Optikai csalódással tehetjük még érdekesebbé a fotókat

0

Az emberi látás igen összetett. Nem csupán a szemünk szükséges hozzá, de agyunk is igen komoly szerepet játszik a látás komplex rendszerében. Az optikai csalódások az agy látáskorrekcióinak hibáit emeli ki. Ilyen optikai csalódásokkal már sokszor találkozhattunk, az azonban számomra új, hogy ezt fotókkal párosítsuk össze. Pedig az élmény miatt igazán érdemes ezzel is próbálkozni. Vigyázat! Epilepsziában szenvedőknek a tartalom megtekintése nem ajánlott! Az ún. mozgási utóhatás, vagy más néven vízesés-illúzió akkor jelentkezik, ha hosszú ideig tartó koherens, egyirányú mozgást érzékelünk, amely hirtelen megszűnik. Ekkor az adaptív agyi funkciók miatt ellentétes irányú mozgást érzékelünk. A hatást elsőként Robert Addams írta le 1834-ben tett megfigyelése alapján, amikor is a tudós egy vízesést hosszasan szemlélt, majd ezt követően a közeli sziklákra pillantva úgy érezte, mintha a sziklák megmozdultak volna. A mozgási utóhatással kerékpározáskor is találkozhatunk. Ha sokat biciklizünk, majd megállunk és felfelé, a felhőkre tekintünk, tévesen azt láthatjuk, hogy a felhők egy pontból kifelé mozognak. Egyelőre még nem tisztázott a hatás pontos oka, de a tudósok szerint az ok a mozgás érzékelés idegi módszerével hozható összefüggésbe. A mozgást feltételezések szerint úgy észleljük, hogy agyunk összehasonlítja a különböző irányú mozgások érzékeléséért felelős idegsejtek jelzéseit, mint ahogyan egy műveleti erősítő (egyik alapkapcsolása) teszi a beérkező jelekkel: azonos bemeneti értékekre zéró kimenete lesz, eltérő bemenő értékeknél pedig a kimenete a különbözeti érték. Ha statikus képet nézünk, akkor ezek az idegi jelek egyensúlyban vannak, azaz nem érzékelünk mozgást. Amikor viszont huzamosabb ideig figyelünk valamilyen egyirányú vagy ismétlődő mozgást, akkor azok az idegsejtek, amelyek feladata az adott irány észlelése, előbb-utóbb elfáradnak. Ekkor egy álló képre pillantva azok az idegsejtek, amelyek az ellenkező irányú mozgás érzékeléséért felelősek, viszonylag aktívabbak lesznek, ezért az agyunk egy, az előzővel ellentétes irányú mozgást érzékel. A mozgási utóhatást fotókra is alkalmazhatjuk. Nézzük a lenti mozgó spirál közepét 10-20 mp-ig, majd hirtelen tekintsünk az alatta lévő fotóra. Mit tapasztalunk? Nézzük először Ansel Adams ismert képét:

illusion snakeriver Ansel Adams: The Tetons and the Snake River
Teljesen új érzés, nem igaz? És még csak nem is illegális! 🙂 Milyen lehet beszívva kitekinteni egy Holdra tartó rakétából? Valami ilyesmi (ismét nézd a pörgő spirált, majd tekints a lenti képre):
illusion bluemarble
És egy kicsit távolabb:
illusion universe
De kicsit több komolyságot! Niépce Kilátás a dolgozószobából c. fotója a legrégebbi fennmaradt fotográfia, amely vélhetőleg 1826 vagy 1827 nyarán készülhetett. Ezt is megbolondíthatjuk:
illusion firstphoto Nicéphore Niépce: Kilátás a dolgozószobából
Íme a népszerű Windows XP háttér:
illusion Bucolic Green Hills Windows XP háttérképe, a világ legtöbbet látott fotója
De próbálkozhatunk más képpel is, akár a Fotózz!hu mostani egyik kiemelt fotójával:
illusion fotó: Babus Patrik (Tatranky)
Ha pedig arra volnál kíváncsi, milyen érzés lenne részegen a Balatonba esni, akkor Lajmo képét nézd meg:
illusion fotó: Fejes Lajos (Lajmo)
További képek: http://asapscience.tumblr.com/post/145976445853/macleod-s-r-f-nouvellenaturalist