Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM

0
2 154

Felépítés

Bevezető

A Sigma még 2012-ben jelentette be APS-C szenzoros digitális tükörreflexes fényképezőgépekhez készített nagy zoomátfogású, utazózoom objektívét, a Sigma 18-250mm f/3.5-6.3 DC MACRO OS HSM-et. Ez a típus az akkori 18-200 mm-es változat továbbfejlesztéseként, hosszabb telét kínáló alternatívájaként készült, amelyről egy időben azt is gondolhattuk, hogy majd kiszorítja a 18-200 mm-es objektívet. A Sigma azonban másként döntött, a 18-200 mm-es változatot is meghagyta, sőt, az új termékvonalának Contemporary kategóriájába is beillesztette.

A nagyobb átfogású 18-250mm-es változat még tartja magát a piacon, s mivel csak néhány tízezer Ft-tal drágább, mint a megújult 18-200 mm-es, érdemesnek tartjuk megvizsgálni, hogy képminőségben vagy egyéb jellemzőben van-e komolyabb előnye egyik, vagy másik modellnek. Elsőként kezdjük a kicsit korosabb, 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM-mel.

Bemutatás

Amikor valaki megvásárolja élete első tükörreflexes fényképezőgépét, általában még nincs tapasztalata arra vonatkozóan, hogy milyen objektívet is kellene válasszon. A kitobjektívek túlnyomó többségükben rövidnek bizonyulnak, hiszen ha a középtele végéig eljutunk velük, akkor már szerencséseknek mondhatjuk magunkat (s ezt főleg a Nikon vázakhoz kapható „hosszabb” objektíveknél érhetjük el).

Egy ultrazoom kompaktról feljebb lépő hobbi- vagy amatőr fotós számára bizonyára furcsa lesz az első néhány hét, amikor tekerné még tele irányba az objektív zoomgyűrűjét, de már nincs tovább. Aki szereti a nagyobb gyújtótávolságot, de egyben a nagylátószögű fotózásról se mondana le objektívcsere nélkül, vagy éppen utazáshoz készül és nem kíván komolyabb objektívparkot magával cipelni, az jól járhat az utazózoom objektívekkel.

Persze a 18-200mm, 18-250mm, illetve a konkurens Tamronnál a 18-270mm mind olyan objektívek, amelyek főként hobbifotósoknak készülnek. Bár építési minőségükre nem lehet panasz, a fényerejük és a feloldóképességük természetes módon elmarad a kisebb zoomátfogású modellekétől, főképp azokétól, amelyek nagy fényerejűek, s áruk is mostani tesztalanyunk árának két-háromszorosa. A Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM ára ugyanis jelenleg 145.000 Ft, amiért jó induló nagylátószöget és komoly telét kapunk.

Mivel az objektív APS-C szenzoros vázra készült (ezt mutatja a DC jelzés), a fizikai 18-250 mm-es gyújtótávolság olyan látószöget eredményez 1,5×-es képkivágású szenzoron (Nikon, Sony, Pentax), mint egy kisfilmes gépen használt 27-375 mm-es, illetve 1,6×-es képkkivágású APS-C szenzor (Canon) esetén mint egy kisfilmes 29-400 mm-es objektív.

A nagy zoomátfogás általában nem tesz jót a fényerőnek, amely itt tetten is érhető. Míg nagylátószögnél még az átlagos f/3,5 értékű, 24 mm-nél f/4, 36 mm-nél f/4,5, majd 43 mm-től f/5 egészen 75 mm-ig, 75 mm-től már csak az átlagos f/5,6 érhető el, amely csupán csak 120 mm-ig tart, innentől a tele vég 250 mm-éig már átlag alatti, f/6,3 fényerő használható. Összességében tehát egy átlagos objektívhez képest kb. 120 mm-től kell 1/3 Fé gyengébb fényerőre számítanunk. Miért is nevezem átlag alattinak az f/6,3-at, ha a többi gyártó 18-250 mm-es optikája is hasonló módon f/6,3 fényerejű a tele végben? Nos azért, mert egy átlagos hobbi telezoommal 300 mm-ig használhatunk f/5,6-ot. Jóllehet, itt komoly nagylátószögünk is van, de pont emiatt kell azt a kompromisszumot meghoznunk, hogy a tele vég egy hajszállal gyengébb fényerejű, mint ha két objektívből hoznánk össze ugyanezt az átfogást.

