Képminőség
Színhiba
Az objektívbe csupán egy darab extra alacsony szórású lencsetag került, ennek ellenére a kromatikus aberráció igazán minimálisnak mondható. Teljesen nyitott blendén még a sarkokban is alig jelentkezik színi hiba. Ez a laterális kromatikus aberráció rekeszeléssel tovább csökkenthető, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy F2 rekesznél már egyáltalán nincs lilás elszíneződés a nagy fényerő különbségű területek határán sem.
Ezúttal sem maradt ki az axiális (más néven longitudinális) színhiba vizsgálata sem, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és képközépen is jelentkezik. Ez a jelenség főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten.
A helyzet itt annyira már nem rózsás, hiszen egészen F4-ig láthatunk a fókuszon kívüli, elmosódott élek körül zöldes, illetve bíbor elszíneződést. Ez adott esetben a bokeh körfoltjainál is észrevehető lehet.
Bokeh
Mivel portré objektívről van szó, a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh formája nem mellékes.
Nyitott blendénél a kép sarkaiban körkörösen lencse szerű formát figyelhetünk meg, amely különleges képi hatást kölcsönöz. A rekesz 9 lekerekített lamellából épül fel, így szűkebb blendénél sem kell nagyon szögletes bokeh-ra számítanunk.
A tesztkép alapján azonban jól látszik, hogy már F2,8 környékén is szögletessé válnak a háttér fényfoltjai.
Nincs azonban ez másként a többi nagy fényerejű portréobjektívnél sem, így ezt nagy hibaként nem kell megéljük.
Geometriai torzítás
Bár egy portré objektívnél sem kellemes, ha az ajtóban álló modell mellett az ajtófélfa görbül, azért itt nem annyira kardinális kérdés a geometriai torzítás milyensége, mint egy épületfotóra használt nagylátószögű változatnál. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne probléma egy esetleges túl nagy torzítás, de mivel az objektív fix gyújtótávolságú, így eleve kisebb torzítás várható.
Az előzetes várakozásunkat igazolta a próbánk is, még a tesztfotó alapján is nehéz torzítást kimutatni, ami azt jelenti, hogy 0,1% alatti lehet csak ez az érték.
Peremsötétedés
Portéknál sokan szeretik a finom vignettálást, így itt ez sem okozna nagy gondot, feltéve persze, hogy a megszokott kompozíciós elvek szerint fotózunk. Az erős peremsötétedés akkor okozhatnak problémát, ha valami extrém (képsarki) komponálásban gondolkozunk és az objektív vignettálása hirtelen jelentkezik, nem finom átmenettel.
Ennél az objektívénél sem túl erős vignettálásról, sem hirtelen átmenetről nem beszélhetünk. Teljesen nyitott blendénél 15%-kal sötétebbek a sarkok, mint a képközép, amely simán elfogadható, az átmenet pedig igen lágy.
Makró, közelfényképezés
Az objektív 50 cm-es közelpontja az átlagos portréobjektívekhez viszonyítva közelebb enged a témához, ebből adódóan a leképezési arány is nagyobb. Ez esetben a legkisebb tárgytávolságon fotózva kb. 14 cm széles témával tölthető ki a képmező, ami még felezett portrékhoz is bőven elég. Ha pedig tárgyfotóban gondolkozunk, még arra is jó lehet.
Képminőség
A portréobjektíveknél elfogadott dolog, ha nyitott blendén lágy képet ad. Bár egy nagy felbontású, kontrasztos, éles képből még mindig könnyebb lágy képet létrehozni utólag szoftveresen, mint egy lágy, kontrasztszegény képből tűéleset.
Az Olympus M.Zuiko Digital 45mm f/1,2 Pro nyitott blendén is nagyon szépen muzsikál, gyakorlatilag csak közelfotózásnál érezhető erősebb lágyulás, normál portré távolságból az F1,2 is szép rajzolatot ad, még a 20 Mpixeles E-M1 Mark II vázzal is.
A rajzolat a sarkokban is kiváló, így akik extrém sarokba komponált portréban gondolkoznak, azok is remek fotót készíthetnek, az élesség drasztikus csökkenése nélkül.
Két dolog lehet még kérdés, az egyik az ellenfény, a másik a diffrakció. Nos, az ellenfényt komolyabb napsütés híján nem nagyon tudtuk kipróbálni, de műfény használatakor nem tapasztaltunk problémát, ami már azért jelzi azt, hogy napfénynél sem lesz komoly gond.
A diffrakció tekintetében pedig elmondhatjuk, hogy a legjobb felbontást, azaz a sweet pointot F3,2-F4 környékén találjuk, F5,6-tól már a szűk blende okozta fényelhajlás miatt csökken a képélesség. A nyitott blende és a legrészletezőbb képet adó rekesz között azonban minimális a különbség, így ha kis mélységélességgel szeretnénk dolgozni, akkor sem kell lemondani a jó felbontásról.
Értékelés
Az Olympus megmutatta, hogy mikro NégyHarmad rendszerre is készíthető olyan portréobjektív, amelyet profik is komoly kompromisszum nélkül használhatnak.
Az Olympus M.Zuiko Digital 45mm f/1,2 Pro mind felbontásában, mind fényerejében remek, színi hiba nem terheli, a bokeh pofás, egyedül talán az árcédula lehet kicsit ijesztő, de még így is jóval kedvezőbb áron szerezhető be, mint a full-frame szenzoros gépekhez készült f/1,4-es vagy f/1,2-es modellek (persze nyilván azok a nagyobb szenzor – nagyobb gyújtótávolság – kisebb tárgytávolság miatt kisebb mélységélességet adnak).
Közvetlen konkurense a Panasonic Leica DG Nocticron 42,5mm f/1,2 ASPH Power O.I.S., amelyért 460-470 ezer Ft-ot kérnek. Ezzel szemben az Olympus M.Zuiko Digital 45mm f/1,2 Pro bruttó 400 ezer Ft-ért megvásárolható. Még egy lehetséges opciót megemlíthetünk, a manuális élességállítású Samyang 50mm f/1,2 ED AS UMC CS modellt, amely a kézi élességállítás szükségessége miatt viszont profi felhasználásra csak korlátozottan alkalmas.
Tesztünkhöz az objektívet és a vázat az Olympus Mintabolt-tól kaptuk kölcsön. Köszönjük!
Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!
