Felépítés
Ergonómia, kezelés
Szeretem azokat a gyártókat, akik ügyelnek a kényelemre. Az Olympus ilyen. Ez abból is látszik, hogy hiába, hogy utazózoomok közé sorolható az SZ-20, s viszonylag vékony vázba került, mégis létrehoztak rajta valamiféle markolatot. Nyilvánvalóan nincs olyan fogás rajta, mint egy méretes ultrazoomon, de a kényelmet ez is kiválóan szolgálja. Stabilan és könnyedén kézben tarthatjuk az SZ-20-at.
Kezelés, használat szempontjából gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy az SP-610UZ-vel megegyező. Ez annyira igaz, hogy az összes gomb és tárcsa ugyanott található mindkét masinán. Fent a bekapcsoló gomb, a zoomvezérlő kar és ennek közepén az exponáló gomb található, míg hátul a videófelvétel közvetlen gombja, a lejátszás, a menü, a súgó, illetve a négyirányú navigálógombokat is helyettesítő vezérlőtárcsa található. Ez utóbbi négy hozzárendelt funkciót is kínál, melyek a következők:
- Fel: LCD-n megjelenő információk mennyiségének váltása (felvétel és lejátszás módban egyaránt)
- Balra és Jobbra: felvétel módban a funkció menü megjelenítése, lejátszás módban a képek közötti lapozás.
- Le: felvétel módban szintén a funkció menü megjelenítése és benne való mozgás, lejátszás módban egy, vagy több kép törlése.
Ahogy az SP-610UZ-nél, úgy az SZ-20-nél sincs közvetlen funkciója a vezérlőtárcsának. Jó lett volna volna pl. az expozíció kompenzációt közvetlenül hozzárendelni, mert így most kicsit nehézkes ennek beállítása (a funkciómenü 5. eleme).
Az SZ-20 aljára műanyag állványmenetet helyeztek, kb. 1,5 cm-re az optikai tengely vetületétől. Mivel az állványmenet közvetlen közelében található az akkumulátor és memóriakártya foglalat ajtaja, így állványra helyezett fényképezőgépből nem tudjuk cserélni sem a memóriakártyát, sem az akkumulátort anélkül, hogy a gépet leszerelnénk az állványról (illetve állványtalpról).
Optika
Az Olympus SZ-20 12,5×-es zoomátfogású, 4,2-52,5 mm közötti fizikai gyújtótávolságú objektívet kapott, melyen belül 9 lencsetagot 8 csoportba rendeztek (4 aszférikus és 2 ED üveg tag is helyet kapott). Ez a zoom tartomány manapság az utazózoomok között átlagosnak tekinthető, van ennél kisebb és van ennél jóval nagyobb átfogású is. Az 1/2,3″ típusú szenzorral ez a gyújtótávolság tartomány megfelel egy képzeletbeli 24-300 mm-es kisfilmes optikáéval. Igen, a nagylátószög itt igen komolyra sikerült, ez még egy kisebb szobában is lehetővé teszi, hogy a családot egy képen örökítsük meg, nem feltétlen kell majd hozzá csákány, hogy falat bontva valahogy bezsúfoljuk őket a képbe. A fényerő nagylátószögnél f/3,0, míg tele állásban f/5,9. Ez az utazózoomok között szintén átlagos, nagylátószög fényereje jó, a tele állásé egy kicsit talán átlag alatti. A tele állás 300 mm-nek megfelelő gyújtótávolságának a legtöbb esetben elégnek kell lennie, persze manapság, amikor elkényeztetnek minket 624, sőt 810 mm-rel, nehéz lenne azt állítani, hogy nincs nála nagyobb. A fő kérdés azonban inkább az, hogy szükség van-e nagyobbra. Ez persze mindenkinek saját fényképezési szokása fogja eldönteni.
Ami a specifikációkból nem derül ki, az a torzítás csökkentés. Az Olympus SZ-20 ugyanis a felhasználó tudta nélkül teszi a dolgát, csökkenti az optika geometriai torzítását. Ennek hiányát csak akkor vesszük észre, ha videófelvételbe kezdünk, ekkor ugyanis a nem elegendő processzorteljesítmény miatt feldolgozatlanul kerülnek a képkockák a videófájlba, amely miatt jól látható torzításunk marad.
Az objektíven belül nincs valódi rekesz, a bejutó fény mennyiségét ND szűrővel képes csökkenteni a fényképezőgép (nagylátószögnél F3,0 helyett F7,9, telében F5,9 helyett F15,4).
Az optika elé szűrőt, vagy előtétlencsét nem helyezhetünk. A frontlencse védelmére kikapcsoláskor automatikusan beugró műanyag lamellák szolgálnak.
