Képminőség
Színhiba
A három felhasznált alacsony szórású tag miatt remélhető, hogy nem lesz komoly kromatikus aberrációja a Tamron 24mm f/2,8 Di III OSD M1:2 objektívnek. Mivel nagylátószögű objektívről van szó, a viszonylag kis méretű tesztábránkat úgy fotóztuk, hogy csak a képterület negyedét fedje le, így viszonylat távolról készülhetett a tesztkép.
A kapott eredmények alapján kijelenthető, hogy valóban nincs erős laterális színhiba, hasonlóan, mint a 20 mm-es változatnál. Az is látszik, hogy a képsarkokban sincs jelentős asztigmatizmus (kóma), amely az asztrotájképeket tehetné tönkre.
Megvizsgáltuk azt is, hogy a képek esetleg nem a beágyazott kromatikus aberráció profilnak és a szoftveres korrekciónak köszönhetően ilyen kis színhibájúak-e, (a Lightroom egyébként azt mondja, hogy a RAW fájlban beágyazott színhiba korrekciós profil található), de azt tapasztaltuk, hogy a beágyazott profilok megkerülését lehetővé tevő Capture One-nal Generic profilt választva is ugyanilyen mértékű a színhiba.
Most is megnéztük az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezhet. Nyomára főként a fókusz előtti és mögötti területeken bukkanhatunk zöldes illetve pirosas elszíneződés formájában. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A tesztképeken jól látható, hogy nyitott blendénél enyhén érezhető az axiális színhiba, amely a fókusz előtti részeknél pirosas, mögötte cián színben „pompázik”. Mértéke azonban nem zavaró, hiszen a lenti kivágások 1:1 nézetben láthatók, ami a 42 Mpixeles tesztkép miatt úgy jelentkezik egy szokványos Full HD 24″-os monitor esetében, mintha 2,2 méter széles nyomatot nézegetnénk. A rekeszt szűkítve a színhiba mértéke még enyhébb lesz.
A Capture One-nal Generic profilt használva itt sem tapasztaltunk erősebb színhibát.
Bokeh
Bár az ultranagy látószögű objektívek esetében ritkán játszunk a kis mélységélesség adta bokeh-val, a remek közelpont miatt mégis lehetnek olyan esetek, amikor a távoli fényfoltok szép formákat ölthetnek. A bokeh tesztünkben annak járunk utána, hogy milyen hatása van a lencsetagoknak a fényfoltokra képközépen és képsarkokban, illetve hogy a rekeszelés mi módon befolyásolja a bokeh-t.
Ennél az objektívnél a képsarkok felé közeledve az ismerős lencse forma jelenik meg, amely rekeszeléssel részben csökkenthető. F5,6-tól viszont erősen láthatóvá válik a blende okozta sokszög forma, amit inkább F8-tól szoktunk tapasztalni. Persze aki szereti a hétszögeket, annak imádnivaló lesz a látvány. Ha viszont a kerekded bokeh-ra bukunk, akkor F4-nél ne nagyon válasszunk szűkebb rekeszt akkor, ha a háttérben lévő, fókuszon kívül eső fényforrásokkal szeretnénk játszani.
Ellenfény, becsillanás
Tájképeknél sűrűn előfordulhat, hogy a Napkorongot is a képre szeretnénk, vagy a képre kell komponálnunk. Ebben az esetben nem mellékes, hogy milyen becsillanást, vagy kontrasztvesztést produkál az objektív.
Egy-egy lencsecsillanás még adott esetben hangulati elem is lehet, de ha túl erős a hatás, akkor zavaróvá válik, főként ha épületet fotózunk, és az épület fontos részét takarja a fénycsóva.
Szerencsére itt erről szó sincs, becsillanás kvázi egyáltalán nem jelentkezik és a direkt betűző Nap szűk blendén sem okoz látható fényszórást (kontrasztvesztést).
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd nyitott blendével árnyékban is készítettünk egy referencia képet (azonos záridővel).
Geometriai torzítás
A Tamron 20mm f/2,8 Di III OSD M1:2-nél már láttuk, hogy meglepően erős a geometriai torzítása. A 24 mm-es modellnél sincs ez másként, igaz már enyhébb ennek mértéke.
Az erős torzítás vélhetően a kevesebb felhasznált lencsetagnak köszönhető, amely módot a gyártási költségek (és eladási ár) kordában tartása, illetve a kis tömeg elérése miatt választhatott a gyártó. Lehetett volna beágyazott profillal is játszani, ilyet azonban az objektív nem küld át a gépváznak, így az erős torzítás marad. (Kipróbáltuk úgy is, hogy a gépen bekapcsoltuk a torzítás korrekciót, de nem volt változás).
Szerencsére a Lightroom kínál külső profilt, így ha valakit zavar ez a mértékű geometriai torzulás, az kis látószögvesztés árán egy kattintással javíthatja.
Azért, hogy ne okozhasson gondot a tesztábránk viszonylag közelről történő fotózása (ami miatt más torzítást kaphatnánk, mint távoli témák esetében), most csak távoli témát, egy olyan terembelsőt fotóztunk, amelyen jól látható a torzulás mértéke.
Peremsötétedés
Érdekes, hogy nem csak a torzítás jelentős, de a vignettálás is, méghozzá nem csak nyitott blendén, de a rekeszt szűkítve is. Még F8-nál is jól látható, hogy a sarkok sötétebbek, mint a képközép.
