Kipróbáltuk: Canon EOS M teszt

Bevezetés

Bemutatás

A tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek már 2008. óta próbálják megnyerni maguknak a kompaktok minőségéből kiábrándult igényesebb fotósokat, akik a DSLR-ek nagyobb méretével és tömegével kevésbé barátkoztak meg (persze különböztessük meg a már régóta létező cserélhető objektíves távmérős gépektől – melyek szintén tükör nélküliek – az autofókuszos MILC-eket!).

Az új kategóriát a Panasonic és az Olympus alkotta, melybe gyorsan beléptek a további gyártók is, mint a Samsung, majd a Sony is. 2011-ig év végéig kellett várniuk a Nikon felhasználóinak, hogy ők is kezükbe foghassák az első MILC gépet, de a Canon még mindig nem lépett. Ők egészen tavaly őszig húzták, amikor is végre megjelent az EOS M, az első tükör nélküli cserélhető objektíves Canon fényképezőgép (s nyugodtan ki is mondhatjuk: a komolyabb gyártók közül utoljára).

A kései megjelenés bár kisebb piacvesztéssel járhatott (néhányan már biztosan vettek a Canon DSLR-jük mellé egy másik gyártó MILC-ét), előnyöket is hordozhat magában. Többek között azt, hogy így a korai belépők botladozásából tanulva olyan fényképezőgépet alakíthatott volna ki a Canon, amely hibátlan, kompromisszum mentes. A feltételes móddal már kicsit le is lőttem a poént. A Canon ugyanis ugyanazt a baklövést követte el, mint már néhány másik gyártó, jelesül azt, hogy nem épített vakut a gépébe. Jóllehet, egy mellékelt, külső vakuval pótolta ezt a hiányt, melyet a gép mellé ad, de tudjuk jól, hogy egy ilyen kiegészítő az első, amit otthon felejtünk, s hiába a nagy érzékenység, néha a vaku használata elkerülhetetlen. Ha pedig pusztán egy emlékképről van szó, még az igényes világítástechnika sem fontos, csak durrantsunk rá a témára, hogy az ismerősök felismerhessék fotónk alanyát. Nos, a Canon EOS M-mel ezt csak akkor tehetjük meg, ha a vakut nem felejtjük otthon. Ez azonban egy plusz eszköz, s plusz helyet igényel a fotóstáskában.

A Canon EOS M egyébként a kisebb MILC-ek közé sorolható, nagyjából az Olympus E-PL méretéhez közeli, bár annál kicsit vaskosabb, de kisebb az OM-D E-M5-nél, s persze a Panasonic DSLR-hez hasonlító DMC-GH szériájánál is. Nagyobb viszont a Nikon 1-eknél és az Olympus E-PMx, valamint a Panasonic DMC-GF sorozatánál.

A Canon EOS M főbb tulajdonságait is érdemes gyorsan átfutni azért, hogy közelítőleg el tudjuk helyezni a jelenlegi MILC kínálatban:

• 18 megapixeles APS-C méretű CMOS érzékelő
• ISO100-12800 érzékenység 1 Fé lépésekben (kiterjeszthető ISO25600-ig)
• MultiShot több expozíciós zajszűrés lehetősége
• Automatikus és manuális érzékenység beállítás
• Objektív: EF-M bajonett
• Elektronikus kereső nincs
• Beépített vaku nincs
• Hibrid AF rendszer (képmező középső részén fázis-különbség érzékelő pontokkal)
• Rekesz- és zársebesség előválasztás, teljes kézi üzemmód
• RAW formátum támogatása
• Full HD videó, 30 (NTSC), 25 (PAL) és 24 kocka/mp frissítéssel, manuális módban is
• HDMI kimenet
• 4,3 kép/mp sorozat
• 3″-os érintésérzékeny MultiTouch LCD, 1.040.000 képponttal
• SD/SDHC/SDXC kártyahely
• LP-E12 lítium-ion akkumulátor, 6,3 Wh energiatárolás

Bár a Canon EOS M-nek közvetlen elődje nincs, mégis érdemes egy gyors összevetést megejteni a gép előfutárának is tekinthető PowerShot G1X-szel.

Most, hogy már nagyjából átlátjuk az EOS M pozícióját, mivel új belépőről van szó, még egy utolsó összehasonlításba ugorjunk bele, ahol a 2012-ben megjelent modellekkel vetjük össze:

(A teljes táblázat megtekintéséhez kattintson IDE!)