Hozott anyagból?
A Gitzo megalakulásának fő mozgatórugója az első világháború volt. A XIX. század második, és a XX. század első felében a minőségi fotófelszerelés egyet jelentett a bevált német márkanevekkel. Aki fényképezőgépet, vagy valamilyen kiegészítőt szeretett volna vásárolni – ez akkoriban még többnyire a hivatásos fotósok passziója volt – jószerével a német termékek között válogatott. Így volt ez Franciaországban, ahol fotós szempontból sem volt örömteli esemény a „nagy háború” kitörése. Mivel hadiállapot állt fent a két nemzet között, a fényképészeti cikkek csak módjával voltak elérhetők. A hazai keresletet hazai gyártók próbálták kielégíteni, köztük a párizsi Arséne Gitzhoven, aki 1917-ben alapította meg kis cégét.
Az alapító nevéből talán könnyű kitalálni, honnan származik a cég neve. Termékeiken eredetileg az AG monogramot használták. A családnév „becézése”, a Gitzo később, a húszas évek környékén tűnt fel egy általuk készített zár típusneveként. Az becenév aztán minden termékükre rákerült. A cég egy darabig még párhuzamosan használta az AG monogrammal együtt, de a Gitzo időtállóbb névnek bizonyult.
A vállalat kezdetben szinte az összes európai fényképezőgép márkához kínált fából, vagy fémből készült filmes hátlapot. Néhány évvel később a zárszerkezetek gyártása jelentette fő tevékenységi körüket. Ebben az időben még különkínálták az objektívet és a vele egybeépíthető zárakat, melyeken olyan márkanevek szerepeltek, mint a Compur, vagy a Vario. Gitzhoven sikerét elsősorban az olcsósága adta. A konkurenseknél nyomottabb áron kínálta zárjait, melyek így valószínűleg gyengébb minőséget jelentettek, de egy bizonyos réteg számára jóval elérhetőbbek voltak, még úgy is, hogy feltűnően hasonlítottak a drágább Vario zárakra. Az AG olyan márkaneveken hozta forgalomba termékeit, mint az Erce, Luminor, Stella, Vistar, vagy a már említett, és cég nevét adó Gitzo.
A 30-as évtizedre a Gitzo már napi 750 db zárat készített, az évtized elején pedig egy sor szabadalmat jelentett be Franciaországban és az Egyesült Államokban.
Egyes források arra is célozgatnak, hogy nem volt nehéz dolga a cégnek a szabadalmak terén. Az 1919-es versailles-i békeszerződés szerint, a háború alatt minden német szabadalom joga semmisnek tekinthető, így a Gitzonak volt honnan ingyen ötleteket meríteni. Az igazságra persze már nehezen derülhet fény.
A cég egyéb termékeket is készített ekkoriban, többek között kábeles kioldókat, sőt fényképezőgépeket is. Kioldói pneumatikus elven működtek, és 50-150 cm közötti hosszban készültek. Az utóbbi hossz akkoriban igencsak ritkának számított.
A Gitzo fényképezőgépekről nagyon kevés információ lelhető fel. A két világháború között, valószínűleg a húszas években bocsátották útjára a Gilax sorozatot, melyek közép és nagy formátumú gépek voltak, 6,5 x 9, 6,5 x 11, valamint 24 x 36 cm-es filmmérettel.
A békeidők után ismét egy nagy háború söpört végig Európán és a világon. A német megszállás után a Gitzo kénytelen volt teljesen felfüggeszteni tevékenységét. A kényszerszünet 1942-től, Franciaország felszabadulásáig tartott.
Előtérben a háromlábak
A háború után visszatértek a kábeles kioldókhoz, melyeket a kilencvenes évek elejéig gyártottak. Készítettek továbbá mechanikus önkioldókat, és vaku szinkronizátorokat is. Önkioldó időzítőik 30 másodperces késleltetéssel rendelkeztek. A komolyabb darab állítható kivárással, a „junior” pedig fix, 30 mp-es késleltetéssel. Ezen termékek gyártását a nyolcvanas években szüntették be.
Különböző kiegészítőket kínáltak a korszak házimozijának tekinthető 8 mm-es filmezéshez is. Ilyen volt például az ötvenes évek második felében gyártott Gitzo Titreuse, mellyel saját készítésű feliratok voltak exponálhatók a filmek alá.
Újra próbálkoztak fényképezőgép gyártással is, de nem sok sikerrel. A háború után fokozatosan a japán termékek váltak világszerte elismertté és keresetté, az olcsó távolkeleti gépekkel pedig még a komoly német gyártók is nehezen tudtak lépést tartani, nemhogy a fényképezőgép gyártásban csak belekóstolt francia vállalat.
Akadt viszont egy új terület, ahol a Gitzo sikeresen megvettette a lábát; az állvány gyártás. Nagyjából az 50-es évekre tehető az első Gitzo állványok megjelenése. E téren a sikert már nem olcsóságának köszönhette a cég, hanem kivételes minőségének és egyedi ötleteinek is. Már 1953-ban egy világújdonsággal álltak elő, a villámgyorsan beállítható középoszloppal. Ez mindössze egyelten szorítógyűrű kioldásával a kívánt magasságra volt állítható.
