Felépítés
A Tamron tavaly ősszel rántotta le a leplet a Sony full-frame E bajonettes tükör nélküli fényképezőgépekhez készülő 70-180mm f/2,8 Di III VXD objektív fejlesztéséről, amelynek során már előre jelezték, hogy a szokásos 70-200mm-es objektívekhez képest jelentősen rövidebb lesz és tömege is jóval barátságosabb.
Jóllehet, manapság a MILC-ekre már nem feltétlenül úgy kell gondolni, hogy a kicsi és könnyű gépek, mégis megteremtik annak lehetőségét, hogy 10, 15, vagy akár 20%-kal is könnyebb felszerelésünk legyen, mint ha tükörreflexest nyúznánk.
A hasunumai székhelyű japán gyártó ezen gondolatmenet alapján kezdte fejleszteni új telezoomját, amelynek részleteire egészen idén áprilisig kellett várnunk.
Az áprilisi hivatalos bejelentés során végre kiderültek a pontos adatok is, így arra is fény derült, hogy nem csak kicsi és könnyű lesz, de a képminőségben sem kell majd kompromisszumot kötnünk, legalábbis a tizenegy speciális lencsetag erre enged következtetni.
De persze pont azért teszteljük az objektíveket, hogy kiderüljön: a hangzatos specifikáció mögött milyen képességek bújnak meg a valóságban.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt az objektívet leginkább a természet-, a koncert- és az esküvőfotósok használják majd előszeretettel. Ide vehetnénk a sportot is, de elképzelhető, hogy náluk nem probléma a pár száz grammal nagyobb tömeg, viszont inkább legyen hosszabb a tele vég. Egy esküvőfotósnál viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen objektíveket és mekkora tömeget kell egész nap mozgatnia, illetve a kezében/nyakában tartania.
A kicsivel kisebb gyújtótávolság tartomány miatt elsőre azt gondolhatnánk, hogy kevésbé lesz univerzális felhasználású az objektív, valójában azonban a 70-200mm helyett elérhető 70-180mm nem sokat oszt, vagy szoroz.
Teljes kisfilmes Leica képkocka méretű (full-frame) szenzoros fényképezőgéppel ugyanis egy 70-200m-es zoom 34,3-12,3 fok közötti látószög tartományt kínál, a cikkünk tárgya, a 70-180mm-es zoom pedig 34,3-13,7 fokot. Azaz tele végnél 1,4 fok az eltérés csupán, vagy másképp fogalmazva kb. 10%-nyi.
Míg a 70-200mm-es objektívek egész sor lencsetagot tartalmaznak (átlagosan 22-23 lencsét), a Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD mindössze 19 tagból áll. Ezek közül egy extra alacsony szórású (XLD – eXtra Low Dispersion), öt alacsony szórású (LD – Low Dispersion), egy aszférikus és egy hibrid aszférikus dolgozik az optikai hibák minimalizálásán. A becsillanások ellen ezúttal is a BBAR-G2 bevonatot alkalmazta a japán gyártó (Broad-Band Anti-Reflection Generation 2).
A fókuszmeghajtást dupla lineáris motorral végzik, ennek pontossága eléri az 5 mikront (0,005mm), azaz egy átlagos emberi hajszál vastagságának tized részét. A lebegő lencserendszert úgy fejlesztették, hogy két ponton történjen a fókuszálás, ez pedig jobb képminőséget ígér közelképeknél is (elviekben kevésbé jelentős fókuszfelület elhajlás érhető így el), az extra pontos és csendes fókuszmeghajtás pedig borotvaéles képek készítését teszi lehetővé, akár szem érzékeléssel együtt, nem csak fotók készítésénél, de videózásnál is.
A tapasztalatok nagyon pozitívak, a korábban tesztelt OSD meghajtású Tamron fixekkel szemben a 70-180mm-es telezoom valóban gyors fókuszt kínál, még a Sony A7R II vázzal is – igaz, ezúttal is látni a kontraszt alapú élességállítás előre-hátra keresgélését. De itt legalább a fókusz ideje tényleg rövid.
Legalábbis nyitott blendén, viszonylag kevés fénynél. Mert szűk blendét használva, vagy erős fényben itt is előjön a korábban már tapasztalt léptetett blendemozgatás, amely a fókuszálás előtt és után is előfordul, és amit az exponálás előtt mindenképpen ki kell várnunk. Ez nem csak bekapcsolt élőkép szimulációnál tapasztalható, de már felhős időben is szűkebb blendét választ a gép a LiveView módhoz, tehát ott is bejátszik a blende mozgatás ideje. Ez F8 blendénél kb. 0,5-0,7 mp (a fókusz időn felül).
A belső élességállításnak köszönhetően a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során.
