Képminőség
Színhiba
A három felhasznált alacsony szórású tag miatt remélhető, hogy nem lesz komoly kromatikus aberrációja a Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2 objektívnek. Mivel ultranagy látószögű objektívről van szó, a viszonylag kis méretű tesztábránkat úgy fotóztuk, hogy csak a képterület negyedét fedje le, így viszonylag távolról készülhetett a tesztkép.
A kapott eredmények alapján kijelenthető, hogy valóban nincs erős laterális színhiba, illetve ami még látszik, az az, hogy a képsarkokban sincs jelentős asztigmatizmus (kóma), amely az asztrotájképeket tehetné tönkre.
Megvizsgáltuk azt is, hogy a képek esetleg nem a beágyazott kromatikus aberráció profilnak és a szoftveres korrekciónak köszönhetően ilyen kis színhibájúak-e, (a Lightroom egyébként azt mondja, hogy a RAW fájlban beágyazott színhiba korrekciós profil található), de azt tapasztaltuk, hogy a beágyazott profilok megkerülését lehetővé tevő Capture One-nal Generic profilt választva is ugyanilyen mértékű a színhiba.
Most is megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezhet. Nyomára főként a fókusz előtti és mögötti területeken bukkanhatunk zöldes illetve pirosas elszíneződés formájában. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A tesztképeken jól látható, hogy nyitott blendénél enyhén érezhető az axiális színhiba, amely a fókusz előtti részeknél pirosas, mögötte cián színben „pompázik”. Mértéke azonban nem zavaró, hiszen a lenti kivágások 1:1 nézetben láthatók, ami a 42 Mpixeles tesztkép miatt úgy jelentkezik egy szokványos Full HD 24″-os monitor esetében, mintha 2,2 méter széles nyomtatot nézegetnénk. A rekeszt szűkítve a színhiba mértéke még enyhébb lesz.
A Capture One-nal Generic profilt használva itt sem tapasztaltunk erősebb színhibát.
Bokeh
Bár az ultranagy látószögű objektívek esetében ritkán játszunk a kis mélységélesség adta bokeh-val, a remek közelpont miatt mégis lehetnek olyan esetek, amikor a távoli fényfoltok szép formákat ölthetnek. A bokeh tesztünkben annak járunk utána, hogy milyen hatása van a lencsetagoknak a fényfoltokra képközépen és képsarkokban, illetve hogy a rekeszelés mi módon befolyásolja a bokeh-t.
Ennél az objektívnél a képsarkok felé közeledve az ismerős lencse forma jelenik meg, amely rekeszeléssel részben csökkenthető. F5,6-tól viszont erősen láthatóvá válik a blende okozta sokszög forma, amit inkább F8-tól szoktunk tapasztalni. Persze aki szereti a hétszögeket, annak imádnivaló lesz a látvány. Ha viszont a kerekded bokeh-ra bukunk, akkor F4-nél ne nagyon válasszunk szűkebb rekeszt akkor, ha a háttérben lévő, fókuszon kívül eső fényforrásokkal szeretnénk játszani.
Ellenfény, becsillanás
Tájképeknél sűrűn előfordulhat, hogy a Napkorongot is a képre szeretnénk, vagy a képre kell komponálnunk. Ebben az esetben nem mellékes, hogy milyen becsillanást, vagy kontrasztvesztést produkál az objektív.
Egy-egy lencsecsillanás még adott esetben hangulati elem is lehet, de ha túl erős a hatás, akkor zavaróvá válik, főként ha épületfotózunk és az épület fontos részét takarja a fénycsóva.
Szerencsére itt erről szó sincs, a becsillanás minimális mértékű és a direkt betűző Nap szűk blendén sem okoz látható fényszórást (kontrasztvesztést).
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd nyitott blendével árnyékban is készítettünk egy referencia képet (azonos záridővel).
Geometriai torzítás
A fix gyújtótávolságú objektíveknél általában nem szokott erős geometriai torzítás jelentkezni, még akkor sem, ha komoly nagylátószöget képvisel. Ilyen esetben enyhe hordótorzításra számítanánk.
A Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2 azonban meglepően erős torzítást mutat. Kicsit úgy néz ki a dolog, mint ha fejlesztés során arra számítottak volna, hogy majd a beágyazott profil korrigálja a torzítást, cserébe kevesebb lencsetaggal, olcsóbban és könnyebb kivitelben meg tudják oldani az objektív készítését. Utóbbi nyilván össze is jött, de beágyazott profilt nem küld át az objektív a gépváznak, így az erős torzítás marad. (Kipróbáltuk úgy is, hogy a gépen bekapcsoltuk a torzítás korrekciót, de nem volt változás).
Szerencsére a Lightroom kínál külső profilt, így ha valakit zavar ez a mértékű geometriai torzulás, az kis látószögvesztés árán egy kattintással javíthatja.
Azért, hogy ne okozhasson gondot a tesztábránk viszonylag közelről történő fotózása (ami miatt más torzítást kaphatnánk, mint távoli témák esetében), most csak távoli témát, egy terembelsőt fotóztunk.
Peremsötétedés
Érdekes, hogy nem csak a torzítás jelentős, de a vignettálás is, méghozzá nem csak nyitott blendén, de a rekeszt szűkítve is. Még F8-nál is jól látható, hogy a sarkok sötétebbek, mint a képközép.
