Felépítés
Ergonómia
A Nikon Coolpix P600 a komolyabb méretű gépek közé sorolható, ebből adódóan bőven volt hely kényelmes markolat kialakítására. Szó nem is érheti a ház elejét, némelyik belépőszintű DSLR is megirigyelhetné a P600 kényelmes fogását, a csúsásgátló gumi bevonattal ellátott markolaton még a kisujjunk is egész jól elfér. Szintén a kényelmet szolgálja a hátulapon lévő kiemelkedés is, amelynek mutatóujjunkat támaszthatjuk, s amely közelében található a dedikált videofelvétel indító gomb.
A gép formája a szokásos: jó markolat, méretes objektív, felpattanó vaku, üzemmódtárcsa és elektronikus kereső.
Az összeszerelés és az alkalmazott anyaghasználat példás, sem recsegés-ropogás nem tapasztalható, sem a használt anyagokra nem mondhatunk rosszat. A felső részre beépített fényesebb fekete részek ráadásul a gép megjelenését is feldobják.
A gép használata során jópár gomb áll rendelkezésünkre, a felső részen a szokásos kezelőszerveken kívül egy Fn gombot találunk, amelynek funkciója programozható (felbontás, tömörítés, Picture Control, fehéregyensúly, fénymérés, sorozat mód, érzékenység, AF mező mód, stabilizátor módja).
A hátlap is bővelkedik gombokban, ezek a jól megszokott menü/lejátszás/törlés funkciókat valósítják meg, valamint az EVF/LCD váltását, illetve a kijelzett adatok mennyiségét. A négy irányú navigálógommbok előre programozott funkciókat kaptak (vaku, önkioldó, expozíció kompenzáció, makró, AF és MF mód), de maga a tárcsa vezérlőtárcsaként is használható. Ilyenből egyébként kettő is került a gépre (ennek ellenére nagyított nzetben nem lapozhatunk a képek között).
Bár a zoomot az exponáló gomb körüli zoomkarral is állíthatjuk, az objektív tubusára is került egy zoomkar, amelynek funkciója viszont programozható: az optikai zoomon kívül választhatjuk ide a kézi élességállítást is, vagy a zoom visszaállítását (egy keret jelzi a korábbi képkivágást).
Gyorsmenü sajnos nem került a gépbe, így azokért a paraméterekért, amelyeket közvetlen gombbal nem állíthatunk, mindenképpen a menübe kell mennünk. Kissé kiábrándító, hogy ennél a gépnél is ugyanazzal a lassú lapozással és a fő menük közötti lassú váltással találkoztunk, mint a Coolpix P340-nél. Nem idegesítően lassú, de aki már keni-vágja a gép menüjét és tudja, hová kellene lapoznia, azt bizony feltarthatja ez a késlekedés.
A gép aljára fém állványmenet került, közvetlen mellette az akkumulátor és kártya foglalat ajtaja, így sajnos állványra helyezett gépből memóriakártyát cserélni lehetetlen anélkül, hogy le ne szerelnénk az állványról, vagy az állványfej talpáról.
Képérzékelő
Manapság a komolyabb kompaktokban már igen elterjedtek a BSI-CMOS szenzorok, így nem meglepő, hogy a Coolpix P600-ba is ilyen került. Méretét tekintve az átlagos 1/2,3″ típusú, felbontása pedig a mai átlagnak megfelelően 16 Mpixeles. Fotózáskor maximum 4608×3456 pixeles képeket készíthetünk, ettől lefelé 8 Mpixel, 4 Mpixel, 2 Mpixel és VGA választható. Fotóink oldalaránya nem csak a szokásos 4:3, de 3:2, 16:9 és 1:1 is lehet. A gép csak JPEG képformátumot kínál, melyből Finom, vagy erősebb tömörítésű Normál választható. Veszteségmentes formátum nem választható.
A fotók feldolgozását EXPEED C2 processzor végzi, amely ugyan már nem mai gyerek, de ennek ellenére jól teszi a dolgát.
