Képminőség
Színhiba
A Sigma bőségesen teletűzdelte az objektívet alacsony szórású lencsetagokkal, amint írtuk már, összesen 7 ilyen található a 24-35mm f/2-ben. Bár láttunk már karón varjút, azért mégis arra számítottunk, hogy visszafogott színi hiba jellemzi majd az objektívet. A feltételezésünket a tesztfotók jobbára igazolták, s noha a teljesen nyitott f/2 blendénél teljes nagylátószögnél tapasztalható egy kis kékes elszíneződés a nagy fényerőkülönbségű területek szélein, ezt inkább a képérzékelőszenzor mikrolencséi okozhatják, legalábbis rekeszeléssel ez a hatás nem csökkenthető: F8-nál is ugyanolyan mértékű, maximum a diffrakció árnyálja csak a képet. 28 mm-nél a kék elszíneződés már alig érzékelhető mértékben jelentkezik, míg 35 mm-nél f/2-nél sem igen látható kromatikus aberráció.
Bravó Sigma!
Bokeh
Az objektívbe 9 lekerekített lamellából felépített rekeszt építettek, így fényerőnél szűkebb blende esetén is a körhöz közeli bokeh forma érhető el. A bokeh tesztábránkon ezen felül az is kiderül, hogy az objektív a képsarkokban mennyire hajlamos a kóma jelenségére, amikor is a fényfoltok nem körkörös, hanem ovális formát öltenek. Mivel F2-nél még sok fényfoltot látunk oválisnak, ez azt is jelenti, hogy nyitott blendét használva a képélesség ezeken a képsarki területeken nem lesz tökéletes. F2,8-nál azonban az oválisok szinte teljesen eltűnnek, azaz a rajzolat is helyre ugrik fényerőnél 1 blendével szűkebbet alkalmazva.
Geometriai torzítás
Nagylátószögű, zoomobjektívről lévén szó, nem lenne meglepő, ha viszonylag erős, 1% körüli nyitó torzítással találkoznánk. Az aszférikus tagoknak köszönhetően azonban még ennyi torzítás sem jelentkezik, 24 mm-nél ugyanis a hordótorzítás 0,85%-os, ami 28 mm-nél teljesen eltűnik. Igaz, 35 mm-nél ismét előjön a torzítás, ezúttal viszont párnatorzítást látunk, 0,7%-os mértékben. Torzítás szempontjából tehát kicsit átlag felett teljesít az objektív, de nem mondhatjuk torzításmentesnek.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Az igen nagy fényerejű objektíveknél többnyire erős peremsötétedés tapasztalható nyitott blendén, azaz ilyenkor a sarkok jelentősen besötétednek. A hatás rekeszeléssel általában jelentősen csökkenthető.
Nincs ez másként a Sigma 24-35mm f/2 objektívénél sem: a teljes zoomtartományban nyitott blendénél 30% feletti vignettálás tapasztalható a sarkokban, amely bőven 10% alá csökkenthető. Igaz, F8 rekesznél a legtöbb objektív 5% alatti peremsötétedést produkál, de a 7%-os érték sem nevezhető aggasztóan erősnek. A vignettálás egyébként RAW konvertálás során általában hatékonyan csökkenthető, pl. a Lightroom is rendelkezik már ennek az objektívnek a korrekcióhoz szükséges adataival.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
148 mm széles lefedés
Nagylátószögű objektívtől nem szoktunk komoly nagyítási arányt elvárni, de azért kíváncsiak voltunk, meddig enged közel a témához a Sigma triplafixe. A 10 cm-es munkatávolság (téma-frontlencse távolsága) nem rossz, így full-frame szenzorral 148 mm szélességű témát fotózhatunk le teljes méretben. Ez 1:4,1 leképezési arányt jelent, amely korábban néhány gyártónál már elég lett volna ahhoz, hogy megkapja a Macro feliratot is. Persze makróról szó nincs, az viszont tény, hogy a 10 cm-es munkatávolság miatt az objektív kevésszer fog akadályozni bennünket közelfényképezés során.
Képminőség
A Sigma új objektívjei eddig sorra remek minőséget képviseltek, főképp a magasabb kategóriájú Art és Sports optikák. A 24-35mm f/2 DG Art modell sem kivétel ez alól, így képminőségét mindenképpen dicsérni kell. Igaz, teljesen nyitott blendén azért itt is lágyabb a kép, mint akár F2,8-on, de ez a lágyság még 36 Mpixelen is annyira enyhe, hogy teljesen jól használható, részletgazdag képeket kapunk F2-n is. Mindez persze képközépre igaz, a képsarkok teljesen nyitott blendén jelentősen gyengébb rajzolatot produkálnak. Bizony, bizony az a fránya kóma. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy ez is csak a képsarokhoz legközelebb eső területekre igaz, ami kompozíciós szempontból úgyis kiesik a főtémáról, így nem olyan jelentős probléma ez, mint első hallásra tűnik, hiszen ha ott nincs 100%-os felbontás, attól még nem dől össze a világ.
Ha kiváló rajzolatot és lehetőleg homogén minőséget szeretnénk, akkor F4-re lerekeszelve már a nagyon vájtszemű pixelpeeperek számára is elfogadható lesz az eredmény. Aki viszont csak fotózni akar, annak az F2 sem jelent olyan kompromisszumot, amit ne lehetne vállalni.
Értékelés
A Sigma 24-35mm f/2 DG Art kipróbálása során igen pozitív tapasztalatokat szereztem. Igazán jól használható objektívvel ismerkedhettem meg. Annak ellenére, hogy zoomátfogása elég szűk, mégis van jelentősége, hiszen egy-egy nagylátószögű fotó atmoszféráját jelentősen befolyásolhatja az a perspektívabeli különbség, amit egy 24 mm-es, vagy egy 35 mm-es gyújtótávolság adhat. A kiváló fényerő miatt még teljes nagylátószögnél, viszonylag távoli téma esetén is jó mélységélességet érhetünk el, közelebbi témák (1-2 méter) fotózásánál pedig gyönyörű DOF-os fotók születhetnek.
A teszt során igyekeztem mindig arra keresni a választ, hogy mit tennék akkor, ha csak egy 24mm f/1,8-as lenne nálam, vagy csak egy 35mm f/2. Sokszor adódott olyan helyzet, amikor bármelyik objektívvel megoldható lett volna a feladat, de bőven akadt szituáció, amikor ez a kis zoom is képet mentett. Főleg akkor jelent nagy előnyt ez a minimális átfogás, ha gyorsan kell cselekedni és nem volna időnk objektívet cserélni, vagy amikor nincs elég hely, hogy hátra lépjünk. Egy 24mm-es fixszel végeredményben minden helyzetben pótolható egy 24-35-ös zoom, de lesznek olyan fotók, amik jelentős vágásra szorulnának, ami felbontás csökkenéssel járna.
Összességében tapasztalatom szerint a 24-35mm-es zoom főképp riport jellegű fotózásoknál fejti ki leginkább előnyét, de ha spórolásból gondolkozunk ezen a megoldáson a 24, 28, 35 mm-es fixek kiváltására, akkor is jó vétel lehet mindent egy objektívvel megoldani, hiszen képminőségben minimális kompromisszumot kell csak kötnünk.
A Sigma 24-35mm f/2 DG Art ára cikkünk megjelenésekor bruttó 280.000 Ft.
