Felépítés
Nemrégiben bemutattuk az APS-C szenzoros DSLR-ekhez készült 18-200mm-es Sigma objektívet, amelynek most következik a nagytestvére. A szintén Contemporary sorozatban található objektív külsőre és paramétereiben nagyon hasonlít a kistestvérre, optikai felépítése azonban természetes módon más. A kicsit nagyobb, kicsit nehezebb és kicsit messzebbre „látó” modellt is vallatóra fogtuk.
Nehéz döntést kell hoznia annak, aki a 18-200, 18-300 közötti tartományban keresgél magának utazózoom objektívet, hiszen csak a Sigma háza táján három modell is megtalálható. A korábban már bemutatott Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC OS HSM Macro (C) mellett ott van az előző szériás, 2012-ben megjelent, azaz nem Contemporary modellcsaládba tartozó, de még egy ideig kapható Sigma 18-250mm f/3,5-6,3 DC OS HSM Macro is, no és persze cikkünk tárgya, a Sigma 18-300mm f/3,5-6,3 DC OS HSM Macro (C). Az ár természetesen gyújtótávolság szerint növekszik, de nem túl nagy mértékben és talán pont ez nehezítheti meg a döntést.
Általános esetekben azt mondhatjuk, hogy a nagyobb zoomátfogás általában nehezebben korrigálható optikai hibákat szül, de természetesen szó nincs arról, hogy egy kisebb zoomos objektív feltétlenül jobb minőséget kell adjon, mint egy nagyobb zoomos. Ennek oka a lencsetagok kialakításában kereshető, hiszen a különleges és drága aszférikus, alacsony szórású, extra alacsony szórású, illetve akár fluorit (vagy ahhoz hasonló hatású) tagokkal jelentősen javítható a képminőség, de ez az árat is durván fel tudja pumpálni.
A 18-200mm és a 18-250mm-es modellek egyaránt 3-3 aszférikus és 3-3 speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) tagot tartalmaznak, ezzel szemben a 18-300mm-es változatba 3 aszférikus, 1 speciális alacsony szórású és 4 fluorittal megegyező alacsony szórású tag került. Így tehát remélhetjük, hogy a 18-300mm-es modell akár még jobb is lehet, mint a 18-200mm-es.
Nos, többek között ennek igyekeztünk utánajárni akkor, amikor a 18-200mm-es modellel együtt próbáltuk ki a 18-300mm-es változatot.
A gyújtótávolságot itt 18-300mm közé állíthatjuk be, amely Nikon és Pentax vázaknál 27-450 mm-es, Canonnál 29-480 mm-es kisfilmes objektív látószögét fogja eredményezni. A fényerő nagylátószögnél átlagos f/3,5, telében átlag alatti: f/6,3.
A kevés fényben történő fotózást 4 Fé előnyt adó optikai stabilizátor segíti (kivéve a Sony változatot), amely persze inkább csak statikusabb témáknál nyújt majd segítséget.
Az élességállítást itt is ultrahangos motor végzi, amely ezúttal sem gyűrűs ultrahang motort jelent. Ez abból is érzékelhető, hogy a fókuszgyűrű élességállítás során elfordul, azaz fizikai (fogaskerekes) kapcsolat van a fókuszmotor és a gyűrű között. Egyébként a Canonnál mikro USM-nek nevezett megoldáshoz hasonló található még a 17-70mm f/2,8-4 DC Macro OS HSM, és a korábbi 17-50mm f/2,8 EX DC OS HSM objektívekben is, míg a komolyabb objektívekbe (24-105mm f/4 DG OS HSM (A), illetve jópár korábbi HSM motoros változatba) gyűrűs ultrahangos motor került, ami precízebb és gyorsabb élességállítást kínál.
Az élességállítás egyébként csendben történik, ha jók a fényviszonyok és kontrasztos a téma, akkor a sebességével sincs komoly gond, nagyjából ugyanazt hozza, mint a 18-200mm-es társa. Természetesen láttunk már ennél jóval gyorsabb fókuszmotort is, de azok nem ilyen rendszerűek voltak.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság változtatásakor azonban a tubus hossza jelentősen megnő, míg nagylátószögnél (napellenző nélkül) kb. 10,5 cm hosszúságú az objektív, 300 mm-nél 19 cm hosszúságú.
Az objektívhez egy gyöngyvászon tokot és egy szirom formájú napellenzőt kapunk. A frontlencse elé 72 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
Használati tapasztalatok
A Sigma 18-300mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM (C) külsőre szinte egy az egyben azonos felépítésű, mint a 18-200 mm-es kistesója. Bajonettje fémből, egészen pontosan rézből, de időjárásállóságról nem beszélhetünk.
A zoomgyűrű itt sokkal szélesebb, a bordázott rész mintegy 4 cm szélességű. A zoom tekerése azonban hasonlóképp kissé nehézkes, mint a 18-200-nál, ráadásul itt 50mm és 135mm között fel is keményedik. Ennek is van előnye, hiszen nem kell attól tartanunk, hogy lefelé fordított gépnél a tubus kihúzódik. A teljes zoomtartomány itt is 70 fok tekeréssel járható be.
Az élességállító gyűrűt előre helyezték, mely – mint már jeleztük – annak ellenére, hogy HSM objektívről van szó, nem használható folyamatosan, AF módban nem tudjuk eltekerni. A gyűrű meglehetősen keskeny, a bordázott rész csupán fél cm szélességű. A teljes tartomány az élességállító gyűrű 50 foknyi elfordítással járható be.
Távolságskálát a fókuszgyűrűn találunk, amelyre a 0,39 cm-es tárgytávolságon kívül ezúttal is az 1, 2 és 4 méteres jelzéseket vittek fel, no és persze a végtelent. Ezen felül a gyújtótávolság növelésekor előtűnik a belső tubus felső részére felrajzolt skála, amely az adott gyújtótávolságon elérhető leképezési arányt hivatott mutatni.
Kapcsolóból összesen hármat találunk az objektíven, egyikük az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF jelzésű, a másik az optikai stailbizátort be- vagy kikapcsoló OS jelzésű, míg a harmadik az objektívet 18 mm-es állásban rögzítő Lock kapcsoló.
