Röviden: Sony DSC-T5 teszt

0
60

Külső

Kicsit kezdjük elkoptatni azt a szót, hogy “stílusos”, mindenesetre a Sony DSC-T5-től nehéz volna elvitatni ezt a jelzőt. A mindössze 2 cm vastag, a szélek felé fokozatosan elvékonyodó, ezüstös fémházba bújtatott gép örökölte a legutóbb a T1-en látott fel-le húzható fémfedelet is, ezzel a Sony-nak sikerült összeraknia egy olyan gépet, amely megjelenésével egyszerre nyűgözte le a környezetemben található férfiakat és nőket, amelyre így együtt más gép még nem volt képes. A készülék négy különböző színben kapható, de most először maradéktalanul boldogok vagyunk attól, hogy a hagyományos ezüstszínű verzió járt nálunk, ugyanis messze ez néz ki a legjobban.

Az előlapon található fémfedél kikapcsolt állapotban védi az objektívet, lehúzva pedig kitűnő ujjtámaszul szolgál. A húzogatással egyben automatikusan ki-/be- is kapcsolódik a gép, ezzel gyakorlatilag feleslegessé téve a bekapcsológombot. Ettől persze még az is helyet kapott a T5 tetején, mellette a módválasztó csúszkát és az exponálógombot találjuk, illetve balszél felé a mikrofont. Utóbbit viszonylag könnyű kétkezes videózáskor letakarni a bal mutatóujjunkkal – erre érdemes ügyelni, hacsak nem direkt időutazunk vissza a némafilmes korszakba, mint ahogy az apró módválasztó csúszkán is könnyű állást téveszteni, nekem például többször sikerült visszajátszás módból hirtelen fényképezés helyett videózásra váltani.



A gép bal oldalára nem került semmilyen funkció, jobb oldalt pedig közös ajtó alatt találjuk a memóriakártyát és az akkut. Alul, a középponttól jobbra helyezték el az állványmenetet, bal oldalt pedig az USB-/videókábel csatlakozóját. Visszatérve az előlapra, ha elhúzzuk a fedelet, az objektív mellett a vaku, illetve az AF segédfény tűnik még elő. Az objektív a Konica Minolta Dimage X sorozatától ellesett módon függőlegesen helyezkedik el a gépben és tükrök segítségével lát ki belőle, így sikerült elérni a kis méretet, illetve azt, hogy az objektív fényképezéskor se másszon ki a gép síkjából, ami a kényelem mellett gyorsabb fotózást is jelent.

A hátoldalon a 2,5″-es LCD kijelző uralkodik, amely a zoommal, a kijelző állítására szolgáló gombbal, a menügombbal, a négy plusz egy navigálógombbal, illetve a törlőgombbal osztja meg birodalmát. Utóbbival fényképezéskor nem a legutolsó képet törölhetjük, ahogy az némely gépeken van, hanem ezzel állíthatjuk a felbontást. Gyorstörlésre a lefelé irányú navigálógomb-szolgál (Quick Review), a többivel a vakut, a makrómódot és az időzítőt állíthatjuk fényképezéskor.



Kezelés

A DSC-T5 ultrakompakthoz illően engedelmesen simul a zsebünkbe, és onnan előkapva ugyanazzal a mozdulattal le is húzhatjuk a fedelét, ezzel egyből be is kapcsolva a gépet. A villámgyors fényképezést tovább segíti a készülék által diktált tempó: 1,3 másodperc után már kapjuk is az élőképet, tárgytávolságtól függően 0,2-0,4 másodperc alatt fókuszál, és az exponálógomb megnyomása után egyetlen tizedmásodperccel már el is kattan, azaz a DSC-T5 sebesség tekintetében a mezőny élvonalába tartozik. (A fókuszálás sötétben is gyors és effektív marad, az AF segédfény ugyanis elég jól teljesít ilyenkor.) Két kép között nagyjából 1 másodperc pihenőre van szüksége, ha vakut is használunk, ez 2-4 másodpercre nő.

Az autofókusz sikeres ténykedését zöld pötty jelzi a kijelzőn, és az összes többi szükséges adatot is folyamatosan látjuk, a vakumódtól kezdve a használt felbontásig. A fókusz rögzítése után még a fényerőt és a zársebességet is kiírja a gép, a kijelző-állító gomb szorgos nyomogatásával pedig még hisztogramot is varázsolhatunk a képernyőre.

A DSC-T5 5 megapixeles érzékelője legfeljebb 2592×1944 pixel felbontású képek készítését teszi lehetővé. Emellett 3:2-es képarányú 2592×1728-as, illetve 22048c1536-os, 1280×960-as és 640×480-as felbontás közül választhatunk.