Képérzékelő
Az Olympus SZ-20-ba napjaink legnagyobb felbontású, kompakt gépekbe tervezett szenzora került. A felbontás azonban csak egy dolog. Sokkal izgalmasabb, hogy ez a szenzor nagy sebességű kiolvasásra alkalmas BSI-CMOS techológiájú, amely segítségével a masina olyan extrákat kínálhat mint pl. FullHD videófelvételt, vagy gyors sorozatot. Mint látni fogjuk, a sorozatok tekintetében azért még van mit fejlődni. Térjünk azonban vissza a felbontáshoz. Az 1/2,3″ típusú képérzékelő 16 millió effektív pixelt tartalmaz, ezzel maximum 4608×3456 (15,9 Mega) pixeles képek készíthetők. Ezen kívül további 6 kisebb felbontás választható (lásd adatlap). A képek oldalaránya 4:3 mellett 16:9 is lehet, ez esetben további két felbontás áll rendelkezésünkre.
A képek JPEG tömörítéssel kerülnek elmentésre, a tömörítési fok finom és normál érték közül választható ki.
Az érzékenységet a fényképezőgép is képes automatikusan megválasztani, melynek során maximum ISO800-at, High ISO módban max. ISO1600-at állíthat be. Automatikus álláson kívül mi magunk is megadhatjuk a kívánt érzékenységet ISO 80 / 100 / 200 / 400 / 800 / 1600 / 3200 értékek valamelyikére.
A záridő program automatika módban maximum 1/4 mp lehet, amely kis zajú (kis érzékenységű) éjszakai fotók készítésére nem lesz alkalmas, sőt, már egy templombelső is problémás lesz. Ez esetben vagy növeljük az érzékenységet, amely természetesen a képminőség romlásához vezet, vagy Éjszakai témamódot használunk, ahol akár 4 mp-es záridő is elérhető, de sajnos ekkor az érzékenységet csak a gép választhatja meg automatikusan (így akár ISO400-ig is eljuthat), ami szintén kompromisszumot követel tőlünk. Témamódban ráadásul a fehéregyensúly és expozíció kompenzáció nem állítható be.
A nagy gyújtótávolságú és/vagy gyenge fénynél történő fotózást CCD eltolásos stabilizátor könnyíti meg (persze tudnunk kell, hogy a mozgó témát ez nem képes megállítani, nem mindenható hát a stabilizátor, csak kezünk remegését tudja kompenzálni). Itt kell megemlíteni azt is, hogy az élőkép nincs stabilizálva, vagyis az exponáló gomb félig lenyomására még nem indul el a stabilizálás. Ez az SZ-20 300 mm-nek megfelelő maximális gyújtótávolságát ismerve nem olyan óriási hiányosság. Mindenesetre azért érdekes, hogy az SP-610 már az élőképet is képes stabilizálni, az SZ-20 viszont nem.
Kijelző
Az SZ-20 kijelzője a manapság elvárható minimumot teljesíti. Az LCD képátlója 3″, amely egy ekkora gépnél már méretesnek számít. A felbontás is jó, s bár elmarad a 960 ezer szubpixeles csúcskategóriától, de az itt rendelkezésre álló 460 ezer szubpixel is remek részletességű képmegjelenítést tesz lehetővé. A betekintési szög viszont sajnos gyenge, lentről 45 fokos szögből nézve már nehezen látható, így fej fölüli fotózáskor nem csak az égboltról esetlegesen visszaverődő tükröződő fény lehet zavaró.
A háttérvilágítás erősségét a menüben 5 lépésben állíthatjuk.
Felvételkor az exponáló gomb félig lenyomásakor megjelenik a használt rekesz és zársebesség értéke. Az élőképre élőhisztogramot (zöld oszlopokkal jelölve külön a fókuszterület alatti rész fényerő eloszlását is mutatja), illetve segédrács megjelenítését is kérhetünk. Lejátszáskor expozíciós adatokat és hisztogramot is a kijelzőre varázsolhatunk, de a kiégett részeket nem villogtatja az SZ-20 sem.
A kész képek lejátszásakor a lapozás ugyanolyan furcsa módon történik, mint azt már a korábbi Olympus modelleknél (SP-800UZ, SP-610UZ) tapasztaltuk. Álljon hát itt mementóként az a szösszenet, mely már pár cikkünkben szerepelt, hátha egy Olympus mérnök is erre téved: A lapozás megjelenítése módja már az SP-800UZ-ben sem igazán tetszett, s ez az érzés azóta sem változott. Mondhatnám azt is, hogy túlcsicsázott, cserébe feláldozva a használhatóságot. Ha lejátszás módban a jobbra/balra gombot folyamatosan nyomva tartjuk, vagy a vezérlőtárcsát folyamatosan forgatjuk, áttérünk gyors lapozásba. Eddig még semmi különös nincs, hiszen ilyet más gép is alkalmaz, némelyik a JPEG-be ágyazott EXIF bélyegkép segítségével igen gyors lapozást tesz lehetővé.
