Felépítés II.
Ergonómia
Az Olympus E-620 kicsit hibridre sikerült. Külsejében sok megoldást örökölt ugyanis az E-520-tól, E-420-tól és még az E-30-tól is. A váz formája és a gombok kialakítása leginkább az E-520-éhoz hasonlít. A markolat viszont kisebb, méretét tekintve nagyjából az E-520 és E-420 markolata közé sorolható. Kényelmi szempontból kár volt csökkenteni ennek méretét, az E-520-é kényelmesebb.Ettől függetlenül az E-620-nál is figyeltek az ergonómiára, a bőr hatású gumival bevont markolatra középső ujjunknak vájatot alakítottak ki, amely stabilabb fogást eredményez.
A hátlapon hüvelykujjunknak is hasonlóan kényelmes kidudorodást alakítottak ki, amely segít a gép megtámasztásában. A kis vázméret itt sem előnyös, mivel efölött található a vezérlőtárcsa is. Bár ezt hüvelykujjunkkal könnyedén elforgathatjuk, ha a gépet egy kézzel fogjuk, az előbb említett megtámasztást használva már nem érjük el a tárcsát. Az objektívet alátámasztva természetesen ilyen probléma nem áll fenn, de ez esetben az oldalsó támasztást sem használjuk. A hüvelykujjunk helyét is bőr hatású gumival vonták be.
Az Olympus E-620 egyik újdonsága, hogy ehhez a vázhoz már kapható opcionális portrémarkolat (HLD-5).
LCD és kereső
A fényképezőgépre 180 fokban kihajtható, és 270 fokban elfordítható kijelzőt építettek, ilyet már az Olympus E-30-ban is láthattunk. Az LCD 2,7" képátlójú, 6,7 cm-es hasznos képméretű, felbontása 230 ezer szubpixel. A méret és a felbontás manapság már átlagosnak tekinthető. A kihajtható és elfordítható LCD tükörreflexes gépen viszont ma még ritka lehetőség: a Sony Alpha szériájának egy része rendelkezik fel-le hajtható LCD-vel, de oldalra az sem fordítható, teljesen kifordítható LCD a Nikon D5000-en, a középkategóriás Olympus E-30-on és cikkünk tárgyán található. Portré állásban csak a kifordítható LCD nyújt előnyt.Bár az elfordítható képernyőknél kisebb a jelentősége, mégis fontos megemlíteni, hogy ez a kijelző is nagy betekintési szögű, ahogy azt korábbi Olympus D-SLR-eknél már megszokhattuk. Ez abban az esetben pozitív, amikor élőképpel szeretnénk fotózni, de nincs időnk a kijelzőt kihajtani és forgatni. Egyszerűen átváltunk LiveView üzemmódba, fejünk fölé emeljük a gépet, és alacsony szögből nézve is tökéletes képet láthatunk, inverz hatás ill. kontraszt jelentős csökkenése nélkül.
Az LCD háttérvilágítását ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét.
Az kijelző erős napsütésben is tökéletesen látható marad, köszönhető ez a folyadékkristály alatt elhelyezett reflektív rétegnek. A transzflektív módszer működése egyszerű: az erős napfény a reflektív rétegről visszaverődik, így nem csökken a láthatóság (a színek persze kissé eltorzulnak, mintha fémesebbé válnának).
Az LCD-n a betekintési szöget sikerült jó nagyra feltornászni, a gyár 176 fokos betekintési szögről számol be, bár azt nem közli, hogy ez milyen mértékű kontrasztvesztésen belül értendő. A kijelzett kép egyébként tényleg remekül látható, 30 fokos szögtől kezdődően érezhető csak minimális kontraszt csökkenés, de az olcsó, gyenge TN+film kijelzőkhöz képest határozottan jobb és „inverz”-hatástól mentes.
Ha nem nyúlunk a géphez, a státusz kijelzés háttérvilágítása bizonyos idő elteltével kikapcsol, amely csökkenti a fogyasztást. Ennek időzítése a SetUp-ban beállítható. Napos időben még ekkor is jól láthatók a paraméterek, amely ismét a transzflektív kialakításnak köszönhető.
Az élőkép (LiveView) üzemmód manapság inkább a középkategóriás tükörreflexesek kiváltsága, kevés belépőszintű modell van, amely ezt is kínálja. Az Olympus E-620 egyike a belépőszintű LiveView képes tükörreflexeseknek.
LiveView módban tükörlecsapás nélküli kontrasztérzékelésen alapuló, ill. tükörlecsapás utáni gyors, fáziskülönbség elvén alapuló autofókuszt is használhatunk. Az automatikus élességállítás módja tehát fáziskülönbség-érzékelésen alapuló, hibrid vagy a képérzékelő segítségével kontrasztérzékelésű lehet (akár arcfelismeréssel kombinálva). Ha hibrid AF módot választunk, az exponáló gomb félig lenyomása kontraszt érzékelésen alapuló élességállítást, míg az AEL/AFL gomb használata a tükör lecsapása után fáziskülönbség elvén működő élességállítást indít.