Kijelző, menü, visszajátszás

A 2,5″-ös méretű kijelző a legnagyobbnak számít, amely az ultrakompakt kategóriában előfordul, a 230 000 pixel pedig már végre kellően éles képet, illetve jól olvasható feliratokat garantál. Az alkalmazott “Clear Photo LCD” technológia kontrasztos látványt és állítható fényerőt biztosít, így erős fényben sem lesznek komolyabb problémáink a láthatósággal. Kihívások inkább gyenge fényben jelentkeznek: ilyenkor néha kivehetetlenül sötét a készülendő kép, így átnézeti kereső híján olykor zsákbamacska, hogy pontosan mi kerül a képre.

Visszajátszáskor legfeljebb 5-szörös mértékben nagyíthatunk bele a kész képekbe, összesen 18 állásban. A fotókat átméretezhetjük, elforgathatjuk, illetve a PictBridge technológia segítségével számítógép nélkül is kinyomtathatjuk a szabványt ugyancsak támogató nyomtatókkal, az értékeléshez pedig itt is hisztogramot kapunk segítségül, illetve a látjuk a kép készítésekor használt beállításokat is.



Optika, makró, vaku

A gépben elbújó Carl Zeiss Vario Tessar optika gyújtótávolsága kisfilmes tartományban számolva 38-114 mm, amely legfeljebb 3-szoros, 5 lépcsőben állítható nagyítást tesz lehetővé. (Ehhez 4-szeres digitális zoom társul, amelynek használatától kivételesen nem feltétlenül tiltanánk el jóérzésű olvasóinkat: a Precision mód ugyan a hagyományos verziót takarja, amely a képekbe való utólagos belenagyítással, azaz minőségromlással jár, a legnagyobbnál kisebb felbontásokban elérhető Smart viszont titokban a legnagyobb felbontással fényképez, és ebből dolgozva eredményez plusz nagyítást, következésképpen minél kisebb méretben fényképezünk, annál nagyobb Smart digitális zoomot használhatunk. Ügyes trükk, bár végeredményben ugyanott vagyunk.)

Makrófelvételeket legfeljebb 8 cm-es közelségből készíthetünk, amely ebben a kategóriában nem számít túl jónak. A legtöbb ultrakompakthoz hasonlóan a szélek felé itt is homályosabbá válik a kép, de nem zavaró mértékben. A témamódok között elérhető egy Magnifying Glass nevű makrófunkció is, amely akár 1 cm-es közelséget is lehetővé tesz, de ez egyrészt nagylátószögnél rögzíti a zoomot, így muszáj annyira közel menni a tárgyhoz, hogy az már megkérdőjelezi a használhatóságot, másrészt digitális nagyítást is használ, azaz a látszólagos élesség dacára ugyancsak minőségromlással jár.

Ami a vakut illeti, nem a DSC-T5 erőssége: kb. 2,5-3 méterig hasznos, amely beltéri csoportképek és portrék mellett akár kisebb szobák bevilágításhoz is elég lehetne, de fényereje – noha három lépésben állítható – elmarad az igazán használhatótól. A vörösszem-csökkentés hatásfoka is gyengébb az átlagnál, így olykor számítógépes utómunkára lesz szükségünk, hogy ezt kigyomláljuk. Emellett ki-/be, automata, derítés és lassú szinkron módokat használhatunk.


Beállítások, sorozatmód

A DSC-T5 szokatlanul sok kézi beállítási lehetőséget kínál. Az expozíció kompenzációt ±2 EV értékben állíthatjuk, 1/3EV értékenként, a fénymérést többpontos és szpot közül választhatjuk ki. Az autofókusz is lehet több- vagy középpontos, illetve ami Sony sajátosság, konkrét tárgytávolságot is megadhatunk – a lehetőségeink 0,5m, 1m, 3m, 7m, illetve végtelen.

Az érzékenység ISO 64, 100, 200 és 400 között választható, illetve rábízható az automatikára is. Éjszakai képeknél érdemes inkább kézzel egy alacsony értéket választani: ez ugyan a legfeljebb 2 másodperces záridő miatt nem túl világos képeket jelent majd, de a kicsit túl lelkesen dolgozó zajcsökkentő 200-as vagy 400-as értéknél már hajlamos érezhetően rontani a képek élességén. Fehéregyensúly-módból ötöt találunk, az automatikus mellett naposat, felhőset, fluoreszcenst, izzófényt és vakut.

