Kipróbáltuk: Sigma 24-35mm f/2 DG Art teszt

0
1 895

Felépítés

Bemutatás

Aki rendszeresen olvassa híreinket, most bizonyára nem nyúl az e-mail kliense felé, hogy jelezze számunkra: kihagytuk a fényerő értékéből a 8 tizedet. Mert a Sigma valóban olyat alkotott, amire eddig még nem volt példa a nagylátószögű, full-frame szenzoros zoomobjektívek között: fix 1:2 fényerővel készítette el zoomobjektívét. Természetesen mi is kíváncsiak voltunk rá, mit tud az új „triplafix”.

A Sigma az utóbbi években tagadhatatlanul tör előre és egyre jobb és jobb objektíveket készít. Régebben sem lehetett rájuk panasz, legalábbis a fejlesztések szempontjából nem. Évek óta készítenek APS-C és full-frame szenzoros fényképezőgépekhez objektíveket, igaz, a képminőségük terén általános tapasztalat az volt, hogy a gyári objektívek élesebben rajzolnak, a Sigma pedig lágyabb és a fókusza sem pontos. Legalábbis a nem HSM verzióké. De nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a múlté.

A Sigma ugyanis 2013-ban elkezdte új szériás objektívjeinek forgalmazását. A mindennapos használatra szánt Contemporary, a művészi fotók készítésére való Art és a sport és természetfotózáshoz ajánlott Sports kategóriákban mind-mind optikailag és fókuszrendszerét tekintve is kiemelkedően jó minőségű modelleket találunk, amelyeket nagy elégedettséggel használnak a fotósok.

14-20 mm-es objektívet láthattunk már más gyártótól f/2 fényerővel, igaz, az APS-C szenzoros fényképezőgépekhez készült. A Sigma 24-35mm f/2 DG Art viszont full-frame szenzoros DSLR géppel is használható. Sőt, célszerű azon használni, hiszen igazi erényeit ott tudja megmutatni.

Az objektív szemből
Az objektív szemből

S hogy miért is neveztem én ezt az objektívet triplafixnek? Egyszerű: egyben helyettesíti (közelítőleg) a 24mm f/1,8, a 28mm f/2 és a 35mm f/2 képességeit. Jóllehet, zoomobjektívről van szó, így a köztes gyújtótávolságok is használhatók, de az alig 1,5×-es zoom miatt igazából inkább csak több gyújtótávolsággal is használható fixként érdemes erre az objektívre tekinteni, mintsem a köztudatban szokásosként nevezhető zoomként.

Az objektív hátulja
Az objektív bajonett felöli oldala (Nikon verzió)

Első kipróbálásnál, amikor a zoomgyűrűt áttekeri 24-ről 35 mm-re, valóban van is egy olyan érzése az embernek, hogy „ennyi”? De ilyenkor kell eszünkbe jutnia annak a ténynek, hogy ez az objektív nem „kettőnyócas”, hanem „efkettes”! Nyilván a Sigmának sem lett volna megoldhatatlan feladat egy 16-35mm-es zoom készítése f/2,8 fényerővel, de ők most már nem elégednek meg a második pozícióval. Ők akarnak lenni az elsők és olyat akartak alkotni, ami a két nagy DSLR gyártónak nincs (a Pentaxosoktól ezúton kérek elnézést, de a Pentax sajnos az utóbbi időben objektívek terén úgy tűnik, hogy erősen a Tamrontól függ, így nem tekinthető etalonnak).

