Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-GH1 teszt

0
362

Felépítés I.

Bevezetés

Már a 2008-as Photokinán megszellőztette a Panasonic, hogy mikro négy-harmados rendszerében HD videóra képes tag is meg fog jelenni. Ezt az ígéretét 2009. március 3-án váltotta be, ekkor jelent meg ugyanis a Lumix DMC-GH1, az első cserélhető objektíves fényképezőgép, amely FullHD videófelvételre képes, mindezt sztereó hangfelvétellel és menet közbeni élességállítással párosítva.

Noha a GH1 kicsit más szenzort kapott, mint a G1, a fotók képminősége várhatóan azonos lesz a G1-ével. Cikkünk alapjául is a G1 tesztje szolgál, de természetesen a tesztképeket és a méréseket megismételtük.

Képérzékelő

A Panasonic DMC-GH1-be, de az összes Micro 4/3 fényképezőgépbe a „régi” 4/3 rendszerrel azonos méretű érzékelő kerül. Ennek hasznos mérete 17,3 x 13 mm. A GH1-be a G1-étől kissé eltérő, attól nagyobb teljes pixelszámú Live MOS szenzort szereltek, amely 13,98 millió pixeles, melyből tényleges képalkotásra 12,1 milliót hasznosít a rendszer. Ez utóbbi érték már a G1-ével megegyező. A gép reklámanyaga szerint az érzékelő egyesíti a CCD-k kiváló képminőségét a CMOS szenzorok alacsony fogyasztásával. Erre a mondatra majd feltétlenül emlékezzünk, amikor a videófunkcióhoz érünk. Nagy előnye az egyszerre 4 csatornán történő adatkiolvasás, amely másodpercenként 60 kockás élőkép megjelenítését teszi lehetővé.

A fényképezőgépben se tükör, se pentaprizmás/pentatükrös kereső se mattüveg nincs. A szenzor előtt azonban egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A tükörcsapódás hangját tehát megússzuk, de a zárhang jól ismert dupla kattanása megmaradt. Az említett gépektől eltérően azonban itt folyamatosan nyitva van a zár és az expozíció alatt lép működésbe. Ennek köszönhetően nem kell külön LiveView, vagyis élőkép funkciót kapcsolnunk, ez a kompaktokhoz hasonlóan alapfunkció, és folyamatosan működik. A zár kattanása viszonylag halk – némileg halkabb a DSLR-eknél – de nem teszi a gépet a kompaktokhoz hasonlóan diszkrétté.

A DMC-GH1-ben a Panasonic legfrissebb Venus Engine HD feldolgozórendszere működik, melynél két CPU gondoskodik a megfelelő teljesítményről. Ez a rendszer felelős többek között az intelligens érzékenység állításért, ami folyamatosan figyelembe veszi a téma mozgását is, és ennek megfelelően állít ISO értéket. Mozdulatlan témánál alacsonyabb beállítást használ, míg gyorsan mozgónál emeli az érzékenységet, ezáltal rövidítve a záridőn. A rövidebb záridő segítségével könnyebben „kimerevíthetjük” a képen a fotótémát. Az érzékenység alapértéke egyébként ISO100, amit ISO3200-ig emelhetünk, bármilyen képfelbontást is választva. Az érzékenységi lépésköz 1, vagy 1/3 fényérték lehet, amit előzőleg a menüben állíthatunk be. A beállítást ráhagyhatjuk a gépre is (Auto), de ez esetben is lehetőségünk van a kiválasztható maximum érték megadására (ISO200-1600).

A képeket JPEG, RAW, illetve RAW+JPEG kombinációban menthetjük el. JPEG formátumnál kétféle tömörítési fok közül választhatunk. A fotók oldalaránya lehet 4:3, 3:2, 16:9 és 1:1.
Érdemes megemlíteni, hogy a 3:2 és 16:9 oldalarány itt nem egyszerű képkivágás során jön létre a 4:3-as képből, hanem valóban szélesebb látószöget ad vízszintes irányban.