A paraméterek módosítása az OK gomb megnyomásával a LiveView módban is elérhető.
LiveView módban ugyanazokat az információkat láthatjuk, mint egy komolyabb kompakt gépnél, az élőképre ráírva jelennek meg a különböző paraméterek. A LiveView mód során élő hisztogram is kérhető, valamint a kézi élességállítás megkönnyítésére a kép szinte bármely része kinagyítható 7×-es vagy 10×-es mértékben. Ez tökéletes kézi élességállítást tesz lehetővé, bár az erős nagyítás miatt ezt elsősorban állványról való fotózásnál tudjuk kihasználni. Mindenesetre ezt a szolgáltatást én igen hasznosnak érzem, hiszen bármilyen nagy is egy tükörreflexes gép keresője, soha nem látunk majd ennyire erős nagyítást a kézi élességállításhoz. Persze ennek a módszernek is megvan a hátránya, méghozzá az, hogy az exponáló gomb lenyomásától számítva kb. fél másodperccel később készül csak a kép, mivel először a tükör lecsapódik, a szenzor elektromosan semlegesítődik (kiürítés), majd csak ezután indul a valódi expozíció.
Lejátszáskor ha a fényképezőgépet elfordítjuk, a kijelzett kép automatikusan a géppel együtt fordul, így portré állású képet is könnyedén megnézhetünk a kijelző teljes felületének használatával. A képekbe max. 14x-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik, de az 1x1 pixeles részletek is egész jól látszanak. Korábbi Olympus gépeken a teljesen kinagyított képeken JPEG tömörítés nyomait és blokkosodást vélhetünk felfedezni, ami alapján azt hihettük, hogy a SuperFine képek is erősen tömörítettek. Ez az E-620-nál csak a nagyításba lépés után pár mp-ig érvényes, utána már a valós részleteket láthatjuk (RAW-nál a beágyazott JPEG kisebb felbontása és erősebb tömörítése miatt sajnos kevésbé láthatók a részletek). Ez egyetlen alkalommal hátrányos, amikor a képélességet szeretnénk ellenőrizni egymást követő képeken. Ezt ugyanis szinte lehetetlenné teszi, hogy a két részletesre nagyított kép közé beférközik egy blokkosodott, túltömörített előnézeti kép. Így - bár van lehetőség a nagyított nézetben való lapozásra - ez a funkció kvázi használhatatlan.
Nagyított nézetben ha a [***] (AF-pont választó) gombot megnyomjuk, a kijelzőt két részre osztja a gép, melynek során a jobb oldali területen látható képet a jobbra-balra gombokkal válthatjuk. Ez az egymás után, azonos témáról készült képek könnyű összehasonlítását ill. fókuszellenőrzését segíti.
Ha az Info gombot megnyomjuk, a képek között lépkedhetünk úgy is, hogy a nagyítás megmarad. Így hasonló képeken valamelyest ellenőrizhető, melyiknél sikerült leginkább eltalálni a fókuszt.
Az Olympus E-620-ba új keresőt fejlesztett a gyártó, amely nagyobb méretű keresőképet biztosít. A specifikációk 0,96×-os nagyításról és 95%-os lefedettségről tesznek említést. Ezen adatokból és a 2×-es fókuszszorzóból 18 fokos, ill. 46%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat közelítőleg megerősítik a mért értékek is, bár ennek során már 50%-hoz közeli keresőméretet kaptunk (19,7 fokos szög alatt látszó kép, 49,6%). Egy biztos: az E-520 keresőméretéhez képest az E-620-é határozottan nagyobb. A lefedettség 95%-nak adódott a tesztképek alapján. A viszonylag kis méretű keresőkép komponáláshoz elegendő méretű, de kézi élességállításhoz már nem elég, tekintve hogy a gép felbontása is igen nagy, könnyen kaphatunk életlen képet. Az opcionális ME-1 1,2×-esével növeli meg a keresőkép méretét. Kézi élességállításhoz azonban inkább a LiveView üzemmódot érdemes használni.
A szemüveget viselők közül elsősorban a rövidlátók használhatják szemüveg nélkül a keresőt, a dioptria-korrekció ugyanis -3..+1 dioptriáig állítható. A keresőt műanyag kupakkal zárhatjuk le, ha olyan helyzetben fotózunk, amikor a keresőn keresztül bejutó fényt is ki kell szűrnünk. Ilyenkor érdemes is ezt megtenni, ellenkező esetben a hosszú záridőknél kellemetlen hatással lenne a beszűrődő fény a fénymérésre és/vagy a kész képre.