Sorozatmódban a gép a legnagyobb felbontás és minőség mellett legfeljebb 9 képet készít, 0,7 másodperces követési távolsággal. Multi Burst módban másodpercenként 7,5, 15 vagy 30 320×240-es méretű fotót ment egyetlen 1280×960-os végső képre, és van expozíciós sorozat is, amelynél egymás után három képet készít különböző expozíciós értékekkel (±0,3, ±0,7 és ±1,0EV értékközök közül választhatunk).

Gyári témák

A DSC-T5 az automata és kézi beállítás lehetősége mellett 10 gyári témamódot is kínál, ezek a következők: Twilight, Twilight Portrait, Landscape, Soft Snap, Candle, Beach, Snow, Magnifying Glass, High Speed Shutter és Fireworks.

A két Twilight (szürkület) mód a gyenge fényre felkészülve kellően hosszúra állítja a záridőt – éjszakai mód híján éjjeli sötétségben is ezt érdemes használni. A Beach mód arra ügyel, hogy a képeken látható víz színe kellően kék legyen, míg a Fireworks (tűzijáték) ugyancsak a záridőt nyújtja meg. A High Speed Shuttert célszerű gyors mozgások elkapására használni, a kontúrokat lágyabbá tevő Soft Snap-et pedig főképp portrékhoz ajánlja a gyártó.

Videó

A gép legfeljebb 640×480-as felbontású videót képes rögzíteni, hanggal együtt, egészen a kártya szabad kapacitásának határáig. Ha Memory Stick Duo Pro kártyát használunk, 30 kép/másodperces rátával is dolgozhat, ha a belső memóriát vagy lassabb kártyát veszünk igénybe, csak 16 kép/mp jut. Akad egy emailezhető méretű videókhoz szánt, 160×112 pixeles videómód is, de az annyira kicsi, hogy inkább ne kínozzuk vele az ismerőseinket.

A zoomot felvétel előtt kell beállítanunk, közben ugyanis nem használhatjuk, kiválaszthatjuk viszont az autofókusz-módot (beleértve a rögzített fókusztávolságokat is) és a fényképekhez hasonlóan állíthatjuk az expozíció kompenzációt, illetve a fehéregyensúlyt. A Divide opció segítségével visszajátszáskor szétdarabolhatjuk a kész videót, így lenyesegethetjük a felesleges részt az elejéről vagy a végéről.



Memória, akku

A készülék belső memóriája 32 MB-os, ami nem sok mindenre elég, így szükségünk lesz memóriakártyára is. A DSC-T5 az elterjedtebbnek számító SD kártyákkal szemben a MemoryStick Duo kártyákat támogatja, amelyek kisebbek ugyan a vetélytársaknál, de némiképp drágábbak is. Tekintettel az 5 megapixelre, illetve arra, hogy a legjobb minőségű videóból egyetlen másodperc kb. 1 MB lesz, legalább 512 MB-os kártyát javasolunk hozzá, de az 1 GB-os sem túlzás. Az akku a gyártó adatai szerint kb. 200 kép készítésére elegendő, a mi “hosszú hétvége” tesztünkön pedig többször keresgéltünk konnektort, úgyhogy ha napokra áramtól távol eső helyekre utazunk, érdemes betárazni egy pótakkut is.

A doboz tartalma

  • Sony Cyber-shot DSC-T5 fényképezőgép

  • NP-FT1 lítium-ion akku töltővel és tápkábellel

  • kombinált USB- és videókábel

  • csuklószíj

  • CD-ROM a driverekkel, a Sony Picture Package szoftverrel és a fényképezőgép funkciót illusztráló demóval

  • kézikönyv és gyors használatbavételi útmutató


Összegzés

A DSC-T5 képei a legtöbb ultrakompakthoz hasonlóan nem éppen tűélesek, és némiképp fakók, ami a színtelítettség állítgatásával részben korrigálható, de semmilyen olyan problémát nem tapasztaltunk, amely monitoron nézve vagy átlagos méretű papírnyomatoknál zavaró lehetne. A gép könnyen használható kezdő felhasználók által is, miközben elég kézi beállítást kínál ahhoz, hogy a tapasztaltabbak szimpátiáját is elnyerje. Elsősorban kültéren, nappali fényben érzi jól magát, éjszakai felvételeknél vagy beltéri portréknál ne várjunk tőle csodákat. Mellette szól még a vonzó külső és a gyorsaság, amely élvezetettel kezelhető géppé avatja a DSC-T5-öt – kár, hogy a vetélytársaknál némiképp alacsonyabb árát kiegyensúlyozza a drágább memóriakártya.

A Sony DSC-T5 ára jelenleg bruttó 85 000 forint.

A tesztgépet a Sony Magyarország Kft.-től kaptuk kölcsön, köszönjük!

Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a melléklet működését. Köszönjük!