Fájlméretek és tárolható képek száma
Felbontás, tömörítés méret* 1 GB-os kártyán* 2 GB-os kártyán*
4000×3000 (4:3) RAW 14333 KB 71 142
4000×3000 (4:3) Fine 6532 KB 156 313
4000×3000 (4:3) Normal 3589 KB 285 570
4128×2752 (3:2) RAW 13500 KB 75 151
4128×2752 (3:2) Fine 6507 KB 157 314
4128×2752 (3:2) Normal 3543 KB 289 578
4352×2448 (16:9) RAW 12592 KB 81 162
4352×2448 (16:9) Fine 6425 KB 159 318
4352×2448 (16:9) Normal 3516 KB 291 582
2992×2992 (1:1) RAW 11127 KB 92 184
2992×2992 (1:1) Fine 5163 KB 198 396
2992×2992 (1:1) Normal 2828 KB 362 724

*JPEG esetén a tényleges fájlméret, illetve a kártyán tárolhatófotók száma erőteljesen függ a használt érzékenységtől, illetve a fotózott témától!

SilkyPix Developer Studio 3.0 SE

RAW formátumot választva a Panasonic új .RW2 kiterjesztésű fájljait kapjuk. Ennél csak maximális képméret használható, de az oldalarány a 4:3-os mellett lehet 3:2, 16:9 és 1:1 is. A RAW képeket a gyári csomagban megtalálható SilkyPix Developer Studio 3.0 SE szoftverrel alakíthatjuk át JPEG képpé. E szoftverben jól paraméterezhető konvertálást készíthetünk, akár valóban zajszűretlen képeket létrehozva.

Szenzortisztítás

Megmaradt a DSLR gépek egyik komoly hátránya az érzékelőaknába és a szenzorra rakódó kosz képminőség romboló hatása. Ez is egy cserélhető objektíves gép, így minden egyes cserénél óhatatlanul por kerülhet a többnyire szabadon lévő érzékelőre. A DMC-G1 az L10-hez hasonló, ultrahangos poreltávolító rendszert használ (SSWF – Supersonic Wave Filter). Ez a Live Mos szenzor előtti védőréteg másodpercenkénti 50.000x-es vibrációjával löki le magáról a rátapadt porszemeket és kisebb szennyeződéseket. Talán mondanom sem kell, hogy az elődökhöz hasonlóan igen jó hatásfokkal. A teszt során nem igen találkoztam problémás, porszemektől pettyezett képpel. Persze azért itt is fontos megemlíteni, hogy a poreltávolító rendszer vékony fóliája mivel viszonylag távol helyezkedik el a szenzortól (4-5 mm?), így az esetleges porszemek is másként jelennek meg a fotókon, mint egyéb tükörreflexes gépeknél. A kisebb szenzorméret miatt a porszemek nagyobbnak, a nagyobb távolság miatt viszont életlenebbnek, kevésbé markánsnak hatnak.

A rendszer nagyon diszkréten működik. Minden bekapcsoláskor egy alig hallható, gyors kattanás jelzi csupán a jelenlétét. A működésébe nincs beleszólásunk, hiszen a menüben nem állíthatjuk át, nem aktiválhatjuk külön, vagy kapcsolhatjuk ki.

Objektívek

A Micro FourThird rendszer a korábbiakhoz képest is kisebb objektív csatlakozót kapott. Az eredeti 4/3-os csatlakozó 50, míg a Micro változat 44 mm-es. Drasztikusan, pont a felére csökkentették a szenzor és az objektív hátsó síkja közötti (ún. metszési) távolságot. Ez a 4/3 rendszernél 40 mm, a Micro 4/3-nál pedig 20 mm. Emiatt külön erre a rendszerre tervezett objektíveket (Lumix G-széria) használhatunk alapjáraton a géphez, mert a korábbi 4/3 objektívek az eltérő bajonett miatt nem helyezhetők fel, az eltérő kihuzat miatt pedig nyilván életlen képet alkotnának a Micro FourThird gépek egyébként azonos érzékelőjén. Szintén a kisebb metszési távolság révén válik lehetővé különböző egyéb objektívek adaptergyűrű (közgyűrű) közbeiktatásával történő használata, mint azt már híreinkben is jeleztük (pl. Leica vagy Olympus objektívek is csatlakoztathatók).