Az Olympusnál azonban úgy gondolták, hogy legyen csicsás ez a gyorslapozás, ezért ebben a módban nem csak egyszerűen egyik képet látjuk a másik után, hanem egyik oldalról beúszva jelennek meg a pici képek, amelyek ráadásul hol kisebbek, hol nagyobbak, s szinte véletlenszerűen hol a képernyő felső, hol az alsó részében helyezkednek el, picit egymást is átfedve. Ennek következménye, hogy lapozáskor az ember szeme úgy jár fel-le, mint egy ping-pong meccsen. Már csak hab a tortán, hogy a lapozás egyre gyorsabb, pár másodperc után olyan sebességre kapcsol, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja.
Úgy gondolom, hogy az Olympus ezt a túlzott dizájnolást igazán kihagyhatta volna, vagy ha ragaszkodik hozzá, legalább tegye lehetővé a kikapcsolását, hogy használható módot is kapjunk a képek könnyed összehasonlításához.
Az egymást követő képek összehasonlítása ugyanis így nem egyszerű. Szokásom úgy ellenőrizni a fotókat, hogy az egymás utániakat többször oda-vissza változatva tekintem meg. A beúsztatás miatt ez itt alapesetben szinte lehetetlen, különbséget így képtelenség észrevenni, mert az oldalról mozgó új kép megzavar. Szerencsére akad egy kiskapu. Ha a képbe minimálisan belenagyítunk, akkor is lehetőségünk van a képek közötti váltásra, s ez esetben már sem úsztatás, sem fade-elés, sem más felesleges effekt nem szól közbe (más kérdés, hogy képváltáskor a kép közepét tudjuk csak így összehasonlítani). A képek között egyébként gyorsan lapozhatunk, 100 képet kb. 12 mp alatt tekerhetünk át.
A képek visszanézésekor kb. 10×-es maximális nagyítást érhetünk el, mely jobbára elég az élesség ellenőrzésére, de tudnunk kell, hogy a valóságosnál lágyabb képet látunk a kijelzőn, ugyanis a 2×2 pixeles részleteket is egybemosódva jeleníti meg a gép.
Vaku
Az Olympus SZ-20-ra felnyitható vaku került, melyet csak a fotós nyithat ki, a gép maga nem képes rá. A kinyitott villanó az optikai tengelyhez képest 3,5 cm-rel magasabbra emelkedik. A vaku üzemmódjai között tiltott, automatikus, derítő, derítő vörösszem csökkentő található. Hosszú idejű szinkron nem válaszható.
Ha a vörösszem csökkentő mód ellenére vörösszemek alakulnának ki a képen, ennek javítására lejátszás módban van lehetőségünk.
Külső vakut nem helyezhetünk a fényképezőgépre.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az Olympus SZ-20-on két csatlakozó található, melyeket a jobb oldalra egy műanyag takarólap mögé rejtettek, erre azonban csak a HDMI felirat került. Kicsit megtévesztő, mert a mini HDMI aljzaton kívül a kombinált Hi-Speed USB 2.0 és A/V kimenetet is innen érhetjük el.
A fotók és videók számára a gép 59 MiB-nyi belső flash memóriát kínál, amely egész jó vésztárhelyet kínál, ha otthon felejtenénk a memóriakártyánkat. 10×13 cm-es mérethez szükséges 2 Mpixeles képből 62 Fine, illetve 118 Normál tömörítésű képet készíthetünk. Természetesen a gép minden képességének kihasználásához ez a belső kapacitás már szűkös így mindenképpen ajánlott memóriakártyát is beszereznünk. A gép SD/SDHC és SDXC memóriakártyákat is támogat.
A fényképezőgéphez Li-50B jelű lítium-ion akkut kapunk, mely 3,7V feszültségű, 925 mAh töltéstároló képességű (3,4 Wh). Az akksit gépen belül, USB kábelen keresztül tölthetjük, ehhez USB adaptert is mellékel az Olympus. Az akkuk és a memóriakártya foglalatait ugyanazon műanyag ajtó fedi, melyet nem láttak el fém megerősítéssel. Ha esetleg letörne ez az ajtó, akkor sincs óriási baj, mert a gép működőképes marad.
A fényképezőgép az akkumulátor töltöttségét 4 szinten jelzi: tele, 2/3, 1/3, üres. Sajnos CIPA ajánlású mérések adatait nem adta meg a gyártó, a mi tapasztalataink szerint úgy 150-200 képig bírhatja.
