Felépítés
Bemutatás
A japán Sigma már közel fél évszázada gyárt objektíveket, és a világ egyik legserényebb optikai cégének számít. Csak az elmúlt évtizedben több generációváltást követhettünk figyelemmel a termékeikkel kapcsolatban. Mai tesztünk „elszenvedője”, a 24-105mm F4 DG OS HSM a legújabb generáció egyik frissen megjelent tagja. Tavaly ősszel jelentették be Sigma, Canon, Nikon és Sony bajonettes változatban. Közülük a Sony verzió nem tartalmaz beépített optikai stabilizátort – mint tudvalevő, ott a szenzor mozgatásával érik el a remegés kompenzálását.
A Sigma ebben az új generációban egyértelműbben jelöli, milyen vásárlói réteget céloz meg az adott objektívvel: C (Contemporary) betűvel jelzik a mindennapos használatra szánt, olcsóbb darabokat, Az A (Art) jelzést a nagyobb fényerejű, magasabb képminőséget nyújtó optikák kapják, elsősorban művészi felhasználásra, kreatív munkára, míg az S (Sport) jelöléssel gyors és nagy teljesítményű objektívjeiket látják el. A 24-105mm-es objektív az A-családba tartozik. DG jelzése a digitális tükörreflexes fényképezőgépekhez optimalizált voltáról árulkodik, mely egyben azt is jelenti, hogy APS-C és fullframe szenzorméretű (netán kisfilmes) gépeken egyaránt használható.
Tervezésénél nem titkolt szándéka lehetett a Sigmának, hogy méltó alternatívát állítson olyan népszerű optikák mellé, mint a Canon EF 24-105mm F4L IS USM, vagy a Nikkor AF-S 24-120mm F4G ED VR. A 24-105mm nagyon kényelmesen használható gyújtótávolság tartomány, mely a felmerülő szituációk jó részében használható, így ez a 4,4x-es optikai zoommal ellátott objektív a mindennapokban általánosan használt „igavonóként” is beválhat, különösen fullframe gépeken, ahol a 24mm elég széles látószöget jelent belső térben való használathoz is. APS-C szenzoros gépeken a gyújtótávolság 36-158mm-re (Sigma gépeken akár 41-178mm-re) módosul, ami hellyel-közzel még elég lehet, de a megszokott 18-55mm-es kitoptikáknak csak akkor lehet alternatívája, ha jobb képminőségre, fényerőre és építési minőségre vágyunk.
És ha már a fényerőnél tartunk, a 24-105mm a teljes zoomtartományban állandó F4,0-es fényerővel rendelkezik, ami szintén profi jellegét erősíti. Az F4-esek általában az olcsóbb minőségi lépcsőfokot jelentik a fix F2,8 (többnyire 24-75mm körüli) alapzoomok alatt. A rekeszérték ez esetben F4,0 és F22 között állítható bármely zoomálásban. Mindehhez persze nem kapunk külön rekeszgyűrűt, ezt a fényképezőgépen kell megtennünk.
Méretben és tömegben összehasonlítva az említett Canon és Nikon konkurensekkel a Sigma valamivel nagyobb és nehezebb. 885 grammos tömege elég tekintélyes, hossza pedig csaknem 11 cm kissé túllicitálva a fenti két optikát. Ezzel együtt valahogy masszívabbnak is érzem az említetteknél, pedig azok sem a pihepuha kivitelükről híresek. Az biztos, hogy az építési minőség elsőrangú. Rengeteg fémet használtak a megalkotásához (ami érződik is), sehol egy lötyögő, vagy olcsó minőségűnek tűnő alkatrész. Még a műanyag betétek is pontosak és a fém részekkel könnyen összetéveszthetően strapabíróak.
Az új generációs Sigma objektívek külsejére a letisztult elegancia jellemző. Nagyon egyszerű és egyszersmind szép is ez az optika, a fényes festést kapott alsó részével és határozott vonalaival, robosztusságával.