Fontos tudni, hogy a videófelvétel közbeni folyamatos élességállításhoz HD jelzésű objektívre van szükség. Ezt egyelőre csak a Lumix G Vario HD 14-140 mm F4-5,8 ASPH OIS tudja. Tesztünk során is ezt az objektívet használtuk.

A Lumix G sorozatú objektívek hagyományos 4/3-os vázakon nem használhatók, de az azokhoz kiadott optikák, egy külön konverter (DMW-MA1) megvásárlásával felhelyezhetők (mint ahogy másféle adapterrel további objektívek is, pl. Leica M, Leica R). Ez egyrészt a bajonettet alakítja át, másrészt plusz 2 cm kihuzatot biztosít.

Az érzékelőméret miatt bármely felhelyezett objektívnél 2x gyújtótávolság szorzóval számolhatunk, ha a kisfilmes látószög értékre vagyunk kíváncsiak. A 14-140 mm-es optika tehát a DMC-GH1-en 28-280 mm-nek megfelelő kisfilmes látószöget ad.

Ahhoz, hogy kiküszöböljük a kézremegésből adódó képéletlenséget MEGA O.I.S rendszerű (optikai stabilizátoros) objektívet kell használnunk a géphez. A jelenleg kapható két objektív alkalmas erre a feladatra. Bár a DMC-GH1 nem rendelkezik beépített szenzor-stabilizátorral, de az optikai stabilizálás üzemmódjai a menüben állíthatók. A MODE1 és MODE2 állás a kompaktokból is jól ismert folyamatos és az expo gomb lenyomásakor aktiválódó stabilizációt jelenti. Közülük talán az utóbbi a hatásosabb, de élőképnél a csillapítást nem látjuk a kijelzőn, ami például teleobjektív használatakor hiányozhat. A MODE3 állás csak függőleges irányban kompenzál, így kiválóan használható mondjuk svenkelt, oldalra mozgó témák megörökítéséhez.

Bár az optikai zoomtartományt a gépre csatlakoztatott objektív gyújtótávolsága határozza meg – használhatunk fix optikákat is – a gép menüjében többféle digitális zoom is választható. A „klasszikus” változat 2x, vagy 4x nagyítást jelent az eredeti nagyításhoz képest, de ezzel együtt képminőség romlást is. A kiterjesztett optikai zoom használatakor viszont megmarad a kép eredeti minősége, ez azonban csak csökkentett felbontásnál érhető el. Ilyenkor megmarad az eredeti nagyításunk, és a gép a fénykép széleit levágva éri el a virtuális zoomnövekedést.

Sorozat fényképezés

A Panasonic Lumix DMC-G1 kétféle sorozat sebességre képes, amit a Felvétel menüben állíthatunk be. Választhatunk H (gyors) és L (lassú) sorozatot. A sebességük ugyanaz, mint az L10-nél. A gyors sorozat 3, a lassú 2 kép/mp a gyártó szerint. A készíthető képek száma RAW formátum esetén maximum 7, JPEG beállításnál pedig a kártya sebességtől függően akár a kártya teljes kapacitásáig is tarthat.

A sorozat valós sebességét természetesen megmértük, ehhez SanDisk Extreme III Ducat 4 GB-os SDHC kártyát használtunk.

