10 éves a Mikro NégyHarmados rendszer

0
0

A Panasonic és az Olympus 10 évvel ezelőtt, 2008. augusztus 5-én jelentette be a Mikro NégyHarmados rendszert, amely a korábbi NégyHarmados DSLR-ek szenzora köré épülő, de tükör nélkül készíthető fényképezőgépek fejlesztését tette lehetővé.

A cél nem is volt más, mint kicsi, könnyű és a DSLR-ekkel képminőségben versenyre kelő cserélhető objektíves fényképezőgépeket készíteni. A megoldás pedig annyira jó lett, hogy ez megalapozta a tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek (MILC) sikerét, amely nem csak az Olympust és a Panasonicot, de sok-sok más gyártót is lázba hozott. Nyilván nem a DSLR-ekben erős Canon-t és Nikon-t, inkább azokat, akik e téren nem nagyon tudtak labdába rúgni.

Noha 2008-ban még a kompakt fényképezőgépek piaca is erős volt, egyértelmű, hogy a visszatérő vásárlókat a cserélhető objektíves fényképezőgépekkel lehet megfogni (vegyél egy gépet egy objektívvel, utána vegyél még sok-sok objektívet hozzá). Természetesen 2008 előtt ez a DSLR szegmens volt, ahol komoly előnyük volt a Canonnak és a Nikonnak, így a többiek csak kullogtak utánuk. Bár a Fujifilm a 2000-es évek elején még készített Nikon vázra épülő, saját szenzorral ellátott DSLR-t, az évtized végére már nem foglalkoztak ezzel a szegmenssel. A Pentax ugyan piacon volt DSLR-ekkel, ahol még a komolyabb kategóriákban is képviseltette magát, de az APS-C szenzoros DSLR-jeivel nem tartozott az erős gyártók közé. A Sony a KonicaMinolta felvásárlásával megteremtette magának a DSLR készítés lehetőségét, ráadásul a Minolta objektívparkot is használhatta. Az ügyes Sony mérnököknek és marketingeseknek azonban nem sikerült a DSLR piacon elég erős termékeket alkotni ahhoz, hogy a két nagy riválist megszorongassa (még az innovatív féligáteresztő pentaprizmás SLT gépekkel sem, pedig ezekben már nem volt mozgó tükör).

Egy ilyen környezetben próbálkozott a DSLR-ekkel az Olympus és a Panasonic, akik akkoriban (2003-2008 között) a NégyHarmados szenzorban látták a jövőt. Ez az APS-C szenzornál egy kicsit kisebb képérzékelőt jelentett, amely 4:3 oldalarányt és 2×-es fókusz szorzót kínált. Az Olympus nagyon komolyan vette ezt a szegmenst, olyannyira, hogy profi DSLR vázakat és profi objektíveket is fejlesztett, méghozzá nem keveset, bőséges kínálat volt az igen nagy fényerejű és a komoly teleobjektívek terén is. A Panasonic egy kicsit kevésbé volt lelkes, de nekik is volt egy DSLR vázuk (a 2006-ban megjelent DMC-L1). Ők azonban valószínűleg már sejtették, hogy hiába a sok-sok millió jenes fejlesztés, a DSLR szegmens két behemótja mellett lehetetlen jól profitálni ezen a piacon.

2008. augusztus 5-én aztán napvilágot látott a Mikro NégyHarmad rendszer, amelyről első körben még csak annyit tudtunk, hogy a DSLR-eknél kisebb méretű, tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek készülnek majd ez alatt és hogy ez a nyitott szabványnak köszönhetően nem csak az Olympus és a Panasonic számára érhető el. Az elhagyott tükör miatt a szenzor-bajonett csatlakozó távolsága jóval kisebb lesz, így a gépek is kisebbek lehetnek. A hiányzó optikai keresőt elektronikus keresővel lehet majd pótolni, a fókuszrendszer pedig a kompakt fényképezőgépeknél megszokott kontraszt elvű lesz.