Amint látható, a Sigmának ismét sikerült olyat alkotnia, amit még másnak nem (így volt ez az 50-100mm f/1,8-cal is).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha abban gondolkozunk, hogy mivel is érdemes összevetni ezt az objektívet, akkor két választásunk van. Vagy egy fényerős nagylátószögű zoommal, mint pl. a Canon 16-35mm f/2,8L II USM, illetve a Nikon 17-35mm f/2,8D IF-ED, ahol persze azt fogjuk tapasztalni, hogy rövidebb az átfogás, viszont 1 Fé-kel jobb a fényerő, vagy fix nagylátószögű objektívekkel (24mm f/1,8, 28mm f/1,8 vagy f/2, illetve 35mm f/2), ekkor viszont nyilván a zoomok hátrányaként megjelenő torzítás, vagy esetleg a gyengébb rajzolat lehet a hátrány. Minket elsősorban utóbbi érdekelhet, hiszen a zoomhoz képest valóban nagyobb az eltérés, így rendhagyó módon most fixekhez célszerű hasonlítanunk egy zoomobjektívet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha egyszerűsítünk és azt mondjuk, hogy a Sigma 24-35mm f/2 DG Art egy 24mm-es és egy 35 mm-es fixet helyettesít, akkor Canonnál ehhez a 24mm f/1,4L II USM vagy a 24mm f/2,8 IS USM vehető figyelembe, no és persze a 35mm f/2 IS USM. Az olcsóbb, 2,8-as 24 mm-essel számolva a két (24 mm-es és 35 mm-es) objektív ára összesen 310 ezer Ft. Nikonból a 24mm f/1,8 és a régi 35mm f/2 ára összesen 360 ezer Ft. A Sigma zoomos megoldásával viszont a 24-35mm-es tartomány f/2 fényerővel kihozható 280 ezer Ft-ból. Azt azért meg kell említsük, hogy e tartományban vannak f/1,4-es fényerejű fix objektívek is, de persze nem ilyen áron! Azokkal tehát nem célszerű összevetni a Sigma triplafixét.

Tömeg szempontjából már nem tud nyerő lenni a Sigma kis zoomja, hiszen míg a Canonnál és a Nikonnál a két fix objektív együttes tömege 615 és 560 gramm, a Sigma zoomja 940 grammot nyom. Persze ha bele vesszük azt is, hogy itt egy 28 mm-es fixet is tudunk helyettesíteni, akkor már Sigma nem sokkal lesz lemaradva.

Egy dolog persze a tömeg és egy dolog az ár, de hiába az olcsóbb megoldás, ha minőségben nem hozza azt, mint a kicsivel többe kerülő fixek. De erre tesztképeink adnak majd választ.

Az mindenesetre önmagában igen jó érzés, hogy egy kicsit távolabbi témánál nem kell gyalogzoomolni, vagy kivágni a képből, elég 24 mm-ről 35 mm-re feltekerni. Ebből a szempontból jó élmény volt a 24-35-össel fotózni. Szintén kellemes volt, hogy a fotós válltáskában csak egyetlen helyet foglalt el és három objektívet is helyettesített. A Canonos kollégák viszont hiányolhatják a stabilizátort, azt ugyanis a Sigma 24-35mm f/2 DG HSM Art nem kínál, szemben a Canon új modelljeivel.

Térjünk rá a puszta műszaki jellemzőkre. A 12 cm hosszú objektív belső zoomos, azaz a gyújtótávolság megváltoztatásakor nem változik sem az objektív hossza, sem a frontlencse nem mozdul előre vagy hátra.

Sigma_24-35mm_f2_DG_HSM_A_lensconstruction

Az optikában összesen 7 SLD (Special Low Dispersion – speciálisan alacsony szórású) lencsetag található, ebből kettő aszférikus kialakítású. Ezen kívül egy FLD (Fluorite Low Dispersion – fluoritéhoz hasonló alacsony szórású) lencsetag is került az objektívbe, a frontlencse pedig aszférikus felépítésű. Ezek a képsarki kóma (szférikus aberráció), a színhiba, a geometriai torzítás, valamint a fókuszsík elhajlás minimálissá tételéért kerültek az objektívbe. A szellemképek és a becsillanás csökkentéséért több rétegű (Super Multi-Layer) bevonatot használtak.