A keresőkép alatt látható a státusz sor, melyből a legtöbb fotózási paraméter leolvasható: vakuhasználat, vakuteljesítmény rögzítés, fókuszhelyesség visszajelzés, fénymérés módja, vakuteljesítmény-kompenzáció, zársebesség, fénymérés rögzítése, programozott fehéregyensúly használatának jelzése, rekeszérték, üzemmód (P, PS, A, S, M), sorozatban hátralévő képek száma, vagy beállításakor expozíció-kompenzáció, stabilizátor használata, automatikus sorozat használata, érzékenység, akku állapot, valamint expozíciós skála. Az itt lévő számok ill. szimbólumok színe zöld, fényereje a környezeti megvilágítástól függően lehet világosabb vagy sötétebb. A mattüvegen az öt fókuszpont és a szpot fénymérés köre látható.
Vaku
A vázra felpattanó vakut építettek, amely kinyitott állapotban az optikai tengelytől 7 cm-re emelkedik ki. A vakut a gép automatikusan is felpattinthatja (ez a menüben letiltható), de egy gomb megnyomásával általunk is felnyitható. Természetesen külső vakut is használhatunk, erre a gép tetején lévő vakupapucs szolgál, ahova Olympus rendszervakut vagy középpontos érintkezőjű, nem TTL vakut helyezhetünk.A használható legrövidebb szinkronidő: 1/180 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a legkisebb zársebességet is.
A beépített, felpattintható vakuval lehetőségünk van arra alkalmas Olympus rendszervakuk vezeték nélküli vezérlésére is.
A vörösszemek kialakulását elővillantással csökkenthetjük. Ha esetleg mégis nyusziszemeket kaptunk a fotónkon, azokat akár a gépen belül is korrigálhatjuk (csak JPEG formátumnál). Erről képeket a cikk „Különlegességek” című részében publikálunk.
Élességállítás, fénymérés
Az automatikus élességállítás 7 ponton történhet, ebből az 5 belső fókuszmező keresztszenzoros. A fényképezőgép támogatja az SWD (ultrahang motoros) objektíveket is, amely gyorsabb és pontosabb fókuszálást ígér.A fókuszmódok között az AF gombbal és a hátsó tárcsával válthatunk:
- S-AF: egyszeri autofókusz. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotára indul az automata élességállítás, és a beállított fókuszmezőnek megfelelő terület távolságában marad. A gombot félig nyomva tartva és a képet átkomponálva a beállított élességállítási távolság megmarad. Az S-AF mód az AEL/AFL gombhoz is rendelhető. Ilyenkor az exponáló gomb félig lenyomott állapota csak a fénymérést aktiválja.
- C-AF: folyamatos AF. Az élességállítás ez esetben is az exponáló gombot félig lenyomva indul, de a kép átkomponálásakor az AF pont alatti terület távolságának megfelelően változik. Alkalmas például mozgásban lévő dolgok folyamatos fókuszban tartására.
- MF: kézi élességállítás az objektív fókuszgyűrűjével. Ha a gyűrű elektronikus vezérlésű, akkor a gép menüjében meghatározhatjuk az elfordítás irányát is.
- S-AF+MF: kombinált kézi és automata élességállítás. Az S-AF által beállított távolságot a manuálisan átállíthatjuk.
- C-AF+MF: hasonló az előzőhöz, de itt a kézi élességállítás folyamatos AF-szal kombinált.
Az élességállítás sikerességét a kereső státuszsorában lévő zöld kör felvillanása és csipogás jelzi.
Az AF mezők érzékenysége is állítható az egyedi beállítások között. Kiválaszthatunk normál vagy kis területű AF-t. Előbbi esetben a fókuszmező közvetlen környezetét is figyelembe veszi az AF rendszer, utóbbinál viszont szigorúan csak a mezőn belüli területre alapoz.
Kevés fény esetén a vaku elővillantásai szolgálnak AF segédfényként. A fénymérés digitális ESP (Electro-Selective Pattern), középre súlyozott átlagolt, vagy szpot elven (a kép 2%-án) történhet. Lehetőség van a HighKey és LowKey fotók készítésekor kifejezetten ehhez létrehozott szpot fénymérést használni.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fém állványmenet az optikai tengely és a LiveMOS szenzor alatt található. Állványra helyezett gépnél mind a memóriakártyák, mind az akkumulátor cserélhető marad, bár ez utóbbi egy szélesebb talppal (pl. Manfrotto komolyabb állványfejei) már akadozhat.A hátlapon egy gumilap mögé helyezték a váz egyetlen csatlakozóját, a kombinált USB és videó kimenetet.
Az akkumulátor fedlapját egy rugós kapcsoló elhúzásával nyithatjuk ki. Ekkor az akkumulátor még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. A géphez új akkumulátort hoztak forgalomba, sajnos a jól bevált PS-BLM1 már nem használható. Így aki E-520-as (esetleg korábbi) modellről térne át E-620-ra, az esetleg beszerzett pótakkukat nem örökítheti tovább (az E-4xx sorozat esetén viszont igen).
Az új PS-BLS1 típusú Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel, nekünk ez 2 óra 50 perc alatt sikerült.
Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.


























