Képminőség
Színhiba
A Sigma nem sajnálta az alacsony szórású lencsetagokat a 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM-ből, hiszen négy kromatikus aberrációt csökkentő SLD lencse is került az objektívbe.
Ennek köszönhetően nincs olyan gyújtótávolság, ahol akár nyitott blendével laterális színhibát kapnánk. Elképesztően hatékonyan sikerült ezt a hibát megszüntetni, emiatt mindenképpen jár a dicséret a mérnököknek.
Hasonlóképpen jó az axiális színhiba csökkentése is, bár itt már a vájtszeműbbek felfedezhetnek egy minimális elszíneződést. Ez a hatás a lencsék eltérő hullámhosszon jelentkező eltérő törési mutatójából adódik, amit leginkább a fókusz előtti és mögötti világos részek körüli területeken lehet észlelni. Nyitott blendén a fókusz mögötti képi elemek világos szélei mentén enyhén kékes-zöldes, illetve a fókusz előtti részeknél enyhén pirosas elszíneződés jelentkezik, ennek mértéke azonban annyira minimális, hogy csak annak tűnik fel, aki kifejezetten keresi és tudja is, hogy mit keres – magyarul abszolút nem zavaró.
Bokeh
Egy szép természetfotónál jól mutat, ha a háttérben lévő fényfoltok finom átmenetűek, kerekded formájúak. Ezt vizsgáljuk bokeh tesztünkben, ahol közelre fókuszálva nézzük meg, hogyan jelentkezik a háttérelmosás az apró fényfoltokra.
Az asztigmatizmus egyik hatása, hogy rontja a képsarkok képélességét nyitott blendén, ugyanakkor a bokeh fényfoltjainál érdekes, lencse szerű fényfoltokat eredményez. Ami tehát egyik esetben rossz, az a másikban akár még jó is lehet. Egyes (retro) portré objektíveket pl. kifejezetten az ilyen bokeh miatt szeretnek.
A lencse forma itt is jelentkezik, amely persze rekeszelés során közelebb kerül a kör formához.
Nagy kérdés még, hogy milyen szűk rekesznél kezd el sokszög formát felvenni a háttérben lévő fényfolt alakja,. Ami nagy fényerejű portréobjektíveknél már F5,6-nál jelentkezik, az itt még F8-nál sem, sőt F11-nél is csak minimálisan. Jól láthatóan csak F16-nál vesz fel sokszög formát a bokeh.
Geometriai torzítás
Nem kell különösebben meglepődnünk, ha a Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM C végig enyhe torzítást mutat majd, hiszen telezoomoknál megszokott, hogy enyhe hordótorzítás után a gyújtótávolság növelésével az gyorsan átcsap párnatorzításba, ami végállásnál már akár erőteljes mértékű is lehet.
Itt azonban már 100 mm-nél is párnatorzítással találkozunk, amely a teljes zoomtartományban kitart, mértéke pedig visszafogott, nem igazán zavaró.
Egy ideje arra is keressük a választ, hogy rendelkezik-e az objektív beágyazott torzítás profillal, amelyet pl. a Lightroom automatikusan alkalmaz, így eleve szoftveres torzítás korrekció történik-e. Ezt még RAW-ból konvertálva is megkapjuk, sőt, a Lightroomnál ki sem kapcsolhatjuk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Egyelőre azonban a tükörreflexesekhez gyártott objektívnél ritka, hogy beágyazott profilt kínáljon egy objektív, hiszen furcsa lenne, ha az optikai keresőben erősen torzított képet látnánk, csak a végső fotón jelenne meg kisebb torzítás (és persze emiatt kisebb látószög is). Ennek ellenére most sem felejtettük el ennek vizsgálatát, de beágyazott profilra utaló jelet nem találtunk (Lightroom nem jelezte), illetve a beágyazott profilok felülbírálását lehetővé tevő Capture One 10-zel is ugyanazt az eredményt kaptuk, mint Lightroommal.
Ez persze csak annyit jelent, hogy automatikusan (eleve) nincs torzítás korrekciónk, de nyilván nem zárja ki annak lehetőségét, hogy utólag javíthassunk rajta szoftveresen (a Lightroom egyébként kínál is ehhez profilt, így kvázi csak egy kattintás a torzítás és peremsötétedés korrekciója).
Peremsötétedés
Komoly teleobjektíveknél nem ritka, hogy erős képsarki sötétedés jelentkezik. A vignettálás azonban a leghatékonyabban javítható optikai hiba, így ma már kevésbé jelentős, ha ilyet látunk egy objektívnél.
Azért most sem maradt el a vignettálás tesztünk, amelynél jól látszik, hogy 100 mm-nél erősebb és hirtelenebb, jobban észrevehető peremsötétedés jelentkezik, mint nagyobb gyújtótávolságoknál, ahol sokkal szélesebb és finomabb az átmenet, ami talán kevésbé feltűnő.
A vignettálás RAW konverzió során (nem beágyazott) profilból utólag javítható (Lightroom kínál ehhez profilt).
Makró, közelfényképezés
A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM Contemporary modell gyári adatok alapján 1,6 méteres közelponttal rendelkezik, amelynél 400 mm-en 1:3,8 leképezési arányt lehet elérni (full-frame szenzort 36×3,8=136,8 mm széles téma tölti ki).