Míg a legtöbb 70-200mm-es objektív belső zoomos megoldású, azaz hosszuk nem változik a gyújtótávolság növelésekor, a Tamron 70-180mm-es objektíve teleszkópikus zoomos, azaz 70 mm-ről 180 mm-re növelve a gyújtótávolságot, az objektív hossza közel 3 cm-rel megnő, de így sem éri el a 20 cm-t!
A kissé enyhébb zoomátfogás méretre előnyös hatása a frontlencsén is tetten érhető, hiszen mindössze 60 mm átmérőjű. A frontlencse elé 67 mm-es szűrőket tekerhetünk fel.
Az objektívhez szirom formájú napellenző jár, de állvány gyűrű nincs a csomagban és opcionálisan sem érhető el ehhez a modellhez.
A specifikáció a Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Ahogy már írtuk, a Tamron 70-180mm f/2,8 Di III VXD méretét sikerült jelentősen csökkenteni az átlagos 70-200mm f/2,8 objektívekhez képest. 70 mm-es állásban csupán 15 cm hosszú, míg 180 mm-nél nem éri el a 18 cm-t. A tömege is kedvező, kupakok és napellenző nélkül 800 grammot nyom, a fotós táskában pedig (első és hátsó kupakokkal, valamint napellenzővel) 885 grammot. Ez kb. fele egy átlagos 70-200mm f/2,8 tömegének. (Azért legyünk igazságosak, a Canon full-frame szenzoros tükör nélküli rendszeréhez készített RF 70-200mm f/2,8 L IS USM sem hosszabb 15 cm-nél, igaz, tömegét nem sikerült 1,1 kg alá szorítani, Sony bajonettnél azonban ez nyilván nem sokat oszt, vagy szoroz).
Az objektív külsőre hozza a Tamrontól újabban megszokott látványt: a legtöbb helyen polikarbonát borítással találkozunk, ami télen kellemesebb fogást ad, mint ha hideg fémet kellene markolászni.
A mostoha időjárási körülmények közötti gondtalan fotózás érdekében az objektívet több ponton szigetelték nedvesség bejutása ellen, az időjárásálló kivitelről a bajonett csatlakozásnál körbe futó gumi perem is árulkodik.
A széles (5 cm) zoomgyűrű az objektív elülső részére került. A teljes zoomtartományt kb. 60 foknyi elfordítással bejárhatjuk, azaz gyorsan zoomolhatunk, ha szükséges.
A fókuszgyűrű az objektív bajonetthez közelebb eső harmadán található. A viszonylag keskeny, kb. 1,5 cm szélességű bordázott gyűrű elektronikusan vezérli a fókuszcsoportokat mozgató motorokat, nincs közvetlen fizikai kapcsolat köztük.
Gyors gyűrűforgatás esetén 270 fokkal bejárható a teljes fókusztartomány, de lassú forgatással igen finom beállítás is elérhető, több, mint öt (!) teljes fordulat kell a teljes fókusztartomány átjárásához, azaz igen precíz kézi fókusz is elérhető.
Apropó kézi fókusz: jó ha tudjuk, hogy ha közeli képeket szeretnénk, akkor az autofókusznál közelebb is tudunk kézzel fókuszálni, nagylátószögnél akár 30 cm-es tárgytávolság is elérhető. A közelfényképezésről bővebbet a következő oldalon lesz még szó.
Mivel a 20mm f/2,8, 24mm f/2,8 és 35mm f/2,8 objektívekkel fókusz elcsúszást tapasztaltunk akkor, ha kézi fókusz módban a váz energiatakarékosságból alvó módba állt, majd onnan felébredt, ezért most különösen figyeltünk rá, hogy ennél az objektívnél előfordul-e ilyesmi. Jó hír: itt nincs ilyen furcsaság, ahogy kézi élességállításnál sem mozdul ki az objektív középpontja. Úgy tűnik, ezek csak az OSD fókuszmeghajtású objektívekre lehetnek jellemzők.
Távolságskálát ez az objektív sem tartalmaz, hozzávetőleges skálát a váz mutat a hátsó LCD-jén kézi élességállítás során.
Kapcsoló nincs az objektív tubusán, csak a zoomot 70 mm-es rögzítő retesz.
A jó gyújtótávolság tartománya és remek fényereje miatt ezt az objektívet akár videózásra is felhasználhatjuk, ez esetben viszont nem mindegy, hogy milyen jellegű és mennyire erős fókuszlégzéssel kell számolnunk. Ennél az objektívnél a tárgytávolság csökkentésével a látószög is csökken, a fókuszlégzés mértéke azonban visszafogott, kb. 10% eltérés lehet közelpont és végtelen távolságra állt fókusz látószöge között.
A fotókon kívül tesztvideóban is bemutatjuk a fókuszlégzés megjelenését (lásd a doboz alatt!).
