Felépítés
Ergonómia, kezelés
A Olympus SP-800UZ fogásának jót tesz a létrehozott markolat. Igaz, lehetne kissé vaskosabb, de így is kényelmes fogás esik a gépen.
Kezelőszervek tekintetében nem nevezhetjük túlzsúfoltnak a masinát, hiszen fent csak a bekapcsoló gomb, a zoomvezérlő kar és ennek közepén az exponáló gomb található, míg hátul további 5 gomb és egy tárcsa.
Az biztos, hogy eltévedni nem fogunk a gombok között.
A kezelőszervek többségét persze hátul találjuk, innen érhető el a közvetlen videófelvétel, itt kapcsolhatunk lejátszás módba, ide került a négyirányú navigáló billentyűket is helyettesítő tárcsa, valamint a menü és súgó gombok. A négyirányú navigáló billentyűk feladatát is ellátó tárcsa négy hozzárendelt funkciót kínál, melyek a következők:
- Fel: LCD-n megjelenő információk mennyiségének váltása (felvétel és lejátszás módban egyaránt)
- Balra és Jobbra: felvétel módban a funkció menü megjelenítése, lejátszás módban a képek közötti lapozás.
- Le: felvétel módban szintén a funkció menü megjelenítése és benne való mozgás, lejátszás módban egy, vagy több kép törlése.
Azt azért sajnálom, hogy a tárcsa felvétel módban nem rendelkezik komolyabb funkcióval. Jó lett volna pl. az expozíció kompenzációt közvetlenül hozzárendelni.
Optika
Az Olympus SP-800UZ egyik legérdekesebb része az objektíve. Fizikai gyújtótávolsága 4,9-147 mm közötti, vagyis 30×-os zoomátfogású. Az alkalmazott 1/2,3″ típusú CCD-vel a használható látószög megfelel egy képzelebetli 28-840 mm-es kisfilmes optikáéval. A fényerő mindeközben nagylátószögnél f/2,8, míg tele állásban is f/5,6.
Az objektíven belül valódi rekesz található, így nem csak két érték közül választhat a gép. Kár, hogy kézileg nem adhatunk meg rekeszértéket.
Az optika elé szűrőt, vagy előtétlencsét nem helyezhetünk. A frontlencse védelmére a gyári dobozban mellékelt műanyag kupak szolgál.
Képérzékelő
A Olympus SP-800UZ-be napjaink egyik legnagyobb felbontású szenzora került. Az 1/2,3″-os CCD-n 14 millió effektív pixelt helyeztek el, ezzel maximum 4288×3216 (13,8 Mega) pixeles képek készíthetők. Ezen kívül további 6 kisebb felbontás választható. A képek oldalaránya 4:3 mellett 16:9 is lehet, ez esetben további két felbontás áll rendelkezésünkre.
A képek JPEG tömörítéssel kerülnek elmentésre, a tömörítési fok finom és normál érték közül választható ki.
Az érzékenységet a fényképezőgép is képes automatikusan megválasztani, melynek során maximum ISO400-at, High ISO módban max. ISO1600-at állíthat be. Automatikus álláson kívül mi magunk is megadhatjuk a kívánt érzékenységet ISO 50 / 100 / 200 / 400 / 800 / 1600 / 3200 értékek valamelyikére. Az ISO3200 érzékenységet csak max. 5 Mpixeles felbontásban használhatjuk.
Kijelző
Szintén egyedi és érdekes a gép hátlapjára szerelt LCD. No nem azért, mert óriási méretű, bár a 3″ képátló azért tekintélyesnek számít. Nem is azért, mert esetleg érintésérzékeny lenne, erről ugyanis szó nincs. S még csak az sem oka a csodálatnak, hogy nagy lenne a felbontása, hiszen 230 ezer szubpixel ma már nem számít komolynak. A fő érdekesség a kijelző formája, pontosabban az oldalaránya, ami 16:9. A valóságban 2,9″ (7,5 cm) hasznos képátlójú kijelző előnyei sajnos ezzel ki is merültek. A felbontás nem túl nagy, bár ahhoz elég, hogy ne legyen zavaróan pixeles a kép. A betekintési szög is alacsony, így fej fölül fotózáskor nem lesz olyan könnyű dolgunk.
A háttérvilágítás erősségét a menüben 5 lépésben állíthatjuk.
Felvételkor az élőképen túl kérhetjük a következők megjelenítését is: hátralévő videó időtartama, a hátralévő képek száma, tömörítési fok, élő hisztogram, illetve segédrács. Lejátszáskor expozíciós adatokat és hisztogramot is a kijelzőre varázsolhatunk. Kár, hogy a kiégett részeket nem villogtatja az SP-800UZ.
A kész képek lejátszásakor a lapozás érdekes módon történik. Talán mondhatnám azt is, hogy túlcsicsázva. Ha lejátszás módban a jobbra/balra gombot folyamatosan nyomva tartjuk, vagy a vezérlőtárcsát folyamatosan forgatjuk, áttérünk gyors lapozásba. Eddig még semmi különös nincs, hiszen ilyet más gép is csinál, némelyik a JPEG-be ágyazott EXIF bélyegkép segítségével igen gyors lapozást tesz lehetővé.