A kevés fényben történő fotózást 4 Fé előnyt adó optikai stabilizátor segíti (kivéve a Sony változatot), amely persze inkább csak kevésbé izgő-mozgó témáknál nyújt majd segítséget.

Az optikai rendszerbe három aszférikus, és egy szuper alacsony szórású (Super-Low Dispersion) lencsetagot is elhelyeztek, amelyek a kromatikus aberráció csökkentését célozzák. A nagy gyújtótávolság tartomány és a kedvező ár miatt azonban számíthatunk rá, hogy tökéletes hibamentességet nem kapunk.

Az élességállítást ultrahangos motor végzi, amely itt nem gyűrűs ultrahang motort jelent. Ez már abból is érzékelhető, hogy a fókuszgyűrű élességállítás során elfordul, azaz fizikai (fogaskerekes) kapcsolat van a fókuszmotor és a gyűrű között. Az élességállítás csendben történik, ha jók a fényviszonyok és kontrasztos a téma, akkor a sebességével sincs komoly gond, bár azért láttunk már ennél jóval gyorsabb fókuszmotort is. Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság változtatásakor azonban a tubus hossza jelentősen megnő, míg nagylátószögnél (napellenző nélkül) csupán kb. 9 cm hosszúságú az objektív, 250 mm-nél ez az érték 16 cm-re nő.

Az objektív elé 62 mm-es szűrők tekerhetők fel. A dobozban szirom formájú napellenzőt is mellékelnek, mely a szokásos bajonettes megoldással rögzíthető az optikára. A lencsevédő kupakot úgy alakították ki, hogy a napellenző használatakor is könnyedén a helyére illeszthessük a közepén lévő fülek benyomásával.

Használati tapasztalatok

A Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM standard zoomobjektív bajonettje rézből készült, időjárásállóságra utaló gumicsíkot viszont nem látni a bajonettcsatlakozó körül.

nagylátószög

A zoomgyűrű kellően széles, 2,5 cm szélességben sűrű bordázatú. A zoom használata nagyjából egyenletes, csak 80 mm környékén érezni egy kis nehezedést. Nagyon keménynek nem nevezném a zoomt, de arra éppen elég, hogy ne lötyögjön az objektív, s ne csússzon ki a tubus, ha a gépet lefelé fordítjuk. A teljes zoomtartomány kb. 70 fok tekeréssel járható be.

tele

tele állás napellenzővel

Az élességállító gyűrűt előre helyezték, mely – mint már jeleztük – annak ellenőre, hogy HSM objektívről van szó, nem használható folyamatosan, AF módban nem tudjuk eltekerni. A gyűrű meglehetősen keskeny, a bordázott rész kevesebb, mint 1 cm szélességű. Az élességállító gyűrűvel nagyjából 45 fok elfordítással járható be a teljes tartomány.

Távolságskálát a fókuszgyűrűn találunk, amelyre a minimális 0,35 cm-es tárgytávolságon kívül 1, 2 és 4 méteres jelzést vittek fel. Ezen felül a gyújtótávolság növelésekor előtűnik a belső tubus felső részére felrajzolt skála, amely az elérhető leképezési arányt hivatott mutatni.

Kapcsolóból összesen hármat helyeztek az objektívre, az egyik az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF jelzésű, a másik az optikai stailbizátort be- vagy kikapcsoló OS jelzésű, míg a harmadik az objektívet 18 mm-es állásban rögzítő Lock kapcsoló.

A cikk a következő oldalon folytatódik!

Hozzászólások

hozzászólás