A fényképezőgép érzékenysége ISO100 és 6400 közötti lehet, az értékeket 1 Fé-enként állíthatjuk. Automatikus érzékenység módban a gép köztes értékeket is választhat, amelyek 1/3 Fé-nél is kisebb lépésközben követik egymást, ISO100-tól kezdődően ISO110, 125, 140, 160, 180, 200, 220, 250, 280, 320, 360, 400, stb. értékekkel is találkoztunk, azaz a lépésköz 1/6 Fé. Ez bizony ritka lehetőség, nem hogy egy kompakt géptől, de még egy DSLR/MILC géptől is az volna. Automatikus érzékenységnél megadható a minimális zársebesség is 1-1/125 mp között, de egyébként a gép a gyújtótávolság függvényében ezt is képes önmaga meghatározni. Az automatikus érzékenység minimuma nem, de maximuma beállítható ISO400, vagy ISO800-ra (fix tartományú automata), illetve ennek elmulasztása maximum ISO1600-ig engedi a gépet.
Optika
A fényképezőgép 60×-os zoomátfogású objektívvel rendelkezik, amelynek fizikai gyújtótávolsága 4,3-258 mm. Az alkalmazott szenzor méretéből adódóan látószögben olyat kapunk, mint egy kisfilmes 24-1440 mm-es objektív. A fényerő nagylátószögnél f/3,3, amely már minimális zoomnál, 25 mm ekv. gyújtótávolságnál f/3,5-re romlik, s a teljes zoomtartományban szépen lassan csökken. Érdemes megemlíteni, hogy ekv. 300-1100 mm között f/5,6 a fényerő, amely sokkal jobb, mint az Olympus SP-100EE-é, amely már ekv. 460 mm-től f/6,3 fényerővel bír csak.
Az objektív elé objektívvédő sapkát helyezhetünk, amelyhez szíj is jár, de napellenzőt nem mellékel a gyártó.
Az objektíven belül 4 ED (extra alacsony szórású) és 1 Super ED (szuper alacsony szórású) lencsetagot is elhelyeztek a jobb képminőség és az alacsonyabb kromatikus aberráció érdekében. Persze manapság ez ma már nem sokat jelent, hiszen a kromatikus aberráció szoftveresen is igen hatékonyan csökkenthető.
A zoom az exponáló gomb körüli gyűrűvel és az objektív bal oldalán lévő kapcsolóval egyaránt vezérelhető. A zoom használata során a zoom hozzávetőleges pozícióját a kijelző felső részén olvashatjuk le, de számszerűen nem látjuk. Az optikai zoomon felül maximum 2×-es digitális zoom is használható, ha esetleg az 1440 mm ekv. gyújtótávolság nem volna elegendő.
Optikai és digitális zoom
A fényképezőgép rekesz-előválasztás módot is kínál, az objektíven belül hat lamellás blendét alakítottak ki.
Kijelző
Az Nikon Coolpix P600 hátuljára minőségi, 3″-os képátlójú, 921 ezer képpontból álló kijelző került, amely 180 fokban kihajtható és 240 fokban elfordítható.
A kijelzőnek nem csak a felbontása, de a betekintési szögei is remekek. A háttérvilágítás fényereje 6 lépésben módosítható.
Erős napsütésben ill. a gép stabilabb tartásánál jön jól az elektronikus kereső, amelyet dioptria korrekciós tárcsával is elláttak, viszont betekintés érzékelő szenzor nem került az EVF-re. Az LCD és az EVF közötti váltást a hátlapon lévő |[]| gomb megnyomásával végezhetjük. Az elektronikus kereső sajnos csupán 201.000 képpontból épül fel, amely nem túl részletgazdag képmegjelenítést eredményez, ráadásul a keresőben látható kép mérete is meglehetősen kicsi (17,6 fok, egy képzeletbeli 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű SLR keresőképének 44%-a), de a képek komponálásához végülis elegendő.
A kijelzőkön fotózáskor a fókuszkereten kívül a hátralévő képek száma, a rekesz és zársebesség, az akkuállapot, a képméret és minőség, a zajszűrés, a videó felbontása és képfrissítése, a vakumód, a manuális fókusz mód és az üzemmód látható. A kijelzőn láthatjuk az általunk beállított érzékenységet, de ISO Auto módban csak egy „ISO” feliratot mutat a gép, az általa választott érzékenység rejtve marad. A kijelzőre a menüben harmadoló segédrácsot és élő hisztogramot is varázsolhatunk.
