Archívum

Mindig elborzasztott, amikor megláttam egy női táska mennyi apró kis vackot tartalmaz, és milyen iszonyú "bőrönddel" képesek egyesek közlekedni a világban. Sőt, bevallom, sokszor kinevettem, amikor láthatóan évekkel ezelőtt elfeledett tárgyak is előkerültek a mélyéről. Ezek után belevágtam a vízalatti fotózásba. Ma már kevesebbet mosolygok a sok cuccon, én egy teljes bőröndöt képes vagyok megtölteni apró bizbaszokkal.

Egy készülő cikkünk kapcsán derült fény arra, hogy nálunk még nem jelent meg cikk a vakuszinkron idő okáról, illetve az emiatt szükséges nagy sebességű vakuszinkronról. Bár a fórumunkban már kiveséztük a témát, azt elég nehéz megtalálni, így szükségesnek éreztük, hogy egy könnyebben fellelhető cikkben is összefoglaljuk a tudnivalókat. Írásunkból a kezdők is megérthetik az okokat, a következményeket és az összefüggéseket.

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.

Aki cserélhető objektíves digitális fényképezőgépet használ, többnyire szembe találja magát a képérzékelőre tapadó por problémájával. Bár néhány gyártó már próbálkozik automatizálni a szenzorok tisztítását, a probléma még nagyon sok ember számára fennáll. Adott tehát a kérdés: hogyan érdemes szenzort tisztítani?

Az átmenetes ND-szűrőket mindenki ismeri, de ha nem, akkor most biztos képben lesz. Ez mégsem annyira egy bemutató cikk, inkább a nagy csata valódi...