Bemutatás
A Sigma nagy fényerejű telezoom optikáját filmes és digitális gépen egyaránt használhatjuk. Ára jó fényereje ellenére kategóriájában nem túl magas, bruttó 250.000 Ft. A felső kategóriás EX optika sajnos nem időjárásálló. Kiegészítőként gyárilag szirom formájú napellenzőt és állványadaptert mellékelnek.
A gyújtótávolság 70-200mm közé állítható be, a fényerő kiváló: a teljes zoomtartományban f/2,8. A DG jelzés a digitális gépek szenzoraihoz igazított sugármenetet jelzi.
A lencsetagok között aszférikus tagot nem alkalmaztak, viszont a színi hibára nagyon ügyeltek, 2 speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) és 2 extra alacsony szórású (ELD) tagot is beépítettek.
Az élességállítást ultrahangos HSM motor végzi, AF közben ez gyors és csendes.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. Ráadásul a gyújtótávolság változtatásával sem módosul a tubus hossza, vagyis belsőzoomos modellről beszélhetünk. Ennek előnye, hogy nem kell tartanunk attól, hogy porszem kerül a tubuson belülre (legalábbis kisebb a valószínűsége, mint a nem belsőzoomos modelleknél).
Az objektív elé 77 mm-es szűrők tekerhetők fel, ezek nem túl olcsók. A szirom formájú napellenző bajonettes megoldással rögzíthető az optikán.
A teleobjektívhez gyárilag mellékelik az állványadaptert is, amelyet elfordíthatunk, vagy akár le is szerelhetünk.
Használati tapasztalatok
A Sigma nagy fényerejű 70-200mm-es telezoom optikája kiváló EX kidolgozottsággal büszkélkedhet. Nem lehet rá panasz semmilyen tekintetben, talán az egyedüli apró kényelmetlenség az, hogy az állványadapter talpa kissé közel helyezkedik el a zoomgyűrűhöz, ami portré állásban nehézkessé teszi a zoom használatát.
A zoomgyűrű kellően széles, mintegy 3 cm-es. Tökéletesen forgatható, könnyed de nem lötyögős, nem akadozik.
Az élességállító gyűrű bordázata nagyon hasonló a zoomgyűrűhöz, de szélesebb: 5 cm. A gyűrű könnyedén forgatható, HSM meghajtás miatt mindig elérhető a kézi élességállítás (Full Time Manual Focus). Teljes élességi tartomány kb. 160 fok elforgatással járható be.
Az élességállító és a zoomgyűrű között távolságskálát is elhelyeztek, amelynél F8, F16 és F22 rekeszhez mélységélesség skála is tartozik.
Kapcsolóból a tubuson csak az AF/M automatikus vagy kézi élességállítás kapcsolóját találjuk.
Színhiba
A kromatikus aberráció a kiváló fényerő ellenére nem jelentős, 70 mm-nél nyitott blendénél érezhető leginkább, ekkor a kékes elszíneződés 3-4 pixel szélességű. Rekeszeléssel a színi hiba igen minimálisan csökkenthető csak, jó közelítéssel akár azt is mondhatnánk, hogy szinte változatlan. Nagyobb gyújtótávolságoknál a kékes színi hiba helyett vörös eltolódást tapasztalunk, mely nem csak a képszéleken, hanem képközépen is jelentkezik.
A legrosszabb esetben tehát 10 Mpixelre vonatkoztatva cirka 3-4 pixelnyi színhibát találhatunk, amely 45×30 cm-es papírképen 0,5 mm, 10×15 cm-es fotón 0,1 mm méretben fog látszani.
Színhiba
Geometriai torzítás
A geometriai torzítás annyira minimális, hogy mérni is alig lehet. Jóllehet, a fullframe szenzorra tervezett objektív APS-C-n mindig jobban teljesít, tehát itt is igaz, hogy kisfilmes szenzorméretű fényképezőgépnél erősebb torzítást tapasztalhatnánk, de a látottak alapján az sem lehet problémás.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A sarkok sötétedése APS-C szenzor alkalmazása esetén minimális, még nyitott blendével is csak alig lépi át a 10%-ot, ami éppen hogy látható. Nyitott blendével ez a zoomtartomány háromnegyedétől jelentkezik, a nagyobb látószögeknél még ekkora peremsötétedéssel sem kell számolnunk.
Peremsötétedés
Képminőség
Az objektív nyitott blendénél meglehetősen lágy képet produkál, azonban F4 rekesznyílástól már szépen dolgozik. Ez igaz a 200 mm-es tele állásra is, itt az F4 és F5,6 között csak minimális különbség tapasztalható.
A homogenitás remek, bár az volna furcsa, ha egy fullframe szenzoros gépre tervezett objektívnél APS-C szenzorral is életlenedés lenne tapasztalható a sarkokban..
Értékelés
Bár nem fullframe szenzoros fényképezőgéppel próbáltuk ki a Sigma fényerős telezoomját, ami miatt eleve hendikeppel indult, mégis ennek fényében is azt mondhatjuk, hogy jól teljesített. Nyilvánvaló volt, hogy nem fogja ugyanazt a részletezettséget hozni nyitott blendén, mint a jóval drágább Canon, Nikon vagy Sony verziók. De árához mérten így is remek eredményt produkált. A színi hiba szinte elhanyagolható, ahogy a torzítás is alig mérhető. A peremsötétedés APS-C vázon szintén minimális. A rajzolat összességében nagyon jó, nyitott blendénél érezhető csupán a lágyság. A fókusz a HSM rendszer miatt kellően gyors és csendes.
Jelen objektívnek létezik egy optikai stabilizátoros változata is, Sigma 70-200mm f/2,8 APO EX DG Macro OS HSM néven.
Aki még kedvezőbb áron szeretne 70-200mm-es f/2,8-as objektívhez jutni, nézze meg a Tamron 70-200mm f/2,8 Di LD Macro optikáját (nem ultrahang motoros!), mely 1000 dollárnál alacsonyabb áron került forgalomba.
Tesztfotóink a cikkünk alatti linkről érhetők el!
