Egy idős ember álma
A digitális fényképezőgép tulajdonosok előtt sem ismeretlen ez a név. Többnyire a Samsung (és korábban a Kodak) fényképezőgépek jobb minőségű objektívjein találkozni a „Schneider-Kreuznach” jelzéssel, de felbukkan az LG kamerás mobiltelefonjain is. Kiváló minőségű fotográfiai szűrőiken a B+W márkanévvel is sokan találkozhattak már, de a vállalat főként filmes és nagy formátumú optikáival vívott ki világhírnevet magának.
A céget 1913. január 18-án jegyeztette be Joseph Schneider, az akkori Német Császárság középnyugati részén fekvő, elsősorban borászatáról híres kisvárosban, Bad Kreuznachban. Hivatalos nevük Optische Anstalt Jos. Schneider & Co. lett, tehát már a kezdetektől fogva optikai termékeket készítettek.
Joseph Schneider nem álmodozó, ambiciózus ifjúként vágott bele a cégalapításba, mint a legtöbben, hanem meglett emberként. 1913-ban már 57 éves volt. Az alapításkor 12-en dolgoztak a vállalatnál.
Saját fejlesztésű objektívjeiket 1914-től kezdték forgalmazni. Ez volt a Symmar, Componar és Isconar széria. A Symmar objektívet és utódait még jó ideig gyártották közép és nagy formátumú gépekhez. Úgyszintén a Componar is több generációt élt meg, főleg középformátumon, de később kisfilmes változat is készült belőle.
1915-ben fontos fejezet kezdődött a cég életében. Belekezdtek a mozifilmes felvevőkhöz csatlakoztatható optikák gyártásába. E meghatározó szegmensben később a világ egyik legismertebb objektívgyártójává nőtte ki magát a Schneider.
Az első kisfilmes fényképezőgéphez készült Schneider objektív a négy lencséből álló, anasztigmát Xenar volt, melyet az első világháború után, 1919-ben mutattak be. Jobbára alap változatban, 38 és 60 mm- közötti gyújtótávolsággal, és 1:2,8, vagy 1:3,5 fényerővel készült. Hamarosan megkezdték a világ első nagyformátumú-nagylátószögű objektívjének tervezését, az Angulont azonban csak 1930-tól kezdték gyártani. Hat lencséjét két szimmetrikus csoportba rendezték és a mai hasonló nagylátószögűekhez mérten igen kis méretet sikerült elérniük.
1921-ben egy kis névváltoztatást eszközöltek. Optikai intézetből (Anstalt) optikai művek (Werke) lett, és immár a telephely neve is részét képezte a megnevezésnek.
A német vállalatok előszeretettel használták a telephely nevét is a cég megkülönböztetésére, főleg ha olyan gyakori családnévvel rendelkeztek, mint a Schneider. Gondoljunk csak a Carl Zeiss Jena, vagy a Ihagee Dresden jelölésekre. Így került a Schneider termékekre a Schneider-Kreuznach név.
Saját fejlesztésű, kisfilmes Xenon objektívsorozatuk is hamar népszerű lett, hiszen kivételes fényerővel rendelkezett. 1925-ben kezdték meg a fejlesztését, nem rég szerződtetett vezető mérnökük Dr. Albrecht Wilhelm Tronnier irányításával, akinek nevéhez a cég több mint 360 szabadalma fűződik. Az objektív 40 és 50 mm-es változatban készült különböző – jellemzően 1:1,5 – 1:2,0 – fényerővel. Később 17mm és 25mm-es nagylátószögű darabok is készültek, F0,95-re nyitható rekesszel.
1926-ban az akkor még ritkának számító teleobjektívek gyártását is megkezdték.
(30-as évek)
Mint a fentikből látható, a cég már kezdeti éveiben szinte ontotta magából az egyedi termékeket. Nem csoda, hogy dőltek a megrendelések. Még két évtized sem telt el megalakulásuk óta, de 1932-ben már túl voltak a félmilliomodik objektíven. A harmincas években már neves külső gyártókkal is kooperáltak. Például a Kodakkal, melynek Regent modelljébe Schneider objektív került.
Joseph Schneidert szülővárosa Bad Kreuznach díszpolgárává választotta. Az idős cégalapító 1933-ban, 78 éves korában hunyt el. Már nem élhette meg, hogy alig három év elteltével a félmilliós darabszámot megduplázva, túllépték az egymillió legyártott objektívet.
1937-ben megtörténik az új gyáruk alapkőletétele, mely két év múlva épült fel Bad Kreuznachban a Ringstraße 132 szám alatt. A vállalat fő gyáregysége és központja ma is itt található.
A sikeres éveket a II. világháború töri ketté. Nem is nagyon találni információt a Schneider ezekben az években folytatott tevékenységéről, vagy hallgatásáról.
Ugyanaz az út, ugyanaz a lendület
1953-ban hallat magáról ismét a cég, amikor megkezdődik az első automata blendés cserélhető objektívek fejlesztése. Az optikák a három évvel korábban bemutatott Exakta-Varex kisfilmes tükörreflexes fényképezőgéphez készülnek, mely a drezdai Ihagee terméke.
1957-től a Schneider saját zoomoptikája fejlesztését is megkezdi. Két év múlva jelenik meg az első modell, a Variogon 10-40mm F4,0, melyet 8 mm-es filmfelvevőkhöz készítenek. A Variogon márkanév később kisfilmes (Tele-Variogon) és középformátumú zoomobjektívjeiken is feltűnik. Összesen 19 -féle csatlakozási szabvánnyal készítik, köztük M42, Leica R, Canon FD és Nikon F véggel. Az öv év múlva piacra került 80-200mm-es kisfilmes változat a világ első, fix hátsó fókuszálású zoomoptikája erre a formátumra.