Mivel akkoriban még a kompakt gépek jóval lassabb autofókuszt kínáltak, mint a fázis-különbség érzékelésen alapulú DSLR-ek fókuszrendszerei, így nem meglepő, hogy annyira nem tapsoltak első körben a hivatásos fotósok az új rendszernek. Az első megjelent fényképezőgépek (a 2008. szeptember 12-én megjelent Panasonic DMC-G1 és az őt 2009-ben követő Olympus PEN E-P1) valóban nem a villámgyors fókuszukról voltak híresek.

Érdekes egyébként, hogy kezdetben a Panasonic és az Olympus, mint a mikro NégyHarmados rendszer atyjai, teljesen másként gondolkoztak a rendszerben. Míg a Panasonic – aki egyetlen DSLR gépet dobott piacra a NégyHarmados szenzorral – elsősorban a DSLR-ek alternatívájaként gondolt a micro FourThirds-re és SLR-szerű megjelenéssel, jó fogást adó markolattal hozta ki az új gépeit, addig az Olympus inkább a kompaktok alternatíváját látta benne (vagy akarta látni benne), ők inkább a kis méretű, sokszor komoly markolat nélküli, könnyen hordozható PEN-ekben láttak fantáziát.

Később persze mindkét gyártó lazított az elképzelésén és a Panasonic is elkezdte fejleszteni és piacra dobni a kis méretű, inkább kompakt gépre hajazó modelljeit (2009-től a DMC-GF sorozat), illetve az Olympus is megjelent a profi, DSLR-hez hasonló kinézetű gépeivel (2012-től az OM-D sorozat).

Az eltelt tíz év alatt több, mint 50 Mikro NégyHarmados MILC modell került piacra az Olympus és a Panasonic által, ezen kívül pedig még néhány további gyártó is csatlakozott a rendszerhez, mint pl. a feltörekvő Xiaomi, akik az olcsó Yi fényképezőgép vázat alkották meg, illetve a neves Blackmagic is, akik viszont több profi kamerát alkottak ilyen bajonettel és ehhez illő szenzorral (cinema camera rendszer).

Nem mellékesen a fejlesztéseknek köszönhetően ma már az autofókusz sebesség is összemérhető a DSLR-ekével, különösen az Olympus felső kategóriás OM-D vázai tudnak olyan villámgyors élességállítással szolgálni, ami már a profikat is gond nélkül kiszolgálja. A rendszer pedig még csak most 10 éves, bőven van még benne fejlesztési potenciál és vélhetőleg a következő 10 évben még sokkal nagyobb előrelépésekre számíthatunk, nem csak a fókusz sebesség, de a videofelvételi képességek, a sorozat sebesség terén is.

A Mikro NégyHarmadnak persze nem csak azok örülhetnek, akik ilyen rendszerű gépet használnak, hiszen ez egy új felfogás előszele is volt. A MILC-ekről eleinte kevesen merték azt gondolni, hogy a DSLR-eket komolyan veszélyezteti majd, most azonban ott tartunk, hogy MILC-et már több gyártó készít, mint SLR-t. Hiszen ott van az APS-C szenzort előnyben részesítő, e szegmensben kiemelkedően jó fényképezőgépeket készítő Fujifilm, a full-frame szenzort a tükör nélküliek világába elhozó Sony, akik már profikat is maguk mögé állítottak, de a Samsung is igen szép eredményeket ért el ebben a szegmensben (is), még ha idő közben fel is adta a teljes fényképezőgép üzletágát. Ráadásul a két óriás is lassan beadja a derekát a tükör nélküli rendszereknek, s nem csak a kis szenzoros (mára már kvázi kihalt) Nikon 1 rendszerre és az APS-C szenzoros Canon EOS MILC-ekre kell gondolnunk, hanem a bejelentés előtt álló Canon és Nikon full-frame szenzoros MILC-ekre is.

A MILC-ek részletes történelméről, valamint az egyes rendszerekről bővebben a MILC.hu oldalon lehet tájékozódni.

Ünnepeljünk hát együtt, hiszen a Mikro NégyHarmad eljövetele nem csak az Olympus és Panasonic fanoknak volt jelentős nap, hanem az egész fotós társadalomnak – még akkor is, ha sokan egyelőre kitartanak a DSLR-jeik mellett.

Boldog születésnapot Mikro NégyHarmad!