélesnek tűnik. Nappal tényleg nincs is ok panaszra: noha Carl-Zeiss ide vagy oda, nem látunk meghökkentő minőségbeli ugrást, attól még meglepően korrektek a képek.

Napos időben az EXIF adatok tanúsága szerint a készülék akár 1/3430 másodperces záridőt is képes használni, amely egy ultrakompaktnak is becsületére válna és leginkább azt jelenti, hogy nagyon kell küzdenünk azért, hogy elmosódott képet készíthessünk. Szürkületkor és éjszaka azonban a záridő tipikusan 1/7-1/4 másodperc környékére nő, és így már sorozatban gyártottuk a bemozdult képeket, nem utolsósorban épp amiatt, hogy a kijelzőn ezek is élesnek tűnnek. Persze ilyenkor, a készüléket kézben tartva is lehet éles képeket kapni, egyedül a gyors mozgás éjszakai megörökítése esélytelen.

Kifejezetten szerettük az N90 színeit, a mobilos „minden kékesszürke picit, akármilyen színű igazából” érzetet el lehet elfelejteni: a készülék hűen visszaadja a világot, sőt gyakran kifejezetten meleg színhatású képeket készít. A régebbi mobilokhoz hasonlóan ugyanakkor itt is adódtak problémák a dinamikával: ez az, ami hófehér eget eredményez egyes nappali képeken. A gyártó kevés korábbi megapixel fölötti modelljéhez képest láthatóan élesebbek és részletgazdagabbak is a képek.



Éjszakai képek, vaku

A sötétedéskor vagy sötétben készített képek már nagyobb kihívást jelentenek az N90-nek: a készülék nappal ISO 250-es vagy 400-as érzékenységet használ, ami – feltételezhetően egy zajszűrő miatt – még egyáltalán nem veszélyes, éjszaka viszont előszeretettel áll át ISO 1000-re, ami már rendesen összekoszolja a képek homogén felületeit (lásd az éjszakai templomképet a tesztképek között). Ez nyomtatásban kevésben lesz zavaró, mint amennyire monitoron az, mindenesetre némiképp korlátozza az éjszakai használat örömeit.


Sárgás elszíneződés a vakus képek közepén (A vakuteszt eredménye egyenletesen fehér falon)

Jó szolgálatot tesz viszont a vaku, amely a gyártó szerint 1,5 méterre visz el, szerintünk viszont érdemesebb inkább 1 méterrel számolni: partyfotókhoz, éjszakai portrékhoz hatékonyabbnak éreztük, mint a máshol látott mobilfényes megoldásokat. A fényerőnek köszönhetően azt is megértük, hogy mobiléknál is megjelent a vörösszem-probléma, és mivel az optika és a vaku milliméterekre helyezkednek el egymástól, ez ellen a vörösszem-csökkentő vakumód sem nagyon tud mit tenni, marad az utólagos retusálás. Egy másik érdekes probléma, hogy a vaku fénye a kép közepén valami miatt sárgás, ami a képeken akkor lesz feltűnő, ha fél méternél is közelebbről fényképezünk valamit – ugyanakkor elképzelhetőnek tartjuk, hogy ez egyedi hiba és csak a mi tesztkészülékünk rakoncátlankodott.

Videó, MP3


MPEG-4 videó
352×288; 0:20
mp; 1 MB

Méltóan ahhoz, hogy a fényképezőmódba hajtogatott N90-es a kihajtott kijelzővel leginkább egy lekicsinyített videokamerára hasonlít, ebben a készülékben üdvözölhetjük az általunk látott első használható videófunkciót is. A telefon nem az elterjedt 3GP tömörítést használja, hanem a fényképezőgépeknél is népszerű MPEG-4-et, 15 kép/másodperces sebességgel. Két felbontás választható, a nagyobbik 352×288 pixeles, a kisebbiket meg felejtse el sürgősen mindenki, akibe egy csepp jóérzés is szorult. Fényképezőgépes viszonylatban sem a felbontás, sem a sebesség nem volna egy nagy fegyvertény, viszont elég nagy és elég kevéssé tömörített a kép ahhoz, hogy élvezhetően látszódjon, mi van a képen és szabadkozás nélkül meg lehessen mutatni másoknak, és ez pontosan az, ami eddig az összes mobilkamerából hiányzott.

Az N90 játszik le zenét is, bár nem erre találták ki: erre utaló jel, hogy oldalt lehet csatlakoztatni a fülhallgatót, ami borzasztó érdekes mutatványokat vagy kellően tág zsebet igényel. A lejátszás megy a háttérben is (fényképezéskor megakad egy-két pillanatra), ami meg a hangját illeti, benyomásaink szerint hangosabban, de sterilebben szól, mint mondjuk a 6230-as. Rádió nincs.