Szerencsére ez az az optikai hiba, ami a legkönnyebben korrigálható utómunkával, ehhez pedig a Lightroom is kínál külső profilt, azaz egy kattintással korrigálható a képsarki fényerővesztés.
Makró, közelfényképezés
Ahogy már az objektív nevében is látható, 1:2 leképezési arány érhető el vele. Ez 11 cm-es tárgytávolságnál (téma-szenzor távolsága) érhető el, amely a gyakorlatban 3 cm-es munkatávolságot jelent (téma-frontlencse távolsága). Ez esetben 70 mm széles témával tölthető ki a képmező.
A geometriai torzítás itt is jelentős, azonban érdekes, hogy mértéke kisebb, mint távoli témáknál. A képsarkok viszont még F8 rekesz esetében is erős kómával terheltek, emiatt életlennek látszanak.
Képminőség
Az objektív különböző optikai tulajdonságait a fentiek során már láthattuk, de ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogy milyen rajzolatot kínál, hogyan tudunk vele dolgozni. Hiszen hiába torzításmentes egy objektív, ha a részletgazdagsága messze elmarad a várttól, ugyanakkor könnyebben fogadjuk el a kisebb – de utómunka során javítható – optikai hibákat, ha a rajzolat rendben van.
Nos, a Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2 tesztképei alapján elmondható, hogy nyitott blendén kiváló minőséget kapunk, ráadásul ez nem csak a képközépre, de a kép széle felé haladva is megmarad. Az extrém külső képsarkok nyitott blendén még kissé lágyak az enyhe asztigmatizmus miatt, de egy-két blendényit szűkítve a homogenitás helyreáll. Mindez azonban még asztotájképeknél sem zavaró mértékű, így ilyen célra is nyugodt szívvel merjük ajánlani a Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2-t.
Az éjszakai városképek szerelmesei is örömüket lelik majd az objektívben, már F11-nél szép csillag formájúra húzza a pontszerű fényeket a szűk blende diffrakciója, F22-nél pedig ez már igazán látványos, amely nem csak városképeknél, de nappali, ellenfényes tájképeknél is mutatós lehet.
Ami pedig a makrózást illeti: ilyen nagy látószöggel ilyen remek leképezést máshol nem kapunk, így a különleges perspektívájú közelképeket kedvelők is kiélhetik kreativitásukat, a jó fényerővel párosítva még a kis mélységélességgel is lehet játszani. A rajzolat pedig ez esetben is fergetegesen jó, még nyitott blendén is.
Értékelés
A Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2 meglepően sokrétűen alkalmazható, néhány furcsasága ellenére a legtöbb esetben remekül használható. Aki szeret kézzel élességet állítani, számára szükség lesz majd egy-két használati kompromisszum bevállalására, de ezt az objektív igen kedvező ára ellenére elérhető kiváló rajzolata bőven ellensúlyozza.
20 mm-es gyújtótávolsággal a Sony full-frame szenzoros MILC-eihez a fényképezőgép gyártója a 20mm f/1,8 G objektívet kínálja, amely idén év elején jelent meg. Ez a modell ugyan szintén a könnyű objektívek közé sorolható a maga 330 grammjával, de így is 50%-kal nehezebb, mint cikkünk tárgya, ára pedig sokkal magasabb lesz (pontos hazai árat cikkünk írásakor még nem tudunk, csak azt, hogy 1100 euróért lesz kapható, de ez már előre vetíti, hogy közel 400e Ft-ot kell majd itthon kicsengetnünk érte). Szintén kínál 20 mm-es fixet a Sigma, az Art szériás f/1,4 DG HSM viszont közel 1 kg-ot nyom, így aki kis tömegű objektívet szeretne, számára az a modell nem jöhet szóba (ára egyébként duplája a Tamronénak, persze fényereje meg négyszerese…).
Ezek alapján már jól látható, hogy a Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2 objektívet leginkább azok tudják maradéktalanul élvezni, akik nem igényelnek F2, vagy jobb fényerőt (f/2,8-cal már neki lehet fogni az asztrotájképezésnek is, de egy visszafogott megvilágítású lagziban is jól használható lehet), viszont sok objektívet hordanának magukkal, illetve sokat dolgoznának az objektívvel, így a használati tömeg nagyon nem mellékes számukra. Az igazán könnyű 20 mm-es Tamron ebből a szempontból igazán szerethető!
A Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2 egyelőre Sony E bajonettel érhető el, ára csupán 140 ezer Ft.
Mivel egyidőben járt nálunk mind a három (20mm, 24mm és 35mm) fix objektív, így a lehetőségekhez képest igyekeztünk mindhárommal a lehető legtöbb szóba hozható témát lefotózni. Tekintettel arra, hogy közelfényképezéshez is igazán jók ezek az objektívek (1:2 leképezési arányt kínálnak), így makró jellegű fotókat is készítettünk, de nem maradtak ki természetesen az épületfotók, na és persze a remek fényerő miatt asztrotájképeket is készítettünk. Igaz, az első alkalommal enyhén bepárásodott az égbolt, ami miatt enyhe halo figyelhető meg a csillagok körül, de nagy szerencsénkre a tesztidőszak utolsó éjszakáján ismét derült égboltnak örvendhettünk, így megismételtük az éjszakai tesztképeket is – de ezúttal már a Hold fénye mellett.
