Röviden: Fujifilm FinePix Z1 teszt

0




Külső, kezelés

A rejtett optikás ultrakompaktoknál megszokott módon a FinePix Z1 is annak köszönheti keskenységét, hogy a lencsesor nagy része nem vízszintesen, hanem függőlegesen helyezkedik el a gépben. A gép fő karakterét adó elcsúsztatható ajtó mögött található az optika, ezzel a mozdulattal kapcsolhatjuk felvétel módba a gépet, valamint kikapcsolt állapotban megvédhetjük az objektívet a károsodástól, koszolódástól. Felül található az exponálógomb, ami kissé kicsire sikerült, valamint a “módválasztó”, ami tulajdonképpen egy kétállású kapcsoló, amivel a fénykép- és videó módok között választhatunk. A hátoldalon is lehetetlen eltévedni, hiszen a kijelzőn kívül összesen négy gomb található, amelyekkel a zoomot, a képbeállításokat (F), a képernyőn található információkat (Disp) állíthatjuk, valamint lejátszás módba kapcsolhatunk (Play). Felvételkor a kijelző fényerejének növelésére, a makró mód bekapcsolására, a vakumód és az időzítő beállítására szolgál a négyirányú gomb, amivel egyébként a menükben való navigálás is leegyszerűsödik. A gombleosztás tehát ismerős lehet azoknak, akik már találkoztak a Fujifilm ultrakompaktjaival (például az F10-zel).

A gép fém teste kellemes fogású, egykezes fényképezésre súlya miatt alkalmas, bár ilyenkor kissé kényelmetlen a kicsi exponálógomb lenyomása, talán jót tett volna, ha jobban kiemelkedik a géptestből. Az állványmenet nem a gépen, hanem a hozzá kapott dokkolóállomás alján, középen kapott helyet – így viszont csak akkor lehet kártyát vagy akkumulátort cserélni, ha a gépet kivesszük a dokkolóból, valamint zavaró lehet, hogy nem lehet úgy berakni a gépet, hogy teljesen mozdulatlan maradjon a dokkolóállomásban. A FinePix Z1 menüje lényegében ugyanaz, mint az F10-é, vagyis kellően sok menüpont fér ki a kijelzőre, a beállítások könnyen elérhetőek, és végre kijavították a zavaró angoltalanságokat is.

LCD

A nagyméretű, 2,5″ LCD napfényben is jól teljesít, ha pedig nem lenne elég a fényereje, egy gombnyomással még fényesebbé tehetjük. A gyártó külön kiemeli karcállóságát, ezt érthető okokból nem szerettük volna tesztelni… Az, hogy pozitív vagy negatív dolog az optikai kereső hiánya, egyéni ízléstől függ, a gép kis mérete miatt azonban nem biztos, hogy jól lehetne használni, és a kijelző úgyis 100 százalékosan lefedi a készülő képet.



Optika, sebesség

A rejtett optika a kategóriában megszokott tulajdonságokkal rendelkezik: átlagosnak mondható (maximum F3,5/F4,2 nagylátószög/tele esetén) fényereje mellett 35mm-es kisfilmes rendszerben számolva 36mm – 108mm-es zoomtartomány, vagyis 3x optikai zoom jellemzi. Az 5,1 effektív megapixeles érzékelő maximum 2592×1944 pixeles felbontású JPEG képeket rögzít, ami nagyobb nyomatokhoz is bőven elég. A legkisebb tárgytávolság nagylátószög esetén normál módban 60 cm, míg makró módban átlagosnak mondható 8 cm.

A záridőt 1/1000 és 4 másodperc között választja meg a gép, amely egyébként büszke lehet sebességére. Méréseink szerint a bekapcsolás az előlap elhúzása után villámgyors, alig 1 másodperc, a zoom tele állásba nagylátószögből kb. 1,8 másodperc, látható tehát, hogy a gép az azonnali képkészítésre lett kihegyezve. Az optikai zoomtartomány két vége között 10 lépésben állíthatunk, ami precíz kompozíciót tesz lehetővé.



Vaku

A vaku egy kis “ablakon” keresztül néz ki az elülső ajtón át, bekapcsoláskor így teljes szélességében látszik. Hatótávolsága nem hagy kívánnivalót, nagylátószög esetén maximum 3, tele állásban 2,3 méter, ami bőven elég egy ilyen kis point-and-shoot gépnek. A választható vakumódok auto, bekapcsolt, vörösszem-hatás csökkentő, kikapcsolt. A vaku melletti kis fehér lámpa az időzítő lámpája, a gép autofókusz-segédfénnyel nem rendelkezik.