Az elkészült fotók lejátszása során azok adatait is megtekinthetjük, de a korábbi Nikon gépekkel szemben itt a fel-le iránygombokkal nem az információk mennyiségét módosítjuk, hanem a képek között lapozunk. A kijelzendő adatok részletességét a Disp gombbal változtathatjuk meg. A legrészletesebb módban az érzékenység, exp. korrekció, fehéregyensúly, képmód, üzemmód, zársebesség, rekeszérték és a kép felbontása/tömörítése olvasható le. Részletes nézetnél alul hisztogram is megjelenik, ahol a jobbra/balra gombokkal kiválaszthatunk egy világosság értéket, amelyet a gép villogtatni fog, azaz mind a bebukott, mind a kiégett részek megjeleníthetők, sőt még a középtónusok is. Mindez jól hangzik, de az adatok kijelzése sajnos meglehetősen lassan történik. Ugyanezt egyébként a Coolpix P340-ben már láthattuk:
A fotók között a fel és le (illetve nem részletes nézetnél a jobb és bal) iránygombokkal lapozhatunk, folyamatosan nyomva tartva akár gyorslapozás módban is. Ha a képekbe belenagyítunk, a kiváló felbontású LCD-nek köszönhetően 10×-es nagyításnál tökéletes élességellenőrzést végezhetünk. Sajnos hiába a két vezérlőtárcsa, arra nincs lehetőség, hogy nagyított nézetben váltsunk a képek között, megkönnyítve ezzel az azonos témáról egymás után készült képek fókuszellenőrzését.
Vaku
Az Nikon Coolpix P600 felpattintható vakuval rendelkezik, amely felnyitott állapotban mintegy 7,5 cm magasra ugrik az optikai tengelyhez képest. A felnyitást minden esetben a vaku melletti kapcsolóval kézzel kell kezdeményezni, a gép ezt nem teszi meg helyettünk. A villanó üzemmódjai között derítő, hosszú szinkron, második redőnyre szinkronizált hosszú szinkrons és vörösszem csökkentő módokat találunk. Sajnos szoftveres vörösszem-korrekció nem érhető el, pedig a retusálás eszközök között bőven elférne, s talán a bőrlágyításnál ez hasznosabb lenne.
A vakuteljesítmény kézzel nem adható meg, de kompenzálható ±2 Fé tartományban.
A gépre vakupapucs nem került, így külső vakut nem csatlakoztathatunk hozzá, de slave vakukat természetesen használhatunk, ha azok alkalmasak az elővillantás érzékelésére .
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A csatlakozókat a markolat jobb oldalán lévő gumiajtó mögött találjuk. Itt található a micro USB csatlakozó, valamint az opcionális micro HDMI kábel aljzata.
A memóriakártya foglalatát a gép alján, az akkumulátort is rejtő ajtó mögé helyezték. SD, SDHC és SDXC kártya is használható. A gépbe 56 MB belső memóriát építettek, amely külön memóriakártya nélkül 12 db teljes felbontású, vagy 24 db 8 Mpixeles kép mentésére ad elegendő helyet.
A készülékhez EN-EL23 típusú lítium-ion akkumulátort kapunk. A 3,8 V-os, 1850 mAh kapacitású akkumulátor 7,1Wh energiát képes eltárolni.
Az akku töltöttségét három állapotú ikonon ellenőrizhetjük.
Az akkumulátor foglalatot a már említett fém zsanéros ajtó rejti, amely fém megerősítést is kapott, de esetleges letörése sem okozza a gép használhatatlanságát. Az ajtó kinyitása után az akku még nem esik ki, azt egy retesz tartja a helyén.
Az akkumulátort a gépben tölthetjük fel, ha csatlakoztatjuk a mellékelt USB-s töltőhöz, vagy USB-n keresztül számítógéphez (vagy akármilyen okostelefon mikro USB végű töltőcsatlakozójához). CIPA ajánlású gyári mérések szerint egy feltöltéssel 330 kép készíthető.