1956-ban következett az újabb egyedi szabadalom, az úgynevezett off-center, vagyis a középponttól eltolt gömbfej, melynek első képviselője a G275-ös modell volt. Ezeket a termékeket, a legmodernebb kivitelben, a mai napig megtaláljuk a Gitzo kínálatában.
1960-ban a cég alapítója, Arséne Gitzhoven nyugdíjba vonult, a stafétabotot pedig lányának, Yvonne Pliegernek adta át, aki férjével együtt vezette tovább a vállalatot. Az egyre sikeresebb állványoknak és állványfejeknek komoly szerepet szenteltek, és további önálló szabadalmakkal tették egyre népszerűbbé a Gitzo márkanevet. A hatvanas években már a minőségi, professzionális állványok készítőjeként voltak ismertek, termékeiket pedig 54 országba exportálták. A Gitzo kiegészítők gyártásával sem hagytak fel, de a fő csapásirányt egyértelműen az állványok és fejek jelentették.
Ebben az évtizedben egységes jelölőrendszert vezetett be a vállalat, melynek alapján könnyebben megállapítható volt milyen állványhoz, milyen fejet érdemes választani. A lábak átmérője alapján osztályoztak. A 00 jelzés volt a legkisebb, 5/8”-os átmérővel, a legvastagabb (1 és 5/8”-os) pedig az 5-ös jelölést kapta. Az akkoriban alkalmazott Gitzo márkanevek méret szerint: Table (00), Weekend (0), Sport (1), Reporter, Mountainer (2), Studex (3), Pro Studex (4), Tele Studex (5).
A jól ismert sötét lakkozást, az úgynevezett „Noir Dekort” a hetvenes évek elején vezette be a vállalat. A strukturált, kalapácslakk-szerű bevonat a cég védjegyévé vált és messziről felismerhetővé tette a Gitzo termékeket. Ez persze múlt idő, hiszen a külcsín lemásolására pár gyártó már kísérletet tett – hogy csak egy nevet említsünk, ilyen volt az 1996-tól működő, kínai Benro.
”Az állványok Rolls-Royce-a”
1992 komoly változást jelentett a cég életében. A londoni tőzsdén jegyzett, filmes, színpadi és műsorszolgáltató iparban járatos, Vitec Group vásárolta meg a cég összes részvényét és egyben tulajdonjogát. A Gitzo a mai napig ehhez a cégcsoporthoz tartozik, egy kalap alatt olyan nagy márkákkal, mint az olasz Manfrotto, vagy az izraeli Kata.
A tulajdonosváltás szerencsére semmilyen törést nem jelentett a vállalat hírnevében és magas minőségi elvárásaiban. A gyártott kiegészítők körét ugyan megnyirbálták, de csupán az önkioldók és egyéb apróságok estek áldozatul az átalakításnak. Ezután a Gitzo, mint leányvállalat, csak az állványok és fejek fejlesztésére és gyártására koncentrált.
1994-ben a Gitzo szabadalmaztatta a világ első karbonszálas háromlábú állványát. A terméket a korábbi fém tripodokhoz hasonló szilárdságban, de jóval könnyebb kivitelben lehetett gyártani, mely egyet jelentett a könnyű szállíthatósággal. A jelenleg alkalmazott hatrétegű karboncső (6x) technológiával a hagyományos alumíniumhoz képest harmad akkora tömeget képesek elérni.
1996-ban jelent meg a világ első magnéziumötvözet állványa, mely szintén a Gitzo műhelyből került ki. Ez rendkívüli anyagminőséget, szilárdságot, és 30%-kal kisebb tömeget jelentett az alu állványokhoz képest.
A cég napjainkban mindezek mellett az ún. Al13 könnyített alumíniumot, bazaltot, és a soulid 238 nevű high-tech műanyagot használja, mely a magnéziumhoz hasonló szilárdságú, de annál további 30%-kal könnyebb.
2001 és 2003 között a cég franciaországi gyárát fokozatosan áthelyezték a Velencétől 75 kilométerre északra található Feltrébe, ahol a Vitec Group egyéb üzemei is működnek. Ugyanebben az időszakban a Gitzo kutatórészlege is Olaszországba, Bassano del Grappába költözött.
Ebben a városban alakult a 70-es évek elején a Manfrotto. A Gitzo ezzel a testvérvállalattal osztozik a fejlesztőközponton, és gyára is a Manfrotto mellett található. A gyárban, 2008-as adatok szerint, több mint 90 alkalmazottat foglalkoztatnak.
A Vitec Goup a Manfrottonak szánta a minőségi, középkategóriás termékek fejlesztését, a Gitzo pedig a profik drágább átfekvésű állványgyártója maradt. Termékeikben az egyszerűség ötvöződik az elegáns megjelenéssel és a modern technológiák használatával.