Az ötvenes és hatvanas években újra felfrissítik a kapcsolatot a Kodakkal. Az ekkor készült Retina és Retinette fényképezőgépek Schneider optikát kapnak.
A hatvanas évtized elején a felvásárlási láz is elkapja a vállalatot, de nem mint felvásárolt, hanem mint vevő. Elsőként az elektrohidraulikus szelepeket gyártó Feinwerktechnik GmbH-t szerzik meg. A vásárló kedvük itt egy picit alábbhagy, hogy a következő évtizedekben újult erővel kerüljön felszínre.
A Schneider objektívek a világűrt is megjárták. Az Apolllo 7 és 8 küldetéseken 25mm-es Cine-Xenon és 100, valamint 200mm-es Cine Tele-Xenare optikákat használtak az űrhajósok a felvitt filmfelvevőkön.
1967-ben elkészül a tízmilliomodik Schneider optika, mely egy tévékamerákba szánt Color TV-Variogon 18-20mm. A vállalat 1915 óta készít mozi-, majd később tévé kamerákhoz csatlakoztatható objektíveket. Az 1972-ben az Egyesült Államokban megalapított Schneider Optics (akkori nevén még Schneider Corporation of America) leányvállalat egyik fő tevékenységi köre lesz a professzionális filmes optikák gyártása és forgalmazása.
A nyolcvanas évek első felében kifejlesztik a minőségi Cinelux mozi és videó felhasználásra tervezett objektívszériát. Röviddel ezután optikai műanyagok és szilikátok alkalmazásával új gyógyászati (szemészeti) lencséket készítenek.
A nagy hal
Az időlegesen abbamaradt felvásárlások 1985-ben folytatódnak. Ekkor szerzik meg az immár négy évtizede sikerrel működő wiesbadeni B+W Filterfabrikot, mely fotográfiai szűrők gyártásával foglalkozik. A cég a Schneider szárnyai alatt is megőrzi fő tevékenységi körét és a mai napig a világ egyik legismertebb szűrőgyártójaként tartják számon.
1987 júliusában újabb „nagy hal” akad horogra, ezúttal egy fényképezőgép gyártó, a Rollei. A vétel után a neves Rollei márkák újraélesztésén dolgoznak, így hamarosan piacra kerül a Rolleiflex és a híres minigép, a Rollei 35 is.
A leányvállalat azonban nem marad sokáig a Schneider tulajdona. A 90-es években időlegesen a Samsung vásárolja meg, majd több részre bontva különböző érdekeltségek kezébe kerül.
Az évtized végén a Käsemann kerül a Schneider birtokába. A német vállalatot üvegből és optikai műanyagból készült polarizációs szűrőiről ismerhetjük. A Käsemann márkanév ezután a B+W polárszűrők egy különleges termékcsaládját jelöli.
A következő „áldozatot” inkább túlélőnek nevezhetjük. A Praktica fényképezőgépeket gyártó keletnémet Pentacon 1990-ben csődbe jutott, és csak a Schneidert akkor birtokló üzletembernek, Heinrich Mandermannak köszönhette a túlélést, igaz az eredeti, több ezres dolgozói létszáma 150-re apadt. A székhelye mai is Drezdában található, az olcsó Praktica márkájú fényképezőgépeik pedig Dél-Koreában készülnek. A cég ma Pentacon GmBH Foto- und Feinwerktechnik, Dresden néven működik, a Schneider leányvállalataként.
1990-ben a Schneider időleges leépítésekre kényszerült, így például felfüggesztették a tévé kamera objektívek gyártását, a filmkameráké azonban tovább folytatódott.
1993-ban újjáélesztik az Angulon nagy formátumú lencsecsaládot. Super-Angulon néven kerülnek forgalomba az új, szuper nagylátószögű optikák, 40 és 50mm-es gyújtótávolsággal. Két év múlva új gyártástechnológiát vezetnek be a korábbinál szigorúbb tisztasági szabályokkal. Az új gyártóüzem a rendkívül szigorú, 10-es kategóriába tartozik, vagyis a helyiség 1 köbláb légtérfogata maximum 10 db 0,5 µm-nél nagyobb szennyező részecskét tartalmazhat.
1998-ban, több mint 70 év után újra egy apróbb névváltoztatás történik. Jos. Schneider Optische Werke GmBH néven fut tovább a vállalat.
Az ezredfordulót egy újabb felvásárlással ünneplik. A Schneider Optics amerikai leányvállalat megszerzi a több mint 50 éves mozifilmes tapasztalattal rendelkező, hollywoodi székhelyű Century Optics vállalatot. A Schneider optikák sorozatszáma ebben az évben már 14,7 milliónál tart.
A vállalatnak azonban más miatt is oka van az ünneplésre. 2000-ben a cég öt dolgozója kapja meg a technikai fejlesztésekért járó Oscar díjat, az Amerikai Film Akadémiától, mégpedig a Super-Cinelux filmvetítő objektívért. Öt év múlva érkezik a második technikai Oscar, ezúttal is egy vetítőgép optika, a Cinelux Premiére fejlesztéséért.
A következő években az egyre fontosabb ázsiai piacon erősíti meg pozícióját a cég. 2007-ben és 2008-ban megalakul dél-koreai, majd kínai leányvállalatuk.
A Schneider jelenleg közel 650 alkalmazottat foglalkoztat három földrészre kiterjedő leányvállalatai révén. Éves forgalma meghaladja a 84 millió eurót.
