Jared Platt magyarázza el nekünk, milyen helyzetekben kell High-Speed vakuszinkront alkalmazni, s az milyen előnyökkel jár.
Bizonyára minden olvasónk tudja, hogy a redőnyzáras fényképezőgépeknél (azaz a tükörreflexes és MILC gépeknél szinte kivétel nélkül) a vakuzás csak akkor végezhető el hagyományos (egyszer villantunk) móddal, ha a zársebesség a vakuszinkron idő alatt marad, pl. 1/250 mp-es vakuszinkron idő esetén 1/320 mp-es zársebességgel már nem vakuzhatunk. Ennek oka, hogy az egyetlen villanással csak akkor tudjuk kivillantani a teljes képkockát, ha akkor villantunk, amikor a zár teljesen nyitva van. Igen ám, de a zár nem tud akármilyen sebességgel lefutni, így lesz egy olyan záridő, amelynél a zárnak trükköznie kell: még mielőtt lefutna az első redőny és teljesen kinyitna, már a második redőnynek el kell indulnia lefelé, hogy csak a beállított zárideig kapjon fényt a film/szenzor. Erről részletesebben egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk, ahol az okokról és a megoldásokról is részletesebben lehet olvasni. Itt viszont nézni és hallgatni is lehet, igaz, angol nyelven:
Andrew Walker videójából megtudhatjuk, mi igaz abból, hogy a tórium-oxid bevonatos régi objektívek radióaktív sugárzása láthatóvá válik a fotón és tönkreteheti a képünket is.
Egy készülő cikkünk kapcsán derült fény arra, hogy nálunk még nem jelent meg cikk a vakuszinkron idő okáról, illetve az emiatt szükséges nagy sebességű vakuszinkronról. Bár a fórumunkban már kiveséztük a témát, azt elég nehéz megtalálni, így szükségesnek éreztük, hogy egy könnyebben fellelhető cikkben is összefoglaljuk a tudnivalókat. Írásunkból a kezdők is megérthetik az okokat, a következményeket és az összefüggéseket.