Képminőség
Színhiba
A felhasznált speciálisan alacsony szórású SLD lencsetagok miatt enyhe, vagy legalábbis elfogadható mértékű színhibára számíthatunk, amelyet az objektív bőven teljesít is. Tesztképeinken jól látható, hogy elsősorban nagylátószögnél jelentkezik a kromatikus aberráció, nagyobb gyújtótávolságoknál a színhiba határozottan kevésbé látható, s mértéke rekeszeléssel hatékonyan csökkenthető.
A színhiba 10 Mpixelre vonatkoztatva legrosszabb esetben 5-6 pixel szélességű, amely 10×15 cm-es papírképnél 0,2 mm, 60×40 cm-es nyomatnál pedig 0,8 mm szélességben jelentkezik.
Bokeh
Az objektívbe 7 lekerekített lamellából álló rekesz került, amely elviekben a maximális fényerőnél szűkebb blende esetén is kedvező bokeh formát biztosít. A 250 mm-es gyújtótávolságon készített tesztkép azt mutatja, hogy már 2/3 blendével szűkebb rekesz esetén még szép kör formájú fényfoltokat kapunk, de tovább szűkítve a rekeszt már messze kerülünk az ideális körformától.
Aki tehát szép háttérelmosás mellett finom bokeh-vel díszített fotót szeretne készíteni, ezzel az objektívvel maradjon nyitott blende közelében.
Geometriai torzítás
A nagy zoomátfogású objektívek esetén, ahol nagylátószög és tele is elérhető, általában a geometriai torzítás elég jelentős szokott lenni. Ez az objektív sem kivétel ezalól, hiszen teljes nagylátószögnél az átlagosnak számító 0,7%-os hordótorzítással találkozunk, amely a gyújtótávolságot növelve igen gyorsan átcsap párnatorzításba, 28 mm-nél már a párnatorzítás is 0,5% mértékű, amely a tele végig 0,7%-ra nő meg.
Összességében nem rosszak ezek az értékek, de torzításmentes képet csak 21-22 mm környékén kaphatunk, egyéb esetben számítani kell arra, hogy ha szükséges, utólagos szoftveres korrekciót hajtsunk végre. Szerencsére erre már jó segítséget nyújtanak a modern RAW konverterek, amelyek profil alapú torzítás korrekciót is kínálnak (pl. Adobe Lightroom).
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Ebben a gyújtótávolság tartományban nem könnyű olyan objektívet készíteni, amely kis peremsötétedésű. Persze nagyobb rajzolt képkörrel, méretesebb lencsetagokkal ez is megvalósítható lenne, de ki az, akinek dupla árat megérne egy vignettálásban kevésbé problémás objektív. Így hát az alacsonyabb árért cserébe el kell fogadjuk, hogy nyitott blendével fotózva nagylátószögnél 20% feletti peremsötétedésünk lesz. Nagyobb gyújtótávolságoknál nincs ennyire erős vignettálás, ott a 20%-ot sem éri el. A peremsötétedés rekeszeléssel hatékonyan csökkenthető.
A számszerű érték persze csak az érem egyik oldala, ennél talán fontosabb az, hogy a sarkok felé haladva a kép sötétedése milyen módon következik be: hirtelen, jól láthatóan, vagy szép finom átmenettel. Előbbi ugyanis jóval zavaróbb tud lenni, míg utóbbi akár egy művészi jellegű kép előnyére is válhat.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
55 mm széles lefedés
Érdekes és egyben meglepő, hogy míg a gyári specifikációk között 35 cm-es közelpontot láthatunk, ennél 6 cm-rel közelebb is mehetünk a témához, legalábbis a Canon bajonettes változattal nekünk 29 cm-ről sikerült élességet állítani. Ez 8 cm-es munkatávolságot jelent, azaz a téma a frontlencsétől 8 cm-re volt. Ennek köszönhetően a nagyítási arány is jobbnak bizonyult, mint a gyári adat, amely még 1:3-ról szól. A mi eredményeink 1:2,4 leképezési arányról beszélnek, amely tényleg remek értéknek számít!
A nagyításon kívül fontos tényező még a torzítás, amely 250 mm-es gyújtótávolságnál és 29 cm-es közelponttal 0,3% (érdemes megemlíteni, hogy a nagy tesztábrával 4 méteres távolságból a teljes tele állásban 0,5%-os, ellentétes irányú, azaz párnatorzítást tapasztaltunk). Ennél egy kicsit problémásabb, hogy sík témánál a képsarkok már kiesnek a fókuszból a kis tárgytávolság miatt.
Képminőség
A Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM átlagosan teljesített. Nyitott blendénél erős lágyságot tapasztalni, a rekesz szűkítésével azonban képkeménység és a képélesség jelentősen javul. A képsarkok a képközéphez képest enyhén gyengébben muzsikálnak, de APS-C szenzoros komoly átfogású zoomobjektíveknél ez egy megszokott dolog.
Értékelés
A Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM átlagos képminőséggel, de remek makróképességgel rendelkezik. Fényereje a tele tartományban egy hajszállal gyengébb, mint amit átlagos objektívnél elvárhatunk, cserébe komolyabb tele mellett jó nagylátószöget is használhatunk.
Aki nem kíván igen nagy nagyításokat készíteni, de fontosnak tartja a 200 mm-nél nagyobb gyújtótávolságot, valamint a jó leképezési arányt, annak jó kompromisszum lehet a Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM. Ha azonban fontosabb a képminőség, mint a pár fokkal kisebb látószög és nem gond a kicsivel gyengébb maximális leképezési arány, akkor az új Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM (C) objektíven komolyan el kell gondolkozni!
A Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM Canon EF, Nikon F, Pentax K, Sigma S és Sony A bajonettes változatban vásárolható meg, jelenleg 145.000 Ft körüli áron.