Sorozat sebességek
1/100 mp 1/200 mp 1/400 mp lassulás nélküli képszám
H, RAW 2,5 kép/mp 2,5 kép/mp 2,8 kép/mp 4 kép
H, JPEG 2,5 kép/mp 2,5 kép/mp 2,8 kép/mp 8 kép
L, RAW 1,4 kép/mp 1,4 kép/mp 1,45 kép/mp 6 kép
L, JPEG 1,45 kép/mp 1,5 kép/mp 1,5 kép/mp <20 kép

A sorozat sebessége és készíthető darabszáma is láthatóan eltér a specifikációban megadottaktól, bár közel van ahhoz. A nagyobb sebességű sorozat 3 helyett 2,8 kép/mp-es sebessége még nem is annyira érdekes, a furcsább inkább a lassabb sorozat, ami 2 helyett csak 1,5 kép/mp-et hozott. Sajnos a nemrég bejelentett v1.1-es firmware-rel nem tudtuk kipróbálni a GH1-et, a megjelenés előtt már visszaadtuk a tesztgépet.

Fontos megemlíteni, hogy a sorozatfelvétel közben élőképet nem látunk, így kézbentartott géppel viszonylag nehéz ugyanarra tartani az objektívet. Ez főként expozíció sorozatnál lehet kellemetlen, amikor valamiféle kompozíciót szeretnénk, de a második-harmadik képnél már teljesen elcsúszik a kép (nyilván nagyobb teleállásokra igaz ez).

Megmértük a kártyaírás sebességét is, mely csalódás volt. A több százezer Ft-os Panasonic Lumix DMC-GH1 olyan írási sebességet produkál, mint egy átlagkompakt. Mintha nem is lenne fontos a RAW képek gyors kiírása, mintha nem is múlna a sorozat hossza a kártyaírás sebességén.
Ezen azért mindenképpen gyúrni kell még, mert ilyen értékekkel a tükörreflexesekkel szemben nem lehet versenyezni – feltéve persze, ha akarnak.

Kártyaírási sebességek
JPEG RAW RAW+JPEG
SanDisk Extreme III SDHC (4 GB) 4600 KiB/s 8300 KiB/s 7900 KiB/s

A sorozatok a főtárcsa alatti kapcsolóval állíthatók be. Itt érhetjük el az expozíció sorozatot is, amely a megszokottól eltérően nem csak 3, de 5 és 7 kép hosszúságra is beállítható. A képek között 1/3, vagy 2/3 fényérték lépések választhatók. A többképes expozíció sorozatra az átlagnál nagyobb tartományú expozíció korrekció miatt van lehetőségünk. Többnyire +/-2 fényérték között állíthatjuk, de a DMC-GH1 esetében ez +/-3 fényérték.

A sorozat kapcsoló utolsó állása az önkioldóé, amelynél 10 vagy 2 mp várakozási idő választható, de kapunk egy 3×10 mp-es önkioldó sorozat lehetőséget is. A visszaszámlálásra a készülék bal oldalán lévő, AF segédfényként is funkcionáló lámpa villogása figyelmeztet.

Videofelvétel

A Panasonic Lumix DMC-GH1 leginkább érdekes szolgáltatása (legalábbis a G1-hez képest) a videófelvétel lehetősége.
Jelenleg nincs a piacon másik fényképezőgép, amely ilyen szintű tudást tudna felmutatni e téren.
Azon túl, hogy akár FullHD, vagyis 1920×1080 pixeles mozgóképet tudunk rögzíteni 24 kép/mp képfrissítéssel, még 1280×720 pixeles HD videók is készíthetünk, 60 kép/mp-es frissítéssel.
A tömörítés történhet AVCHD kodekkel, mely takarékosan bánik szabad memóriakapacitásunkkal (fél óra FullHD videó cirka 2,7 GB), illetve választhatunk mJPEG tömörítést is, de ekkor a képfrissítés max. 30 kép/mp lehet.
AVCHD esetén a sztereo hangot AC3 tömörítéssel, 48 kHz-es mintavételezéssel, 192 kbps bitrátával menti el a GH1, míg mJPEG-nél PCM hang kerül a mozgókép mellé, de csak 16 kHz-es mintavételezéssel.