A mélységélességet 9 lekerekített lamellából álló rekesszel módosíthatjuk. Az automatikus élességállítást ultrahang frekvencián dolgozó HSM motor végzi, amely csendes és gyors autofókuszt kínál.

Sajnos időjárásálló kivitelről nem beszélhetünk, legalábbis az objektív bajonett csatlakozásánál nincs erről árulkodó gumicsík, illetve a gyártó sem emel ki ilyen tulajdonságot az ismertetőjében.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az objektívhez egy gyöngyvászon tokot és egy szirom formájú napellenzőt kapunk. A frontlencse elé 82 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.

Használati tapasztalatok

Az objektív Art szériásként a szokásos hőstabil kompozit burkolatot kapta (TSC – Thermally Stable Composite), amely nagy szilárdságot de az alumíniumhoz viszonyítva minimális hőtágulási különbséget eredményez. Ezzel együtt viszont 25%-kal rugalmasabb, mint a polikarbonát, azaz kevésbé törékeny. Nos, ezt a tulajdonságát nem akartunk részletesen tesztelni, de a fogása valóban kényelmes és jó érzés. Nem mellékesen az objektív tubusa télen sem lesz brutálisan hideg tapintású.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fotózás szabadságáról viszont ennyire jókat nem írhatunk, hiszen – mint említettük -, időjárásálló szigeteléssel nem rendelkezik az objektív, így esőben érdemes inkább elrakni, mint sokat áztatni. Érthetetlen, hogy ezt miért hagyták ki a japánok.

Pedig alapjában véve egy nagyon jól használható objektívről van szó, amely riportfotóknál és tájképezésnél is felkerülhet a DSLR vázra, sőt, kis közelpontjának köszönhetően még akkor is, amikor közelről szeretnénk egy témát fotózni.

Kis zoomátfogáshoz méltóan a zoomgyűrűt is alig kell elforgassuk, hogy bejárjuk a teljes zoomtartományt. Ehhez mindössze 40 fok elfordítás szükséges. A gépvázhoz közel eső, 2 cm szélességben bordázott zoomgyűrűn a legfontosabb gyújtótávolságokat tüntették fel, úgy mint 24mm, 28mm, 30mm és 35mm. A gyűrű forgatása igen egyenletesen végezhető, nagyon finom járású, nem lötyögős, de nem is kemény.

24 mm
24 mm
35 mm
35 mm
Mellékelt napellenzővel
Mellékelt napellenzővel

Az élességállító gyűrű az objektív végében található. A 3,5 cm szélességben bordázott gyűrűt a közelpont és a végtelen között 120 fokkal kell eltekerjük, amely kellően nagy tartomány a pontos kézi élességállításhoz. A közelpont és a végtelen között nincs szemmel észrevehető focus breathing, vagyis nem változik meg a látószög közelpontnál történő fotózásnál sem.
Viszont a kis zoom ellenére ez az objektív sem parfokális, igaz, 24-30 mm között állítva a gyújtótávolságot, a beállított tárgytávolság, azaz a fókusz nem változik meg, de 35 mm-re állva már elmászik az élesség.

Mivel az objektív HSM fókuszrendszerrel dolgozik, a fókuszgyűrű az automatikus élességállítás során nem fordul el, viszont bármikor után állíthatunk a gyűrű elfordításával (Full Time Manual Focus). Gondban csak akkor leszünk, ha mindezt folyamatos fókuszmódban próbáljuk megtenni, hiszen ilyenkor a váz mindig újra és újrafókuszál.

Távolságskála
Távolságskála

A zoom- és fókuszgyűrű között távolságskálát is találunk, amelyen lábban és méterben is feltüntették a legfontosabb tárgytávolságokat, úgy mint 0,28, 0,35, 0,4, 05, 0,7, 1 méter, valamint végtelen.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az objektív tubusán egyetlen kapcsoló található, amely az automatikus és kézi élességállítás közötti váltásra szolgál.

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.