Fotósuli: Fényképek letöltése a fényképezőgépről

Pixinfo.com - 2003. december 15. 18:16 (Alapfokon)
A digitálisan rögzített képeinket többféleképpen is átmásolhatjuk a számítógépre. Attól függően, hogy mennyire vagyunk lusták, vagy mennyire vesszük komolyan a digitális fényképezést, több lehetőség is a rendelkezésünkre áll.
Képek áttöltése a fényképezőgépről
A korszerű gépek közül szinte mindegyiken találhatunk USB esetleg Firewire csatlakozót. Ezekről a csatlakozókról részleteket a 4. fejezetben olvashatunk. Nagy előnyük, hogy pillanatokon belül, a számítógép újraindítása nélkül, úgynevezett Plug and Play módban használhatók és az adatátviteli sebességük a számítógépek merevlemezeivel mérhető össze. Mindez már csak azért is szükséges, mert a fényképezőgépek kapacitása rohamosan növekszik, és egyáltalán nem mindegy, hogy fél perc vagy fél óra amíg a képeinket átmásolhatjuk a számítógépre. A fényképezőgép közvetlen csatlakoztatásának az egyetlen hátránya, hogy minden alkalommal a kábelekkel kell vacakolnunk.

Kártyaolvasó: a sokoldalú segítőtárs
Valamivel kényelmesebb és egyszerűbb megoldást jelent, ha a számítógépünkhöz egy fényképezőgépben használt kártyák olvasására alkalmas eszközt - úgynevezett kártyaolvasót csatlakoztatunk. Jelen pillanatban (2003. december) 2 ezer és 20 ezer forint közötti áron juthatunk hozzá egy kártyaolvasóhoz. Az árkülönbség mögött legtöbbször a formatervezés vagy egy-egy hangzatos márka áll, de jelentős sebességbeli különbségek is tapasztalhatók. Általános tanács nehezen adható, de ha lehetőségünk van, próbáljuk ki az eszközt, igyekezzünk USB 2.0-ás csatlakozójút választani és a legjobb, ha egyszerre többféle kártyaszabványt is támogat az olvasó. Fizikailag 5-féle kártyacsatlakozó terjedt el (CompactFlash, SmartMedia, SecureDigital, MemoryStick és xD Picture Card, ám ezek mögött 10-12 különféle szabvány áll. Az egyetlen, amire figyeljünk, hogy a CompactFlash olvasókba csak akkor szabad a hasonló méretű IBM Microdrive-ot illeszteni, ha ezt az eszköz dokumentációja egyértelműen "megengedi". Ellenkező esetben akár tönkre is tehetjük a merevlemezünket!



Az igazi kényelem: a dokkolóegység
Se a kábelekkel, se a memóriakártyákkal nem szükséges bajlódnunk, ha a fényképezőgépünkhöz kapunk (vagy vásárolunk) egy úgynevezett dokkolóegységet. A dokk minden esetben a számítógépünkhöz csatlakozik és általában egy adapterrel az elektromos hálózathoz is. A fényképezőgépet egy speciális foglalatba, a dokk tetejére ültetjük és így egyszerre tölthehetjük az akkumulátorokat és másolhatjuk át a felvételeinket. Egyik-másik dokkolóegységhez még távirányítót is kínálnak, amelynek sok gyakorlati haszna nincsen, kivéve talán az, hogy a fényképezőgépet a televízióhoz csatlakoztatva a fotelből tarthatunk diavetítést. A következőkben leírtak szerint a dokkolás folyamata teljesen automatizálható, így a számítógéphez nem is feltétlenül szükséges hozzányúlnunk a képek áttöltésekor (bár bekapcsolni azért még be kell...).



Hordozható képtárak
A szenvedélyes, sokat utazó fotósok számára jelenthetnek segítséget a CD íróval vagy merevlemezzel felszerelt kártyaolvasók. Ezek a készülékek igazából apró méretű kis célszámítógépek, amelyek mindössze arra képesek, hogy addig, ameddig újból gépközelbe nem kerülünk, gyűjtsék a felvételeinket. Egyik-másik változatukon kis LCD kijelző vagy TV csatlakozó is található, de ezekre nem igazán lesz szükségünk, hiszen a fényképezőgépünk mindezt valószínűleg tudja.