Tapasztalatunk szerint a legkisebb munkatávolság 119 cm (téma-frontlencse távolsága), amely a 18 cm-es objektívnél kb. 140 cm-es tárgytávolságot jelent, azaz közelebb tudtunk menni a témához, mint a gyári adat (ez kézi élességállítás mellett lehetséges).
Ilyenkor 123 mm széles téma tölti ki a teljes képmezőt, amely 1:3,4 leképezési arányt jelent (0,29×-es nagyítás).
A képélesség jó, de a képsarkokban már enyhe élességvesztés jelentkezik, vélhetően a síktól eltérő, enyhe görbülettel rendelkező élességi felület miatt. A sarkok homályosodása azonban nem jelentős, kis méretben szinte észre sem venni.
Geometriai torzítás itt is jelentkezik: igen enyhe párnatorzítás képében.
Ellenfény, becsillanás
Nyilvánvaló, hogy egy komoly gyújtótávolságú teleobjektívnél nem sok értelme van tesztelni az erős ellenfényben történő fotózás minőségét, hiszen ezt a legkevésbé szeretik a nagytelék, általában komoly kontrasztvesztéssel járó fátyolosság a végeredmény. Arról nem is beszélve, hogy a már horizont közelében járó lemenő Napon kívül nem is érdemes kockáztatni a Napkorong képmező közelébe komponálását, hiszen nagy gyújtótávolságnál, nyitott blendét használva akár még a gépünk zárszerkezete, vagy LiveView módban a szenzor is bánhatják a nagy méretű gyűjtőlencsékhez hasonló koncentrált hőmennyiséget. Ilyen esetben mindig használjunk szűk rekeszt, vagy ha kis mélységélességgel szeretnénk játszani, akkor ND szűrőt! Nem érdemes kockáztatni!
Mi most párás, enyhén szórt fényt adó időben teszteltünk, amelynél az infravörös sugárzás javarészét a pára elnyeli, így bepróbáltunk egy ilyen tesztet.
A tapasztalat a várt eredményt hozta, 100 mm-nél még nincs erős fátyolosodás, a Nap ha direktbe betűz az objektívbe, akkor a lencsék felületén kisebb-nagyobb mértékben visszaverődő fény által jelentkező néhány színes fényfolttal találkozunk a képen. 400 mm-nél viszont már igen erős a fátyolosodás, amin a rekeszelés csak ront.
Képminőség
Már csak pár kérdés maradt nyitva, amely a képminőségről szólhat. Ilyen a homogenitás kérdése, a nyitott blendén jelentkező (rekeszelt képhez viszonyított) lágyság, illetve a képsarkok optikai hibája (asztigmatizmus, vagy más néven kóma, amely a beeső fényhez képest ferdén tartott nagyító által adott fény formájára hasonlít).
Egy objektívnél általában nem szerencsés, ha csak a képközépen tud éles képet adni és a képszélek, illetve sarkok jóval gyengébbek, „homályosak”. Erről szól a homogenitás, azaz hogy mennyire üt el a képsarkok élessége a képközépétől. A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM Contemporary a képsarkokban is egész jó felbontást nyújt, még 400 mm-en is, enyhe kóma csak az extrém külső sarkokban jelentkezik.
A képközép élessége remek, még nyitott blendén is szép rajzolatot kapunk, a fényerőn és F8-on készült képek között csak igazán minimális felbontásbeli különbség tapasztalható (az is inkább csak a tele végen), tehát nyugodt szívvel használhatjuk az objektívet nyitott blendén is, nem lesz később rossz érzésünk amiatt, hogy a vártnál gyengébb képminőséggel kell szembenéznünk.
Értékelés
A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM Contemporary jól szerepelt tesztünkben, rajzolata kellően homogén, a képélesség nyitott rekesznél is jó, laterális színhiba egyáltalán nem jelentkezik, de az axiális kromatikus aberráció sem problémás egyáltalán, a peremsötétedés ugyan jól látható és enyhe geometriai torzítás is van, de ezt bőven ellensúlyozza a nyitott blendén is jó felbontás.
Az optikai stabilizátor többféle módban is használható, elérhető svenkeléshez való mód is, de egyébként a működési módok a Sigma USB dokkolóval beállíthatók, sőt, a fókusz finomhangolására is van mód.
Konkurens, hasonló gyújtótávolságú zoomok elérhetők a Tamron, a Canon és a Nikon kínálatában is. A szintén amatőr fotósoknak szánt Tamron 100-400mm f/4,5-6,3 Di VC USD ára bruttó 270 ezer Ft, míg a profi Canon EF 100-400mm f/4,5-5,6L IS II USM-ért bruttó 683 ezer Ft-ot, a Nikon 80-400mm f4,5-5,6G ED AF-S VR objektívért bruttó 760 ezer Ft-ot kell fizetnünk.
A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM Contemporary nyilvánvalóan leginkább a Tamron modelljével versenyez, de árban a felett van 10 ezer Ft-tal.
Mivel jelen tesztünkkel egyidőben a Tamron 100-400mm f/4,5-6,3 Di VC USD-t is teszteltük, így hamarosan bemutathatjuk azt a modellt is, a készült tesztfotók pedig könnyedén összevethetők lesznek egymással.
