Felturbózott gagyi: Yashica DigiFilm Y35

0
0

Aki régi motoros a fotózásban, tudja, hogy a Yashica – ha nem is a legelterjedtebb, de – komoly szereplője volt a filmes világnak. Egyik legkedveltebb gépük a távmérős Yashica 35 volt, amely az 1960-as években jelent meg. 1983-ben a céget felvásárolta a Kyocera, innentől Yashcia néven digitális kompakt fényképezőgépekkel is találkozhattunk, bár Európába ezek inkább Kyocera név alatt érkeztek meg.

2005-ben azonban a Kyocera belátta, hogy nem képes lépést tartani az egyre olcsóbbá váló kompakt digitális fényképezőgépek rohanó világával és kiszállt a fotós bizniszből. A Yashica név használati jogát egy bizonyos MF Jebsen Group vette meg tőlük. Nem akarnám újra előhozni az “és megint a kínaiak” témámat, mert úgy tűnne, hogy valami bajom van velük, pedig erről szó nincs. A fő gond azonban újra az, hogy van (volt) egy jól csengő márkanév és ahelyett, hogy ezt meglovagolva jóféle termékeket dobnának piacra, amelyeknek tényleg már csak egy jó brand kellene, lehúzzák az egész nevet a béka popsija alá.

Mi is történt most?
A Yashica egy példa nélküli fényképezőgép fejlesztésébe kezdett, amelyhez Kickstarter kampányban kalapolja össze a pénzt. Persze ezzel még semmi baj nem lenne, de nézzük, milyen is lenne ez a masina.


A gép külsejét a korábbi Yashica 35 adná, belül azonban egy digitális fényképezőgép bújik meg. Nyilván ezzel sincsen semmi baj. A baj azonban a részletekben rejlik.
Egyrészt az 1/3,6″ típusú szenzor nagyjából az egyszerűbb okostelefonok képérzékelője (bár a komolyabbakban már nagyobb szenzort használnak), tehát komoly minőséget nem várhatunk tőle ( a 35mm f/2,8 objektív még jó is lehet).
Másrészt pedig az az óriási ötlet, amit kitaláltak, az poénnak jó, de működő üzleti modellt e köré építeni, nos, maradjunk annyiban, hogy bátor dolog.

A DigiFilm lényege a következő:
Adott a Yashica DigiFilm Y35 fényképezőgép, amelyben megtalálható a szenzor és a működéshez szükséges részek (elemek, memóriakártya, firmware, stb.). És adott a DigiFilm, amely mint a régi filmes korszakban, csupán egy-egy érzékenységet, illetve képstílust hordoz.
Ha más érzékenységre van szükségünk, más DigiFilm-et kell a gépbe helyeznünk, de akkor is, ha fekete-fehér képet szeretnénk készíteni.

Összesen négy féle DigiFilm-mel indulnának: ISO1600 színes, ISO400 fekete-fehér, ISO200 “ultrafinom” színes, ISO200 6×6 formátum (persze csak a négyzetes formátuma a 6×6-os).

A gépet előrendeléssel 142 amerikai dollárért kínálják, egy vagy két DigiFilm-mel.

Jó poén a retro érzés, de ha már ennyire komolyan veszik, akkor építhettek volna a gépbe egy RNG-t (Random Number Generator) is, amely néha fénybeszűrődést visz a képekbe, mint ha rést kapott volna a hátlap. Persze ha már retró, azt is megtehették volna, hogy a DigiFilm-ek 36 kocka után lejárjanak és újat kelljen venni…

Te hogy látod, van ennek a terméknek létjogosultsága és lehet sikeres (mondjuk a kütyümániás Japánokat leszámítva 😉 ), vagy csak én vagyok ennyire földhözragadt?

Hozzászólások

hozzászólás