Az Olympusnál azonban úgy gondolták, hogy legyen csicsás ez a gyorslapozás, ezért ebben a módban nem csak egyszerűen egyik képet látjuk a másik után, hanem egyik oldalról beúszva jelennek meg a pici képek, amelyek ráadásul hol kisebbek, hol nagyobbak, s szinte véletlenszerűen hol a képernyő felső, hol az alsó részében helyezkednek el, picit egymást is átfedve. Ennek következménye, hogy lapozáskor az ember szeme úgy jár fel-le, mint egy ping-pong meccsen. Már csak hab a tortán, hogy a lapozás egyre gyorsabb, pár másodperc után olyan sebességre kapcsol, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Talán Bazsó Gábor is efféle edzett szemmozgató izomra gondolt, amikor a weblapok gyors áttekintéséről beszélt egyik reklámjában.
Kövezzenek meg, de úgy gondolom, hogy az Olympus ezt a túlzott dizájnolást igazán kihagyhatta volna, vagy ha ragaszkodik hozzá, legalább tegye lehetővé a kikapcsolását.
Nincs még vége azonban a kínlódásomnak. Az egymást követő képek összehasonlítása sem egyszerű. Sokszor szoktam ugyanis úgy ellenőrizni a fotókat, hogy az egymás utániakat többször oda-vissza változatva tekintem meg. A beúsztatás miatt ez itt szinte lehetetlen, különbséget így képtelenség észrevenni, mert az oldalról mozgó új kép megzavar. Szerencsére találtam egy kiskaput. Ha a képbe minimálisan belenagyítunk, akkor is lehetőségünk van a képek közötti váltásra, s ez esetben már sem úsztatás, sem fade-elés, sem más felesleges effekt nem szól közbe.
A képek visszanézésekor kb. 7,8×-es maximális nagyítást érhetünk el, mely jobbára elég az élesség ellenőrzésére. Az 1:1-es raszterillesztéshez egyébként 11,6×-es nagyításra lenne szükség, így mi a kijelzőn sajnos az 1×1, de még a 2×2 pixeles részleteket is egybemosódva látjuk.
A képek közötti lapozásról már ejtettem pár keresetlen szót, a sebességéről azonban még nem írtam. Bár szinte követhetetlen, s jojózásba kezd a szemünk, a képek között gyorsan lapozhatunk, 100 képet kb 13 mp alatt tekerhetünk át. A nagyítás remek gyors, a teljes 7,8×-es nagyítás eléréséhez kevesebb, mint 1 mp-re van szükség.
Vaku
A Olympus SP-800UZ-re felpattintható vakut került, melyet csak a fotós nyithat ki, a gép maga nem képes rá. A kinyitott villanó az optikai tengelyhez képest 6 cm-rel magasabbra emelkedik. A vaku üzemmódjai között tiltott, automatikus, automatikus vörösszem csökkentő, derítő, derítő vörösszem csökkentő, és lassú szinkronú található. Második redőnyre, vagyis az expozíció végére nem időzíthetjük a vakufényt.
Ha a vörösszem csökkentő mód ellenére vörösszemek alakulnának ki a képen, ennek javítására lejátszás módban van lehetőségünk.
A vaku feltöltése a Li-ion akkumulátor ellenére lassú, még derítésnél is 4,5-6 mp-nek kell eltelnie, mire újabb vakus képet készíthetünk. Teljes sötétségben, tele állás mellett ez a folyamat akár 8 mp-ig is eltarthat. Szerencsére a töltés alatt is működik az AF, s az exponáló gomb teljes lenyomása is kiváltja az exponálást, csak előbb a gép megvárja, míg a vaku kondenzátora feltöltődik.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az SP-800UZ aljára műanyag állványmenetet helyeztek, nagyjából a markolat és az optika között félúton. Erre a pozícióra nyilván azért volt szükség, hogy a fényképezőgép kis méretű maradhasson: itt volt még hely. Az állványra helyezett fényképezőgépből így nem tudjuk cserélni sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort.
A csatlakozók mindegyikét jobb oldalon egy műanyag takarólap mögé rejtve találjuk. Ide helyezték a mini HDMI és a kombinált Hi-Speed USB 2.0 és A/V kimenetet.
A fotók és videók számára a gép 1,8 GB-nyi belső flash memóriát kínál, amely bizony átlagos felhasználás esetén elég is lehet. Ez 18 percnyi finom tömörítésű HD videó, 35 percnyi normál tömörítésű HD videó, vagy 240 finom, illetve 470 normál tömörítésű 14 Mpixeles fotó tárolásához nyújt kellő kapacitást. Ha ez mégsem lenne elegendő, akkor ezt SD, illetve SDHC memóriakártyával bővíthetjük tovább. A kártyafoglalat az akkumulátor fedlapja alatt található. Az ezt fedő ajtót fém megerősítéssel is ellátták, de ha mégis letörne, akkor sincs komolybaj, mivel az akkut nem csak ez az ajtó tartja, s a gép sem kapcsol ki az ajtó kinyitására.
A fényképezőgépet LI-50B jelű Li-ion akkumulátorról üzemeltethetjük, mely 3,7V feszültségével és 925mAh töltésével mintegy 3,4Wh energiát tárol. Az akku töltése a gépen belül történik, ha USB-n összekötjük számítógéppel, vagy csatlakoztatjuk a hálózati USB adepterhez. Az USB-s töltés előnye, hogy notebookkal vagy netbookkal rendelkezők könnyebben tölthetik fel majd fényképezőgépük akkuját, illetve egyes gépkocsikban már gyárilag található USB aljzat.
A fényképezőgép az akkumulátor töltöttségét 4 szinten jelzi: üres, 1/3, 2/3, tele. CIPA ajánlású gyári mérés szerint egy feltöltéssel 200 kép készíthető.