Egyéb funkciók

Az okostelefon-imázst erősítik olyan, az Iroda menüpontból elérhető alkalmazások, mint a Word, Excel és Powerpoint dokumentumok megtekintésére alkalmas programok, vagy a jól áttekinthető naptár, amelynek napi bejegyzései a készenléti képernyőn is látszanak. Ami a böngészést illeti, a wapnál visszaüt a nagy kijelző, a legtöbb oldalt ugyanis feleekkora képernyőkre optimalizálták, így a betűk és a képek is borzasztó picik lesznek (a betűméretet persze átállíthatjuk). Lapul az N90-ben egy mobil Opera böngésző is, rendes webes tartalom megtekintésére, ahhoz viszont meg túl keskeny a kijelző, hogy ez érdemben használható legyen.

A hasznos funkciók sorát bővíti, hogy a profilok között van egy Offline mód is, amellyel a telefon lejelentkezik a hálózatról, de zavartalanul fényképezgethetünk és mp3-hallgathatunk tovább, akár SIM-kártya nélkül is. (A SIM-kártyát elméletileg ilyenkor kikapcsolás nélkül eltávolíthatnánk, de nekünk gyakorlatilag nem sikerült anélkül, hogy ki ne kellett volna szednünk az akkut.) Elsőre viszont meglepő, hogy az N90-et annyira táskában hordandó okostelefonnak szánták, hogy nincs is benne rezgéses hívásjelző: ez nekem például, aki rendíthetetlenül a zsebemben hordtam, okozott némi kellemetlenséget.

A Nokia többi okostelefonjához hasonlóan az N90 is Symbiant futtat és 220 MHz-es processzor ketyeg benne. Ez alapvetően tűrhetően teljesít, bár egyes menüpontok néhány másodperces késlekedéssel jelennek meg, a képek visszanézése viszont elképesztően lassú: ahogy váltogatunk közöttük, van, hogy több mint fél perc alatt jeleníti meg őket. A legvalószínűbbnek tűnő elmélet szerint ez annak tudható be, hogy a képek a képernyőhöz illő méretre igazítása megy neki ennyire lassan, amit az is alátámaszt, hogy az utoljára megnézett néhány kép még gyorsan megjelenik, mint ahogy a kis felbontású videók is gyorsan elindulnak.



Kapcsolódás, memória, akku

Nagyon hülye helyre kell menni ahhoz, hogy az N90-essel ne lehessen telefonálni: szinte kötelező módon viszi az összes GSM-sávot (900/1800/1900 MHz), ami a civilizált világban fellelhető, és szereti a szélessávú adatátvitellel kecsegtető, a videotelefonálást is lehetővé tevő 3G-t is. A környezetében levő kütyükkel Bluetooth-on keresztül barátkozik, számítógéphez a hozzá járó USB-s adatkábellel csatlakoztatható.

A gyártó adatai szerint a 760 mAh-os lítium-ion akku 240 órás készenlétet vagy 4,5 óra beszélgetést tesz lehetővé, normális mennyiségű beszélgetés és napi 50-60 kép készítése mellett viszont nekünk többször is egy-másfél nap alatt megadta magát. (Összehasonlításul, a gyártó többi okostelefonja általában inkább 900 mAh-os akkut kap, ennek hiányát némiképp meg is érzi az N90, de a hírek szerint nem akarták még nehezebbé tenni egy ütősebb akkuval.)

A kb. 30 megás belső memória mellé a gyártó egy 64 MB-os RS MMC kártyát mellékel. Így összesen több, mint 200 kép fér el benne, de elég néhány MP3 a kártyán ahhoz, hogy jóval hamarabb elfogyjon a hely, úgyhogy aki az N90 intenzívebb használatára készül, hamar nagyobb kártya beszerzésére kényszerülhet. A kiszemelt kártyát célszerű a helyszínen kipróbálni a telefonban, a mi márkás 128 MB-osunkat például nem volt hajlandó felismerni, tippünk szerint a kártya feszültsége miatt. Jó pont viszont, hogy a kártyát menet közben is ki lehet cserélni.

Összegzés


Nehezen mondhatnánk mást, mint amivel kezdtük is: az N90 egyértelműen a technológia vívmányai iránt elkötelezett őrültek kötelező fétistárgya, amelyet már csak az ára miatt sem fogunk látni tömegesen elterjedni. A nappali képekkel minket levett a lábunkról, az éjszakai képekhez már némi türelmet és ügyeskedést igényel, de ez az első mobilok egyike, ahol ennek legalább értelme van. A forgatható optika ezúttal is megunhatatlan játéknak bizonyult, arra viszont mindenki készüljön fel, aki ezt a telefont nézte ki magának, hogy a készülék tempójával nem lesz egyszerű megbarátkoznia.

A Nokia N90-et független kereskedők kínálatában legolcsóbban 133 990 forintért találtuk meg.

A tesztkészüléket a Nokia Hungary bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!