Fényképek letöltése Windows XP segítségével
A Windows legújabb változatai integráltan támogatják a digitális képalkotást. Ha a fényképezőgépünket egy XP-t futtató PC-hez csatlakoztatjuk, akkor legtöbbször még a fényképezőhöz adott programokat sem szükséges telepítenünk. Állítsuk a fényképezőgépünket (amennyiben lehetséges) "fényképező módba" (általában Setup>PC Connect Mode>Digital Camera). Ezután kössük össze a PC-vel és a Windows néhány másodperc múlva felfedezi az új digitális fényképezőgépet. Megnyílik egy ablak, amelyben megadhatjuk, hogy mit tegyen az operációs rendszer a fényképezőn talált képekkel; a telepített képkezelő programokon kívül választhatjuk a Microsoft képolvasó és fényképezőgép varázslót. Ez egy praktikus kis programocska; segítségével automatikusan egy-egy mappába másolhatjuk a csatlakozáskor a képeinket.

A fényképezőgép mint hordozható merevlemez
Amennyiben nem kívánjuk igénybe venni a Windows XP szolgáltatásait, vagy más operációs rendszert használunk, úgy a fényképezőgépünket egyszerű lemezmeghajtóként is megnyithatjuk. A legtöbb új fényképezőgép ugyanis szabványos működésre képes, és hordozható adattárolónak is ki tudja adni magát. Ezt a fényképezőgépen kell beállítanunk (például Setup>PC Connect Mode>Disk drive), ha nem találnánk, akkor nézzünk utána a felhasználói kézikönyvben. Amikor a fényképezőgépet adattárolóvá alakítjuk (Disk Drive), akkor a számítógéphez csatlakoztatva egy eltávolítható meghajtóként (Removeable Disk) jelenik meg az intézőben (Explorer). Ezt a rideg nevet egyébként megváltoztathatjuk, saját nevet adva a fényképezőgépben használt memóriakártyának, ha a jobb gombbal az elnevezésre kattintunk és a helyi menüben a tulajdonságok-nál megadjuk a nekünk tetsző elnevezést. Ezután ugyanúgy írható és olvasható, mint egy lemezes meghajtó. Sőt! Akár dokumentumokat vagy programokat is másolhatunk rá, amelyeket azután onnan használhatunk. Így egy digitális fényképezőgéppel a floppy lemezeinket is szükségtelenné tehetjük. Arra mindenesetre figyeljünk, hogy Windows alatt a háttérben még folyamatban lehet az állományok másolása vagy törlése, amikor mi már a képernyőn azt látjuk, hogy a művelet befejeződött. Ezért, mielőtt a fényképezőgépet kihúznánk, jobb gombbal kattintsunk a hozzárendelt meghajtóra, majd válasszuk a Lemez kiadása (Eject) gombot. Így elkerülhetjük, hogy az adataink megsérüljenek.

A fényképek letöltése a HP képáttöltő program segítségével
Telepítsük föl a számítógépre a fényképezőgép dobozában kapott programokat, majd csatlakoztassuk a fényképezőgépet a számítógép USB portjára, a géphez adott kábel vagy dokkoló segítségével. Attól függően, hogy milyen fényképezőgépünk van, a gép vagy automatikusan csatlakozik, vagy kézzel át kell állítanunk PC-connect üzemmódba. Ezután a számítógépünkön megjelenik a képáttöltő program ablaka, ahol beállíthatjuk a program működését. Alapértelmezés szerint a program automatikusan létrehoz a Dokumentumok mappánkban egy aktuális dátum nevű mappát és bemásolja oda a fényképezőgépen talált képeket. Ezért érdemes a könnyebb megtalálás érdekében létrehozni magunknak egy fényképek tárolására való könyvtárat, ami a Beállítások gombra kattintva adható meg. A letöltőprogram a beállítást megjegyzi, így a későbbiekben ez a lépés kihagyható. A Mentés panelen megadhatjuk, hogy mi történjen a képek letöltése után. Több lehetőségünk is van;
  • a Fájlok törlése a memóriakártyáról kiválasztásával a letöltés után az összes kép letörlődik a fényképezőgépről. Ez nagyon kényelmes lehet, de egyben veszélyes is, ha idegen gépéről másolunk képeket.
  • A Képek megtekintése megnyitja a letöltött képeket a HP fotó & kép programban, egyébként ez a program alapértelmezett beállítása.
  • Az Albumoldalak automatikus létrehozása... viszont nagyszerű lehetőség, hiszen az általunk beállított típusú fotóalbum készül el, miután a képek letöltődtek. Ha igazán gondtalanul akarunk csattogtatni, akkor válasszuk ezt az opciót, így minden egyes letöltés után újabb és újabb albumlapok készülnek, amelyeket később CD-re írhatunk vagy kinyomtathatunk.
Ezután megkezdhetjük a letöltést, amelynek végén egy rövid összegzést olvashatunk az elvégzett feladatokról. Nem kötelező az automatikus letöltés akkor, amikor csatlakozunk a számítógéphez, később is bármikor elvégezhető a HP fotó & kép programcsomagból.

