Bevezetés
Annak idején – majd’ 15 évvel ezelőtt -, amikor elkezdett érdekelni a fotózás, az átlag kompakt digitális fényképezőgépek 3×-os zoomobjektívvel készültek. S itt az átlag alatt értsük azt, hogy a gépek 90%-a. De nekem már akkor sem volt elég ez a zoomátfogás, többet akartam én is, így egy 8×-os zoomos modell lett az első gépem. Később sem nagyon adtam lejjebb, inkább csak eltolódtam a nagyobb látószög felé, feláldozva egy kicsit a teléből.
Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán és komolyabbnál komolyabb zommátfogású gépek jelentek meg, mígnem egyszer csak a megapixelháború helyett a gyártók elkezdtek a zoomátfogásban versenyezni. 30×-os zoom felett már csak kapkodtuk a fejünket, mert olyan mértékben felgyorsultak az események, hogy követni nehéz volt: egymásra licitáltak rá a gyártók, s most pedig már itt tartunk, az Olympus SP-100EE 50×-es zoomjánál. Jóllehet, az Olympus nem csúcstartó e téren, a Sony megelőzi 63×-os zoomjával, mégis az 50×-es átfogás első körben úgy tűnik, több, mint elég. Vagy mégsem? Egyes pletykák szerint ugyanis akár idén megjelenhet az első 2000 mm ekv. gyújtótávolságú kompakt gép.
De ne álmodozzunk, maradjunk a témánál.
Az Olympus mindig is kiemelt figyelmet fordított a nagy zoomos gépekre, gondoljunk csak a legendás Camedia C-xxxUZ szériára, amelyben 10×-es zoomos modelleket kínált. Igaz, akkoriban a nagylátószöget mellőznünk kellett, hiszen 40 mm-ről indult csak az élet ezeknél a gépeknél. 2007-ben aztán megjelent az első, igazi nagylátószöget is kínáló ultrazoom modell, az SP-550UZ, amely 28 mm-nek megfelelő látószöget is nyújtott. Innentől kezdve az új típusok lassan elérték a 24 mm ekv. komoly nagylátószöget, ami már egy amatőr fotósnak általában elegendő lehet.
Az Olympus az SP ultrazoom szériájának fejlesztése során tehát mát többször átlépte saját határait, legutóbb épp az SP-100EE-nél, amikor is a 40×-es zoomos SP-820UZ után létrehozta az 50×-es zoomátfogású legújabb objektívét.
Az Olympus SP-100EE bejelentésekor örömmel vettük, hogy a belépőszintű ultrazoom nem ragadt le a minimális szolgáltatáskészletnél, így az 50×-es zoomobjektíves gépnél az LCD mellett elektronikus kereső is rendelkezésünkre áll a képek komponálásához, s automata módok mellett félautomata (rekesz- és zársebesség-előválasztás), valamint teljes kézi mód is használható. Ezen túlmenően még egy érdekesség akad itt: az ún. Dot Sight kereső, ami egyedivé teszi az SP-100EE-t, hiszen ilyet más gépben nem láttunk eddig. Le kell azonban mondanunk a vakupapucsról és a RAW formátumról, s mint látni fogjuk, egyebek miatt is inkább a belépőszintű ultrazoomok közé kell sorolnunk tesztünk tárgyát.
Ennyi bevezető után most nézzük nagyvonalakban, mit is kínál az Olympus SP-100EE.
Az Olympus SP-100EE főbb tulajdonságai:
- 16 megapixeles, 1/2,3″ típusú BSI-CMOS érzékelő
- beépített irányzék, mozgó és távoli témák befogásához
- TruePic VII processzor
- max. ISO6400 érzékenység
- 50×-es optikai zoom, 24-1200mm ekv. gyújtótávolság, f/2,9-6,5 fényerő
- Super Resolution technológia (100×-os ekv. digitális zoom)
- 1 cm makró munkatávolság
- optikai stabilizátor
- FAST AF élességállító rendszer
- fókusz limit gomb
- automata és fél-automata módok (rekesz- és zársebesség előválasztás), teljes kézi üzemmód
- 7,1 kép/mp-es sorozat
- FullHD videó 60 kocka/mp sebességgel
- Slow-motion videófelvétel VGA vagy QVGA felbontásban 120 vagy 240 kép/mp frissítéssel
- 3″ képátlójú LCD 460.000 képponttal
- elektronikus kereső, 921 ezer képponttal
- művészi szűrők
- egyszerű panoráma készítés
- SD/SDHC és SDXC kártyák támogatása
- FlashAir (Wi-Fi) kártyával is használható
- lítium-ion akkumulátor
Konkurencia
Az igen nagy átfogású ultrazoomok között az SP-100EE közvetlen vetélytársának tekinthető a Canon PowerShoz SX50 HS 12 Mpixeles CMOS képérzékelővel, 50×-es zoommal, vakupapuccsal, RAW formátummal, a Sony Cyber-shot DSC-HX400V 20 Mpixeles CMOS képérzékelővel és 50×-es zoommal, szintén a Sony-tól a Cyber-shot DSC-H400 20 Mpixeles CCD-vel és 63×-os zoommal, a Nikon Coolpix P600 16 Mpixeles CMOS szenzorral és 60×-os zoomobjektívvel, illetve a visszafogottabb Nikon Coolpix P530 szintén 16 Mpixeles CMOS-szal, de „csak” 41,7×-es zoommal. Rajtuk kívül még e ligában játszanak a Samsung WB2200F 16 Mpixeles CMOS szenzorral, 60×-os zoommal és beépített portrémarkolattal, a Panasonic Lumix DMC-LZ40 20 Mpixeles CCD-vel és 42×-es zoommal, a Panasonic Lumix DMC-FZ72 16 Mpixeles CMOS szenzorral és 60×-os zoommal, valamint a Fujifilmtől a FinePix S9200 16 Mpixeles CMOS képérzékelővel és 50×-es zoommal és a FinePix S8400 hasonló szenzorral és 44×-es zoommal. Megjelent már a Fujifilm FinePix S1 is, amely remek fényerejű objektívvel készül, s vakupapucsot is kínál, ez a modell azonban egyelőre még nem kapható, s a pontos árát sem ismerjük.
A fenti gépekhez egy fontos megjegyzés: a CMOS szenzoros modellek FullHD felbontásban képesek videofelvételre, a CCD-s változatok azonban csak HD-ben.