De most is meg kell említsük, hogy ez az az optikai hiba, ami a legkönnyebben korrigálható utómunkával, ehhez pedig a Lightroom is kínál külső profilt, azaz egy kattintással korrigálható a képsarki fényerővesztés.
Makró, közelfényképezés
Ahogy már az objektív nevében is látható, 1:2 leképezési arány érhető el vele. Ez 12 cm-es tárgytávolságnál (téma-szenzor távolsága) érhető el, amely a gyakorlatban 3,5 cm-es munkatávolságot jelent (téma-frontlencse távolsága). Ez esetben 70 mm széles témával tölthető ki a képmező.
A geometriai torzítás itt is mutatkozik, mértéke azonban sokkal enyhébb, mint távoli témáknál. A képsarkok viszont még F8 rekesz esetében is erős kómával terheltek, emiatt életlennek látszanak.
Képminőség
Az objektív különböző optikai tulajdonságait a fentiek során már láthattuk, de ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogy milyen rajzolatot kínál, hogyan tudunk vele dolgozni.
A Tamron 24mm f/2,8 Di III OSD M1:2 esetében is azt mondhatjuk, amit a 20 mm-es változatnál már megtettünk: nyitott blendén is kiváló minőséget kapunk, ráadásul ez nem csak a képközépre, de a kép széle felé haladva is rendelkezésre áll. Az extrém külső képsarkok nyitott blendén még kissé lágyak az enyhe asztigmatizmus miatt, de egy-két blendényit szűkítve a homogenitás helyreáll. Mindez azonban még asztrotájképeknél sem zavaró mértékű, így ilyen célra is nyugodt szívvel merjük ajánlani a Tamron 24mm f/2,8 Di III OSD M1:2-t is.
Az éjszakai városképek szerelmesei is örömüket lelik majd az objektívben, már F11-nél szép csillag formájúra húzza a pontszerű fényeket a szűk blende diffrakciója, F22-nél pedig ez már igazán látványos, amely nem csak városképeknél, de nappali, ellenfényes tájképeknél is mutatós lehet.
Ami pedig a makrózást illeti: ilyen nagy látószöggel ilyen remek leképezést máshol nem kapunk, így a különleges perspektívájú közelképeket kedvelők is kiélhetik kreativitásukat, a jó fényerővel párosítva még a kis mélységélességgel is lehet játszani. A rajzolat pedig ez esetben is fergetegesen jó, még nyitott blendén is.
Értékelés
A Tamron 24mm f/2,8 Di III OSD M1:2 is igen sokrétűen alkalmazható, néhány furcsasága ellenére a legtöbb esetben remekül használható. Aki szeret kézzel élességet állítani, számára szükség lesz majd egy-két használati kompromisszum bevállalására, de ezt az objektív igen kedvező ára és kiváló rajzolata bőven ellensúlyozza majd.
24 mm-es gyújtótávolsággal a Sony full-frame szenzoros MILC-eihez a fényképezőgép gyártója az FE 24mm f/1,4 GM objektívet kínálja, amely nem kevesebb, mint két fényértékkel nagyobb fényerőt kínál, ugyanakkor fél millió Ft-os ára nyilvánvalóan komolyabb kihívást jelen a fotós büdzsének. Alulról súrolja a fél millió Ft-ot a Zeiss Batis 25mm f/2 is.
Ami árban közelebb van, az a Sigma 24mm f/1,4 DG HSM|Art, de még az is dupla annyiba kerül, mint a Tamron 24mm f/2,8 Di III OSD M1:2. Igaz, fényerőben is többet kínál.
Mindent összevetve, ha fontos a jó közelfényképezés, ha fontos az alacsony tömeg, ha szeretnénk igen kedvező áron beszerezni egy 24 mm-es nagylátószögű fixet, amelynek a képminősége nyitott blendén is remek, de nem igényeljük az extra nagy fényerőt, akkor a Tamron 24mm f/2,8 Di III OSD M1:2 tűnik jelenleg a legjobb választásnak a maga 140 ezer Ft-os árával.
S hogy kiknek ajánljuk? Nem csak amatőr fotósok, a téjképek, vagy akár asztrotájképek szerelmesei, de profik is élvezhetik a könnyű, de jó rajzú objektív előnyeit, amit akár egy lagziban is elő lehet kapni a mulatság megörökítésére.
A Tamron 24mm f/2,8 Di III OSD M1:2 egyelőre Sony E bajonettel érhető el, ára – ahogy említettük – 140 ezer Ft.
Mivel egyidőben járt nálunk mind a három (20mm, 24mm és 35mm) fix objektív, így a lehetőségekhez képest igyekeztünk mindhárommal a lehető legtöbb szóba hozható témát lefotózni. Tekintettel arra, hogy közelfényképezéshez is igazán jók ezek az objektívek (1:2 leképezési arányt kínálnak), így makró jellegű fotókat is készítettünk, de nem maradtak ki természetesen az épületfotók, na és persze a remek fényerő miatt asztrotájképeket is készítettünk. Igaz, az első alkalommal enyhén bepárásodott az égbolt, ami miatt enyhe halo figyelhető meg a csillagok körül, de nagy szerencsénkre a tesztidőszak utolsó éjszakáján ismét derült égboltnak örvendhettünk, így megismételtük az éjszakai tesztképeket is – de ezúttal már a Hold fénye mellett.
A beltérben készült képeinkénél modellünk Szabó Nikolett volt, akit még tavaly év végén, a Tamron 24mm-es Di III objektív magyarországi Premierjén fotóztunk.