Beállítások

A Z1 egyik előnye egyben hátrányává is válhat: nem biztos ugyanis, hogy minden helyzetben megfelelő az előre beállított felvételi módok egyike (auto, természetes fény, portré, tájkép, sport, éjszakai), vagy a hatféle fehér-egyensúly (auto, napfény, árnyék, 4 féle izzó). Természetesen a point-and-shoot szellemben készült gép nem is arra való, hogy az ember pepecseljen a záridővel vagy a blendével, de belekerülhetett volna a manuális fehér-egyensúly, vagy az F10-nél annyira hasznos hosszú expozíció mód, hogy pontosabban meg lehessen határozni a használt záridőt az éjszakai, valamint a sötétebb beltéri képeknél. A manuális mód azt jelenti, hogy a témamódokkal ellentétben a fehéregyensúlyt és az expozíció-kompenzációt is beállíthatjuk, utóbbit +-2Fé értékig, 1/3-os lépésekben.

ISO-érzékenység tekintetében az auto/64/100/200/400/800 értékek közül választhatunk, és bár 200-as érték felett már láthatóan zajos a kép, még 800-as érzékenység esetén is kategórián belül korrekt képeket kapunk. Az effektek tekintetében nincs túlkínálat: a chrome effekt a színtelítettséget és a kontrasztot növeli, míg a black&white mód értelemszerűen fekete-fehér képeket eredményez. Az időzítőt 2 és 10 másodperc értékekre állíthatjuk, ezt minden kép készítése előtt újból be kell kapcsolni, de pozitívum, hogy ez két kényelmes gombnyomással elvégezhető.

Videó, sorozatfelvétel


AVI videó
640×480; 0:11 mp; 14 MB

A videó mód jó: a gép 640×480 felbontású videót rögzít 30 kép/másodperc sebességgel, a kártya kapacitásáig, a zoom ilyenkor inaktív. A kép mellé (ahogy az ebben a kategóriában megszokott) mono hangot is rögzít a gép. Furcsa módon a gép nem rendelkezik sorozatfelvételi lehetőséggel.

Extrák

A FinePix Z1 főleg a lejátszáskor kínál extra funkciókat, de kategóriájában ezek is megszokottnak mondhatók: albumba rendezés, max. 30 másodperces hangjegyzet, diavetítő mód, 4,1-szeres nagyítás visszajátszáskor, PictBridge-mód támogatása, utólagos képkivágás, -forgatás. Igazából szükséges a gép működéséhez, így nem számít extrának a dokkolóállomás, ami állványmenetként is szolgál, valamint a gépet belehelyezve lehet feltölteni az elkészült képeket, vagy újratölteni az akkumulátort. Mivel a fényképezőgépen csak egyfajta bemenet van, ezért nem is lehet dokkoló nélkül ezeket a műveleteket elvégezni.





Akku, memóriakártya

A Fujifilm itt is ragaszkodott a saját (xD) memóriakártya használatához, a géphez kapunk is ebből egy 16 MB kapacitásút. Ez igazából csak egy szép gesztus, hiszen maximális felbontás esetén képből 6 darab, filmből pedig 13 másodpercnyi rögzíthető rá, ajánlott tehát a nagyobb kártya beszerzése. Az akkumulátor jól bírja, és a dokkoló segítségével kb. két óra alatt teljesen feltölthető.

A doboz tartalma:

  • 16MB xD memóriakártya
  • NP-40 Li-ion akkumulátor
  • töltőkábel
  • dokkolóállomás
  • csuklószíj
  • A/V kábel
  • USB-kábel
  • szoftver CD
  • használati utasítás

Összegzés

A Fujifilm FinePix Z1 tehát a gyártó első rejtett optikás ultrakompaktja, és annak ellenére, hogy semmit sem visz túlzásba (sem a kinézet, sem a funkciók terén), bőven elegendő lehet azoknak, akik nem akarnak bajlódni a manuális beállításokkal, nem akarnak effekteket, vagy millió képmódot, csak egy stílusos, mindenhol elférő fényképezőgépet keresnek, ami képminőségben is megállja a helyét.

A Fujifilm FinePix Z1 ára jelenleg bruttó 95 000 forint.

A tesztgépet a Extreme Digitaltól kaptuk kölcsön, köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!