A gyártó 19 lencsetagot pakolt a belsejébe, 14 csoportba rendezve. Ez szintén több a konkurenseknél, és bár a nagyobb tömeget magyarázhatja, jobb optikai minőségre nem utal. Két FLD, és ugyanennyi SLD, valamint három öntött üveg aszférikus lencsetag biztosítja az optikai hibák eltüntetését, a becsillanást és szellemképet pedig a Sigma Super Multi-Layer Coating (többrétegű) lencsebevonata igyekszik csökkenteni. A szép, lágy háttérelmosásért ezúttal 9 lekerekített rekeszlamella felel.
Az objektívhez egy szép, keménytok is jár, mely belül vastag bélést kapott. Az oldalán lévő akasztók a mellékelt vállpánthoz csatlakoztatók. Alaptartozék ezen kívül egy elülső és hátsó védőkupak és egy virágszirom kialakítású műanyag napellenző.
Használati tapasztalatok
Az említett Canon 24-105mm-es optikánál néhány milliméterrel hosszabb és szélesebb a Sigma objektív. Ez persze nem lenne hátrány, sőt! Viszont figyelembe kell vennünk, hogy a Sigma objektív frontlencséje előtt 82mm-es szűrőmenet található, így valamivel drágább szűrőket kell vásárolnunk hozzá. Építési minősége elsőrangú. Ugyan a fém alkatrészeket a súly csökkentése miatt itt is időnként műanyagra cserélték, de ezek az alkatrészek is olyan minőségűek, hogy nagyon nehéz észrevenni köztük a különbséget. Az objektíven időjárásálló szigetelés nincs.
A robosztusabb kivitel a kezelőszerveken, elsősorban a gyűrűkön is érezhető. A Canon lágyabban jár, és bár a Sigma sem akadozik, rendkívül precíz építési minőségű, mindkét gyűrű elfordításához nagyobb erőkifejtés szükséges.
A zoomgyűrű itt elöl található, oldalán a fontosabb gyújtótávolságok (24, 35, 50, 70, 80, 105mm) jelzésével. 4 cm-es szélességével és több mint 2,5 cm-es kényelmes gumiborításával jobban kézre esik a Canonnál, még ha erősebben is kell csavarnunk. Ugyanúgy balra forgathatjuk kb. 70 fokos úttal. Közben az optika elülső része és két belső tubusa mintegy 5 cm-t mozdul előre (Canonnál: 3,5 cm), ami tovább növeli az objektív hosszát.
Ezzel szemben az élességállító gyűrű meglehetősen vékonyra sikeredett. Alig több mint egy centi széles, a rajta lévő gumiborítás viszont csak 7 mm. Ráadásul közvetlenül a zoomgyűrű után következik, így elég nehéz kitapogatni a helyét ha nem pillantunk rá. Körülményesnek találtam a használatát, egyszerűen nem esik kézre. Teljesen körbeforgatható, az élességállítás határait csak a tartomány két végén tapasztalható apró akadás jelzi. Ennek köszönhetően automata fókusz módokban is beállíthatjuk kézzel az élességet.
A gyűrű után egy széles, vékony ablakos távolságskála látható, a szokásos méter és láb beosztással. Ezzel egyvonalban az objektív bal oldalán két kapcsolót kapunk, melyek funkciója egyértelmű. Az AF/MF kapcsolóval az automatikus és kézi élességállítás között válthatunk, az alatta lévő OS kapcsoló pedig az optikai stabilizátort kapcsolja be és ki.
Az optika saját fejlesztésű HSM fókuszmeghajtást kapott, mely gyors és halk élességállítást ígér. A halk stimmel is, sőt, halkabbnak találtam a Canon hasonló optikájánál. A gyors viszont csak félig igaz, hiszen valóban az, de az említett konkurens sebességét azért nem éri el. A Canon ugyanolyan körülmények között 0,35, a Sigma 0,5 mp alatt járja végig a teljes tartományt. A fókusz mindkét esetben 45 cm-ről indul.