Van, amit igenis le kell írni - interjú Völgyi Attila fotóriporterrel

A szabadúszás legtöbbször fuldoklás, de mindenben meg kell látni a lehetőséget – véli Völgyi Attila, aki fotós munkái mellett blogján kínál híreket, érdekességeket a fotós-blogger szemszögéből. Attilával a falakról, a jogokról és a viták generálásáról beszélgettünk.

„Fontos, hogy viszontlássam az újságban” - interjú Szabó Barnabással

Aki keres, az talál, a fotóriporteri munka legfontosabb eleme pedig az, hogy a fotós ott van, ahol az esemény történik – véli Szabó Barnabás fotográfus, a Népszabadság fotórovatának vezetője. Tapasztalatairól, mentorairól, és a Népszabadságnál eltöltött évekről kérdeztük.

„Sosem vagyok elégedett” - interjú Gáti Kornél fotóssal

Folyamatosan keresi az új utakat, képeivel érzéseket közvetít - Gáti Kornél az egyetlen magyar fotós, aki karnyújtásnyi távolságból fényképezhette indiai lakhelyén a Dalai Lámát. Tapasztalatairól, élményeiről (is) beszélgettünk.

„A bizalom az elsődleges” - interjú Spilák Zsuzsanna fotóművésszel

Megmutatni a világot és a benne élő embereket – ez a célja Spilák Zsuzsannának, akinek nemrég ért véget Erzsi a börtönben című kiállítása. A fotóművész szeretné feléleszteni a fotóesszé műfaját, és úgy véli: egy-egy anyagnál a koncepció és a tálalás is fontos szerepet játszik.

„Ha egyvalaki meglátja a tanulságot, már nem dolgozol hiába” – interjú Kecskeméti Dávid fotóriporterrel

A partiktól a könnygázszagig mindent és mindenhol fényképez Kecskeméti Dávid, a Blikk fotósa. Elmondása szerint a bulvár vegyes terület: egyszerre jellemzi a balesetek szörnyű világa és a sztárok csillogása – hibázni pedig csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik.

„A fotózás nem technikai dolog” - interjú Gárdi Balázs fotóriporterrel

Rengeteg utazás, maximális szabadság, és némi életveszély: röviden így jellemezhető Gárdi Balázs szabadúszó fotóriporter élete, aki megjárta Afganisztánt, Iránt, képeit pedig a World Press Photo Awardson is díjazták. Van, aki egyenesen festőkhöz hasonlítja, ő viszont azt vallja, a fotós dolga az, hogy minél több embernek bemutathasson olyan problémákat, amiket ő fontosnak ítél.

Panorámafotózás szűk terekben

Benkó János, az autóbelső panorámák hazai guruja kérésünkre billentyűzetet ragadott és megosztotta velünk gondolatait a szűkös térben való panorámakészítés legfontosabb kellékeiről és fogásairól. A cikk során nem csak az alapok, de kulisszatitkok is napvilágra kerülnek.

Fotóelmélet: 100%

Állandó vita tárgya, hogy szabad-e a képeket 100%-os nagyításban egymáshoz hasonlítani, vagy a teljes kép szempontjából úgyis félrevezető eredményre jutnánk. Ehhez kapcsolódnak azok a viták is, amikor régebbi, kisebb felbontású fényképezőgépek képét állítják szembe a mai, „zajosabb és lágyabb” képeket adó utódaikkal. Nehéz igazságot tenni, de a részletek ismerete talán megkönnyíti a dolgunkat.

Fotóelmélet: Elektronikus keresők (EVF)

Néhány éve teljesen elképzelhetetlen volt egy professzionális, vagy akárcsak egy haladó amatőr fényképezőgép optikai TTL kereső nélkül. Ma azonban már - köszönhetően a technológia gyors fejlődésének - nem számít szentségtörésnek, ha egy gépre elektronikus kereső kerül. Nézzük meg, miben különböznek az elektronikus keresők alapvető típusai.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Optika 3

A fényképezőgépre tett objektívektől elvárjuk, hogy éles képet alkossanak, illetve hogy szabályozzák a fényképezőgépbe bejutó fény mennyiségét. Persze ezek nem egyszerű feladatok, de egy kis magyarázattal könnyen megérthetők. Fotóelméleti sorozatunk harmadik része ezért az élességállítással és a fényerővel, illetve a fényrekesz működésével foglalkozik, az előző két részben már megszokott részletességgel.