Most szép kerek számot, 33 évet ugrunk vissza az időben 1981 nyarára. Történelmi tablónkból többek között kiderül, hogy egy „tévé gyártónak” is lehetnek ötletei.
Jól emlékszem arra nyárra. Akkor láttam először a Balatont, és azokban az augusztus végi napokban a keresztapámnál nyaraltam Székesfehérváron, kis lelkemből pedig a közeledő iskolakezdés rémét próbáltam elhessegetni. Mit tudtam én, – és mit érdekelt akkor – hogy augusztus 24-én a Sony bejelenti a világ első, kereskedelmi forgalomba szánt elektronikus fényképezőgépét? Pedig így történt. A fotós szaksajtóban ekkor debütált a forradalminak kikiáltott Sony Mavica, ami aztán nem csinált forradalmat, de a digitális fotózás szempontjából történelmi jelentőségű volt.
A Mavica, ahogy a 80-as évek többi hasonló elektronikus fényképezőgépe is, nem volt mai értelemben vett digitális gép. Ugyan CCD képérzékelővel dolgozott, de a végeredményt analóg formában, mágneslemezre rögzítette. Akkor úgy hívták, „videó állókép fényképezőgép”. Neve a MAgnetic VIdeo CAmera szavak házasítása. A Mavica digitális fényképezőgép sorozat egyébként a 2000-es évek elejéig élt, és floppyra rögzítő gépek egész sorát adták ki a szériában.
Szenzorát a Sony házon belül fejlesztette. A CCD 0,28 megpixeles volt, egészen pontosan 570 x 490 pixeles képmérettel, vagyis kissé alulmúlta a VGA felbontást, de hozta egy akkori NTSC tévé felbontását. Az érzékelő 10×12 mm-es mérete viszont nagyobb volt egy mai átlag kompakténál. Érzékenysége fix ISO200 volt, és záridőből is csak 1/60 mp-et kapott a használója. A rekesz viszont állítható volt bizonyos határokon belül. Akadt itt sorozat mód is, legalábbis többképes fényképezés, 2, 4, 8 és 20 fotó hosszban. A Sony Mavicát cserélhető objektívesnek tervezték, és megjelenésekor három objektívet kínált mellé a Sony, meglehetősen jó fényerővel: 25mm f/2, 50mm f/1.4, és 16-65mm f/1.4. Persze a 10×12 mm-es szenzor miatt nem árt ezeket a gyújtótávolság értékeket kb. hárommal szorozni, így kiderül, hogy igazán kényelmes nagylátószöget nem adtak.
A gép egyébként, kompakt kinézete ellenére tükörreflexes volt. Legalábbis erről tanúskodik korabeli sematikus rajza. Az objektív által „látott” kép egy apró féligáteresztő tükrön át jutott a szenzorra, részben pedig egy fölső második tükörre, mely a betekintő nyíláson át a fotós szemébe továbbította azt. A rajzról nem derül ki, de úgy tűnik nem volt mozgó tükör a gépben.
Tetején egy üzemmód váltó kapcsoló, egy expo gomb, hátulján pedig az önkioldó bekapcsolására szolgáló gomb kapott helyet. LCD persze akkoriban még képzeletben sem létezett – vagy csak abban. A gépet 3 db ceruzaelem működtette, és alulról tölthettük be az akkor nagyon aprónak számító 2″-os (~5×5 cm) Mavipack mágneslemezt. A lemezen nagyjából 50 színes fotót tárolt a készülék. A floppyt egy külön kapható képnéző berendezés (Mavica Viewer néven, mely gyakorlatilag egy videomagnó volt) játszotta le hagyományos tévén keresztül. Kapható volt hozzá egy nyomtató is.
Eredeti árát sajnos nem találtam meg, de mai gyűjtői ára minimum 5000 dollárnál indul. Nagyon keveset adhattak el belőle, mert egy éven belül a Sony már a 0,7 megapixeles utódot reklámozta. Stílusos zárásként, íme a Mavica 33 évvel ezelőtti hivatalos sajtóbejelentésének magyar fordítása:
„1981. augusztus 24.
Forradalmi videó állókép fényképezőgép a Sony Mavica – Új fejlesztésű mágneslemezt használ, melynek neve ‘Mavipack’ –
A Sony Co. ma egy forradalmian új videó állókép fényképezőgép kifejlesztését jelentette be, mely teljes egészében magában egyesíti a modern mágneses rögzítés, a CCD és a félvezető nyomtatott áramkörök nyújtotta elektronikus technológiákat. A MAVICA nevű rendszer új mágneses alapú videó állókép kamerája nem használ filmet, így nincs szükség előhívásra és nyomtatásra, melyek amúgy elválaszthatatlanok a hagyományos fotográfiától. Ez az új videó állókép fényképezőgép hatalmas innovációs előrelépést jelent a fényképezés történetében. A hagyományos fényképezőgép számos fejlesztésen ment keresztül az évek során, mint például a szárazlemez tekercsfilmre cserélése, különféle elektronikus alkatrészek használata, valamint a méret és a tömeg csökkentése. Bár a francia Daguerre találmánya már több mint 140 éves, gyökeres változás viszont azóta sem történt. A képek filmre készülnek és kémiai reakció útján jelennek meg fotopozitív anyagok jóvoltából. A Sony MAVICA elektromagnetikus rendszerrel váltja fel a kémiai folyamatokat. A MAVICA teljesen különbözik a hagyományos 35mm-es tükörreflexes fényképezőgépektől. A lencsén keresztül érkező képet elektronikus jelekké alakítja egy félvezető képalkotó egység, melynek neve CCD (töltéscsatolt eszköz) és a Sony korábbi fejlesztése. A jelek egy nagyon kis mágneses lemezen, az úgynevezett MAVIPACK-en tárolódnak, melyet szintén a Sony fejlesztett az új fényképezőgép rendszerhez. A MAVIPACK nevű újonnan kifejlesztett memória médium 50 színes állóképet tud tárolni. A rögzített fotók egy kimondottan erre a célra tervezett lejátszó egységen, a MAVIPACK Vieweren keresztül azonnal visszanézhetők egy otthoni TV készüléken. A MAVIPAK fotók nem igénylik a kémiai fotózás által megkívánt előhívást vagy papírra nyomást. Igény esetén azonban a MAVIPACK színes képek közvetlen kópiái egy új Sony fejlesztésű nyomtatóval is kinyomtathatók.”