Mindez kissé bonyolultan hangzik, így talán egyszerűbb táblázatban összefoglalni az egészet:

Videófelvételi lehetőségek
AVCHD mJPEG
1920×1080i
FullHD
17 Mbps videó sávszélesség
24 képkocka/mp
AC3 hang
48 kHz mintavételezés,
192 kbps bitráta
1280×720p
HD
17, 13 vagy 9 Mbps videó sávszélesség
60 képkocka/mp
AC3 sztereó hang
48 kHz mintavételezés,
192 kbps bitráta
9 Mbps videó sávszélesség
30 képkocka/mp
PCM sztereó hang
16 kHz mintavételezés
848×480
WVGA
30 képkocka/mp
PCM sztereó hang
16 kHz mintavételezés
640×480
VGA
30 képkocka/mp
PCM sztereó hang
16 kHz mintavételezés
320×240
QVGA
30 képkocka/mp
PCM sztereó hang
16 kHz mintavételezés

Egy menetben maximum 30 percnyi anyagot rögzíthetünk. 30 perc után a mozgóképrögzítés megáll.
A videó rögzítése előtt beállíthatjuk a használni kívánt érzékenységet (automatikus mód is rendelkezésre áll), a rekeszértéket, vagy akár a zársebességet is, a fehér-egyensúlyt, a film módot (mely valójában egyfajta színmód, így fekete-fehér film is felvehető, a film módokat lásd később), az intelligens expozíciót, az AF pozíciót, arcfelismerést, fénymérési módot, manuális üzemmódot (P, A, S vagy M), expozíció kompenzációt, digitális zoomot és szélzaj csökkentést.
Felvétel során használhatjuk az optikai zoomot, de kérhetjük digitális zoom alkalmazását is, igaz ez utóbbit csak a videózás előtt állíthatjuk be. Szintén használható menet közben a rekesz vagy zársebesség állítás (M videó módban), illetve működik a fókuszrendszer, valamint a fénymérés is. FullHD felvételkor az élességállítás kicsit lassabb, talán nem is csoda ez, hiszen ilyenkor precízebben kell dolgozni, mint 1280×720 pixelnél. Ha a felvételt nem az exponáló gombbal indítjuk (ezt M videó módban tehetjük meg), hanem a hátsó közvetlen videófelvétel gombbal, akkor az exponáló gomb félig lenyomására azonnali élességállítást kérhetünk.

A QuickTime mJPEG videókat a képek mappájába, míg az AVCHD felvételeket egy külön mappába menti a fényképezőgép. Utóbbi kiterjesztése .mts, de a könyebb kezelhetőség kedvéért .avi-ra átnevezve töltöttük fel a tesztvideókat (SMPlayer tökéletesen lejátsza).

AVCHD (17 Mbps)
1920x1080i, 25 fps; 19 MiByte

AVCHD (17 Mbps)
1280×720, 60 fps; 19 MiByte

AVCHD (13 Mbps)
1280×720, 60 fps; 18 MiByte

AVCHD (9 Mbps)
1280×720, 60 fps; 9 MiByte

mJPEG (28 Mbps)
1280×720, 30 fps; 39 MiByte

mJPEG (11 Mbps)
848×480, 30 fps; 17 MiByte

AVCHD (17 Mbps)
1920x1080i, 25 fps; 33 MiByte

Egy érdekes effektust fedeztem fel a GH1 egyik videófelvétele kapcsán, mely hasonló jelenséget produkált, mint a mobiltelefonok CMOS szenzorával készített mozgókép. A felvétel kicsit olyasmi, mintha egy szél által lobogtatott zászlón lévő képet néznénk.
Mindez azért érdekes, mivel a további videókon hasonló jelenséget nem tapasztaltam, pedig hasonlóan erős megvilágítás mellett is készültek mozgóképek.

Azt is meg kell említeni, hogy stabilizátor használatakor kisebb látószöget használhatunk csak.

Ahhoz, hogy még jobb szolgáltatása legyen a videókészítés a Lumix DMC-GH1-nek, még a gépen belüli videóvágás funkcióját is beépíthette volna a gyártó. Nem kell túl komplikáltra gondolni, az, ami a Casio gépekben megtalálható, teljesen megfelelő lenne (videó elejének, végének, vagy két szélének levágása).

Hozzászólások

hozzászólás